film

Sosem késő

  • 2020. október 10.

Mikrofilm

Van az a szubzsáner, hogy az egykori kemény fiúk még egyszer megmutatják. Elvben azt, hogy a hajlott korral járó eltotyakosodottság ellenére ők még mindig kemény fiúk. Nemrégiben raboltak bankot világsztárok alakította nyugdíjasok (Zach Braff: Vén rókák, 2017), s mentek elásott kincsért, bajtárs maradványaiért az egykor hadszíntérként meggyűlölt dzsungelbe Vietnamot járt veteránok (Spike Lee: Az 5 bajtárs, 2020). Vietnami veteránok ebben az ausztrál próbálkozásban is vannak, őket is összehozza a sorsnak álcázott forgatókönyvírói fantáziátlanság.

Itt viszont nem lett különösebben elgondolkodva azon, hogy mi is legyen az az utolsó nagy dobás, amelynek sikeréért a reménybeli néző majd szorít. A másodlagos horderejű színészek által leblattolt, erősen harmadosztályú történet ezért összevissza kanyarog: valószerűtlen folyamatok bontakoznak ki teljesen illogikus fordulatokban, önképzőköri esetlenkedés és alsó tagozatos humor váltakozik olcsó érzelgősséggel. Hogy az egykor a véres kezű kommunisták börtönéből is szabadulni képes csapat ki tud-e végül törni az eszközökben nem válogató, történetesen pont vietnami származású és mit tesz isten, a bajtársak múltjához is kapcsolódó főnéni és pribékjei (miszerint ápolók, igen, befigyel a kakukkfészkes klasszikus is) által őrzött idősotthonból, hogy jóvátegyék életük nagy tévedéseit egyetlen délután leforgása alatt, no, azt nem árulom el. Aki éppen erre a filmre szán az életéből másfél órát, meg is érdemli az általa nyújtott élményt.

Forgalmazza az ADS Service

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."