film

Inkább lennék özvegy

  • - kg -
  • 2020. október 10.

Mikrofilm

Végre egy sziklás tengerparti dráma, végre újra elsüthetjük a Leacock-idézetet: „Vad, viharos éjszaka dühöngött Skócia nyugati partjai fölött. Ezen történetünk szempontjából ugyan ennek különösebb jelentősége nincsen, miután történetünk nem Skócia nyugati partjain játszik, hanem Írország keleti partjain. De azért ott is elég rossz idő volt.”

Ezen történetünk ráadásul Kelet-Sussexben játszódik (ott is szokott rossz idő lenni), a festői Seafordban, ahol a késő kréta korszak is a filmesek keze alá dolgozott: a tengerparti sziklák oly lenyűgözők, hogy amikor William Nicholson filmje elérzékenyül saját magától (cirka 10 percenként), a kamera elmegy sziklát nézni. A feszültséget nem is az adja, hogy férj és feleség mit kezd egy 29 éves házasság széthullásával, hanem az, hogy Annette Bening és Bill Nighy cizellált szenvedése fel tudja-e venni a versenyt a zenélő sziklák látványával (az andalító kíséret nem a késő krétakor, hanem a zeneszerző műve). Bill Nighy valamikor régen, egy másik földtörténeti korban olyan jól kitalálta az állig begombolt rezerváltság brit szobrát, hogy úgy lehet vele, az ő korában már minek azon változtatni. Bening pedig Yeatset szavalhat enyhe parti szélben, kisvárosi kisemberek kis bajai (válás, teafőzés, plusz-mínusz egy-két dolog) között – ilyesmire nincs mód Beverly Hillsben. A figyelemért folytatott nemes, de egyenlőtlen színészi küzdelemben ellenük van három csodálatos Breuer-szék is: sziklák, székek, Leacock szelleme – ennyi szépség mellett képtelenség a drámára is figyelni.

Forgalmazza a Cirko Film

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.