Íme, a szovjet típusú antiszemitizmus!

Mikrofilm

Egy film a Verzió programjából, amelynek szereplői turistabusszal keresik fel szülőhelyüket, ahonnan idegenekként kellett távozniuk.

Sokan gondolhatják azt – és nem is minden ok nélkül –, hogy a kárpátaljai zsidó lakosság története 1944-ben, a deportálásokkal ért véget, s a kevés túlélőnek eszébe nem jutott volna, hogy visszatérjen a háború után „szovjetté” vált szülőhelyére. De ami évtizedek távlatából magától értetődő döntésnek tűnik, az 1945-ben egyáltalán nem volt az. Minden veszélyérzetet felülírt a szülőföld iránti vágy, Sztálinra pedig hős felszabadítóként gondoltak azok, akiknek mindenét a nácik vettek el – beleértve családtagjaikat is. Nem kellett sok idő, hogy a hazatérők belássák, hogy nemcsak a rémes közelmúlt okán nem folytatható az, ami a háború előtt az életet jelentette; a szovjet típusú antiszemitizmus elsősorban a gyökerek kiszaggatásában, a hagyományok megsemmisítésében nyilvánul meg, amely a múltat nemcsak eltörölni akarja, de a csizmáját is beletörölné.

Shiri Zsuzsa és Vizner Balázs Sábesz stikában című filmjében e megalázás különféle módozatait ismerhetjük meg. Izraeli turistacsoport érkezik Munkácsra – egykori családtagok, innen elszármazottak. Köztük van Ági, Eszter, Jichák és Joszi, akik már a háború után születettek, nőttek fel, és szembesültek a tradícióik és a szovjet rendszer közötti feloldhatatlan ellentmondásokkal. Mindez a holokauszt árnyékában – ahogy mondják is – kevésbé tűnik a tragikusnak, ám ahhoz épp elég, hogy valakit megalázzon, nevetségessé tegyen, lelkileg megsemmisítsen.

 
 Jelenet a filmből

Nem véletlen, hogy a főszereplők szüleinek – miután szembesültek mindezzel – minden reményük az alijázásban sűrűsödött össze, ám a visszaemlékezésekből kitűnik, hogy a szovjet hatóságok részéről szó sem volt semmiféle nagyvonalúságról, ha az izraeli kivándorlás került elő, s az illetékesek semmitől sem riadtak vissza, hogy keresztbe tegyenek a jelentkezőknek. A gazdag repertoárt évtizedekig megválaszolatlan kérvények, családtagok egymás ellen fordítása, horribilis fejpénz színesíti, és akkor még nem beszéltünk azokról a „kis szívességekről”, amelyeket KGB elvárt. E hátborzongató, ám sokszor kisstílű vagy épp tragikomikus esetek nyomán ismerhetjük meg a Sábesz stikában hőseinek sorsát, akik ugyan Izraelben szabadságot és identitást találtak, teljes megnyugvást azonban sem ők, sem szüleik.

A filmet november 10-én, szerdán 18.30-kor vetítik a Művész mozi Bunuel termében, 14-én pedig 14 órától a Toldi mozi nagytermében.

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.