film

Sosem késő

  • 2020. október 10.

Mikrofilm

Van az a szubzsáner, hogy az egykori kemény fiúk még egyszer megmutatják. Elvben azt, hogy a hajlott korral járó eltotyakosodottság ellenére ők még mindig kemény fiúk. Nemrégiben raboltak bankot világsztárok alakította nyugdíjasok (Zach Braff: Vén rókák, 2017), s mentek elásott kincsért, bajtárs maradványaiért az egykor hadszíntérként meggyűlölt dzsungelbe Vietnamot járt veteránok (Spike Lee: Az 5 bajtárs, 2020). Vietnami veteránok ebben az ausztrál próbálkozásban is vannak, őket is összehozza a sorsnak álcázott forgatókönyvírói fantáziátlanság.

Itt viszont nem lett különösebben elgondolkodva azon, hogy mi is legyen az az utolsó nagy dobás, amelynek sikeréért a reménybeli néző majd szorít. A másodlagos horderejű színészek által leblattolt, erősen harmadosztályú történet ezért összevissza kanyarog: valószerűtlen folyamatok bontakoznak ki teljesen illogikus fordulatokban, önképzőköri esetlenkedés és alsó tagozatos humor váltakozik olcsó érzelgősséggel. Hogy az egykor a véres kezű kommunisták börtönéből is szabadulni képes csapat ki tud-e végül törni az eszközökben nem válogató, történetesen pont vietnami származású és mit tesz isten, a bajtársak múltjához is kapcsolódó főnéni és pribékjei (miszerint ápolók, igen, befigyel a kakukkfészkes klasszikus is) által őrzött idősotthonból, hogy jóvátegyék életük nagy tévedéseit egyetlen délután leforgása alatt, no, azt nem árulom el. Aki éppen erre a filmre szán az életéből másfél órát, meg is érdemli az általa nyújtott élményt.

Forgalmazza az ADS Service

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.