tévésorozat

Ted Lasso

  • SzSz
  • 2020. október 10.

Mikrofilm

2013-ban az amerikai NBC Sport belevágott az angol Premier League meccseinek közvetítésébe, amit egy nagyszabású médiakampánnyal is megtámogatott. Ennek részeként egy 5 perces szkeccset is forgattak, amelyben egy Jason Sudeikis alakította amerikaifoci-edző a Tottenham Hotspur vezetőedzőjévé válik. A promóciós videó a Saturday Night Live legjobb gyöngyszemeit idézi, pedig csak a legkézenfekvőbb poén-magaslabdákat csapja le: a messziről jött amerikai nem érti, hogyan lehet egy meccs döntetlen; negyedek helyett miért félidők vannak; hová tűntek a play-offok; miért passzolnak a játékosok hátra, s a gólokért miért csak egy pont jár. A szkeccs hatalmas sikert aratott a neten, és az is beszédes, hogy az angol bajnokságot a mai napig a csatorna közvetíti – az Apple csinált hát belőle egy sorozatot erősen kontenthiányos streaming platformjára.

Ahogy azt sejteni lehetett, a tízszer félórás Ted Lasso nem ugyanaz, mint amit a YouTube-ra optimalizált eredeti reklámban láthattunk. Az alkotók meg sem próbálták egy az egyben másolni a szkeccset. Helyette elvitték a sorozatot a sportfilmek „utolsókból lesznek az elsők” típusú, elsősorban a feel goodot megcélzó irányába: így lett Ted Lassóból, az arrogáns amerikaiból letörölhetetlen mosolyú, javíthatatlan optimista, aki ugyanúgy semmit nem ért a focihoz, de ez immár nem vicces, inkább csak szerethető. Jason Sudeikis ugyanis továbbra is kiváló; a mellé felépített, rövid lejáratú sablonfigurák pedig becsülettel ki is szolgálják. Hiába szeretnénk utálni, ha elég időt adunk neki, legyőzi az ellenállásunkat.

Elérhető az AppleTv+-on

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.