„Hiszen földi értelemben mindannyian a halál felé menetelünk“ — Jessica Hausner osztrák filmrendező ezt még évekkel ezelőtt egy népszerű katolikus zarándokhelyről szóló filmje, a Lourdes kapcsán mondta a Narancsnak, és hát valljuk be, elengedtünk a fülünk melleltt. Vagy, ami még rosszabb, nem kezeltük kellő súllyal az akkor mindösszesen 35 éves és háromfilmes alkotó megállapítását. Pedig!
Fáj a napvilág
Követező filmjében, az Őrült szerelemben már nem a halál felé menetelő, hanem a közös öngyilkosság felé kéz a kézben rohanó híres pár történetét meséli el, teljesen egyedi, kamaraszínházi stílusban. A történet ismert: Heinrich von Kleist, a 19. század elején Goethe és Schiller árnyékában remekműveket alkotó „sebzett lélek“ — „mondhatnám, fáj a napvilág, amikor kidugom az orromat az ablakon“, írja egy levelében — elkezd társat keresni öngyilkosságához. És próbálkozása sikerrel jár: Kleist Henriette Vogel beleegyezésével szíven lővi a nőt, majd főbe lővi saját magát a Wannsee partján.
|
Ahogy azt anno a Narancs kritikusa is írta, „Kleist igyekezete, hogy találjon valakit, aki vele tart a halálba, nem tragikus végpontja egy radikális gondolatmenetnek, inkább beteges egoizmusról tanúskodik“. És valóban, a romantikus drámaíró, költő — egyébként a nagyszerű, A fehér szalagban megismert Christian Friedel alakításában — leginkább egy idegesítő kis pöcsnek látszik, aki éppen olyan savanyú, unott ábrázattal veti meg az egész világot, mint saját magát. De tagadhatatlanul egyedi csajozós dumája — „Boldoggá tenne, ha hajlandó lenne meghalni velem! Kérek szépen még teát!“ — jobban bejön, mint hinnénk: a halálos betegként diagnosztizált Vogel elhiszi, hogy Kleist életre szóló társ helyett halálra szóló társat keres.
Csészék börtöne
Hausner lehántja a romantikát, pátoszt és tragédiát a történetről, a páros kettős halála így nem a végzet beteljesülése lesz: a gyilkosság-öngyilkosság két ember szuverén döntéseként áll előttünk. Hogy a szereplőket pontosan mi mozgatja pszichológiailag, nagyjából rejtve marad, de az biztos, hogy Hausnert a szeretet és az erőszak összjátéka érdekli, az az állapot, pontosabban az a megosztott álomkép, amiben a közösen vállalt halál a szeretet egyetlen valódi megnyilvánulási formája lesz.
"Azt gondolom, hogy amit pszichológiai stabilitásnak hívunk, nyugodtan leírható hülyeségként is", mondja Hausner egy interjúban a figuráiról.
|
A rendező mindehhez megtalálja a megfelelő filmnyelvet: a megrendezett halál történetét egy fantáziátlanul színre vitt kamaradráma döglött színházi nyelvén meséli el, a karakterek aprómintás tapéták és baljósan összekoccanó csészék börtönében vonaglanak, de mindig eltartott kisujjal, és a dekomponált horrorhoz igyekeznek még jó képet is vágni.
Ebben a világban minden társadalmi interakció tökéletesen szabályozott, miközben egyik szereplőnek sincs lövése sem arról, ki is ő valójában.
Amilyen ő
Hausner értelmezésében a történet a projekciók erejéről szól, a film egyik kulcsmondatát Henriette-tel mondatja ki: „a képzelet szüleménye, ami pont olyan valóságos, mint maga a valóság“. Egy interjúban Hausner ezt továbbszövi, egyébként Žižek gondolatai alapján: ha az érzékelés teljesen szubjektív, akkor kérdés, lehetséges-e egyáltalán a szeretet, hiszen soha nem láthatjuk úgy a másikat, amilyen ő valójában.
Csendesen komikus, esetlenül misztikus, furcsán hiteltelen kosztümös film az Őrült szerelem, és van egy olyan sanda gyanúnk, hogy Hausner még mindig nem aknázza ki benne művészi kvalitásait — erre jó eséllyel pályázik a rendező első angolul beszélő, a Cannes-i versenyprogramban bemutatott filmje, a Little Joe, ami Shelley Frankenstein-történetének sajátosan disztopikus átértelmezését ígéri: a filmben egy géntervező tudósnő létrehoz egy növényt, ami boldoggá teszi az embereket, és megajándékozza a növénnyel a szörnyeteget — saját fiát. A növényt Little Joe-nak nevezik el.
A Mikrofilm házimozis ajánlata a hétvégére: Tartsuk tiszteletben azt, amit Goethe mondott a Kohlhass Mihályról, Kleist egyik remekművéről: „érett értelem számára lehetetlen ilyen motívumok erőszakosságában élvezettel elmerülni“. Tehát utasítsuk vissza az érett értelem jelzős szerkezetet, és merüljünk el az Őrült szerelem ambivalens érzésvilágában!
Őrült szerelem from Cirko Film on Vimeo.