film

Sosem késő

  • TPP
  • 2020.10.10 09:09

Mikrofilm

Van az a szubzsáner, hogy az egykori kemény fiúk még egyszer megmutatják. Elvben azt, hogy a hajlott korral járó eltotyakosodottság ellenére ők még mindig kemény fiúk. Nemrégiben raboltak bankot világsztárok alakította nyugdíjasok (Zach Braff: Vén rókák, 2017), s mentek elásott kincsért, bajtárs maradványaiért az egykor hadszíntérként meggyűlölt dzsungelbe Vietnamot járt veteránok (Spike Lee: Az 5 bajtárs, 2020). Vietnami veteránok ebben az ausztrál próbálkozásban is vannak, őket is összehozza a sorsnak álcázott forgatókönyvírói fantáziátlanság.

Itt viszont nem lett különösebben elgondolkodva azon, hogy mi is legyen az az utolsó nagy dobás, amelynek sikeréért a reménybeli néző majd szorít. A másodlagos horderejű színészek által leblattolt, erősen harmadosztályú történet ezért összevissza kanyarog: valószerűtlen folyamatok bontakoznak ki teljesen illogikus fordulatokban, önképzőköri esetlenkedés és alsó tagozatos humor váltakozik olcsó érzelgősséggel. Hogy az egykor a véres kezű kommunisták börtönéből is szabadulni képes csapat ki tud-e végül törni az eszközökben nem válogató, történetesen pont vietnami származású és mit tesz isten, a bajtársak múltjához is kapcsolódó főnéni és pribékjei (miszerint ápolók, igen, befigyel a kakukkfészkes klasszikus is) által őrzött idősotthonból, hogy jóvátegyék életük nagy tévedéseit egyetlen délután leforgása alatt, no, azt nem árulom el. Aki éppen erre a filmre szán az életéből másfél órát, meg is érdemli az általa nyújtott élményt.

Forgalmazza az ADS Service

Neked ajánljuk

Szécsi Noémi: Nem és nem

  • Szécsi Noémi

Erős szíve legyen annak, aki kicsavarja az olvasó tömegek kezéből a Jókaijukat. Ez egy szent kötelék, elszakíthatatlan.

Gépre kötve

Magyar közéleti influenszer nem robbantott nagyobbat az elmúlt időszakban, mint Gulyás Márton a Partizán elindításával. De itt rögtön tisztáznunk kellene, hogy mi is pontosan az a felület, ahol a Partizán működik.

Határkeresők

Leszbikus anyák, bocsánatot kérő gyilkosok, a mennyországba beszívva-bemargaritázva igyekvő floridai nyugdíjasok. Megnéztünk pár filmet az idei BIDF programjából.

A sötétség oldalvizein

  • Bacsadi Zsófia

Sokáig úgy tűnhetett, hogy a holokauszt marad a zsidókról zsidók által mesélt történetek sarokköve, a meghatározó trauma, amely évtizedek múltán is formálja az elbeszélést és a népirtás után született generációk identitását.

Lawrence Ferlinghetti (1919–2021)

  • Kálmán C. György

Nyilván vannak néhányan, szerencsések, akik személyesen is ismerték, magyarok is. Biztosan csupa jó emlékük van róla, azt hiszem, hogy szívélyes, kedves, kedélyes vendéglátó lehetett.

„Dúdolok neki Prokofjevet”

  • Soós Tamás

Játszik az agyafúrtan rockos Óriásban és az írókat könnyűzenészekkel összehozó Rájátszásban, de az elmúlt években szólóban találkozhattunk vele. Apaságról, Háy-versekről és a február végén megjelent második szerzői lemezéről beszélgettünk.

„Nem volt terv”

Huszonkét éves korában hagyta el az országot, jelenleg Thai­földön van a műterme. Minden munkája – bár a formák, a színek és olykor a médium is változnak – az ember, az emberség helyét keresi a szűk és a tágabb környezetben. Művészetről és hazáról beszélgettünk Messengeren, egy kalandos életút történeteinek a keretében.