Van élet a maszk mögött is – bizonyította Ron Perlman, aki kétszer is életet és személyiséget adott Mike Mignola közkedvelt képregényhősének, a nem csak zavarában vörös Hellboynak. Élet és személyiség dolgában ezúttal nagyon csehül állunk, aminek köze lehet ahhoz, hogy a harmadik Hellboyban (ami egy reboot) sem Perlman, sem az első kettőt jegyző és a pokolfajzatot szívügyének tekintő Guillermo del Toro nem vett részt. Ahogy hazai színészek (lásd Kamarás Iván) sem, mert szemben a második résszel, a harmadikat nem Etyeken, hanem jórészt Bulgáriában forgatták – ott van stúdiója Avi Lernernek, az Andy Vajnához hasonló hollywoodi karriert futó producernek. Szívesen elidőznénk az idős Rambónak és az összes feláldozhatónak bizalmat és dollártízmilliókat szavazó Lerner karrierjénél, mert az minden bizonnyal ezerszer izgalmasabb, mint az új Hellboy legkreatívabb pillanata – utóbbi abból áll, hogy a szerethető vörös monstrum Ian McShane (jelen van és nyugdíjra gyűjt) tanácsára levágott szarvai helyét reszelgeti, mert ez olyan, mint a szakállvágás – trimmelni kell, ha nem akarjuk, hogy elburjánozzék. Hogy hol veszett el Hellboy humora és embersége – mert Perlmannél még megvolt –, rejtély, de a megoldása éppoly érdektelen, mint maga a film; lehet, hogy a forgatókönyvben, lehet, hogy Bulgáriában, lehet, hogy a B jelzésű brit horrorocskákkal indult Neil Marshall rendező fejében, ki tudja. David Harbour végre maga mögött hagyhatta volna a mívesen megformált mellékszerepek mélységeit, és tessék, máris mehet vissza jóságos seriffet játszani a Stranger Thingsbe.
Forgalmazza a Freeman Film
