Tévésorozat

Hosszú rajongás

Mintha egy városban lennél

  • - köves -
  • 2021. február 17.

Mikrofilm

Martin Scorsese Fran Lebowitzcal beszélget, és élvezi. Persze, hogy élvezi, máskülönben nem készített volna hétrészes beszélgetős filmet vele, de a sorozat bizonyítékokkal is szolgál: a nagy filmrendező hol a térdét, hol a székkarfát csapkodva hahotázik, miközben Lebowitzból dől a szó.

És csak dől hét részen át, gyakorlatilag bármiről. Hogy ők ketten hol találkoztak először, maguk sem tudják, talán egy buliban, az ősidőkben, mint azt meg is vitatják, mi viszont sem ezen a partin, sem Fran Lebowitz életművének korábbi állomásainál nem voltunk jelen, az amerikai élet szatirikus megfigyelőinek panteonjában elfoglalt helyét legfeljebb hírből ismerjük. Így jobb híján készpénznek kell vennünk, hogy Scorsese beszélgetőpartnere, akiről egyszer már forgatott egy filmet (Public Speaking), egy igazi New York-i értelmiségi ikon, akinek mindenhez és mindenkihez van egy szellemesen rossz szava. És aki legalább annyira híres a Metropolitan Life (1978) és a Social Studies (1981) című esszéköteteiről, mint a megjelenésük óta tartó írói válságáról, amelyet – az aktív nem írást – gyakori médiafellépések szakítanak meg. Például egy hétrészes traccsparti a híres filmrendezővel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.