„Azt szoktuk mondani, hogy a remény hal meg utoljára. Magyarországon meghalt az is”

  • Gera Márton
  • 2019. február 19.

Mikrofilm

Dokusorozatot indított a kivándorlókról az RTL Klub, hogy körbejárja a lassan mindenkit érintő jelenséget. Megnéztük az első részt.

„Azt szoktuk mondani, hogy a remény hal meg utoljára. Magyarországon meghalt az is” – mondja a Uppsalában élő Arnold, majd hozzáteszi, hogy amikor itthon éltek, már álmodni sem mertek, és bár a svédországi városban sincsenek eleresztve, legalább tervezni, álmodni tudnak.

Ez a mondat akár egy kivándorlásról szóló cikksorozatban is megjelenhetne, de késő este hangzik el az RTL Klub tavaszi szezonjának új műsorában, az Isten veled, Magyarországban.

false

 

Fotó: RTL Klub

Ami, ahogy a címe is sejteti a kivándorlásról szóló dokuszéria, és annyira nem is meglepő, hogy elkészült: az elvándorlás az adatok szerint egyre többeket érint, és mivel a jelenséget nehéz mérni, történeteken, személyes sorsok bemutatáson keresztül sokkal könnyebb róla beszélni.

Pontosan ezt csinálja az Isten veled, Magyarország is, ami az első rész alapján némileg szezoncióhajhász, de ez legyen a legkisebb baj, elvégre mégiscsak egy nézettségből és reklámokból élő kereskedelmi csatorna nettó ötvenperces műsoráról van szó. Valahogy fenn kell tartani az odakapcsolók érdeklődését.

Ahogy az sem olyan meglepő, hogy a legnagyobb kertévé ilyen későn vetít ilyen - nevezzük közszolgálatinak? - műsort, hiszen ebben az idősávban megy a Házon kívül vagy a valamivel később sugárzott XXI. század is keddenként. S mind a kettő relatíve jó nézettséggel: az előbbi 338  ezer, az utóbbi 231 ezer nézőt ültetett le a múlt héten a készülékek elé rettenetesen elverve Magyarország imádott nyomozóját, a konkurens TV2-n futó Columbot. Nem beszélve a köztévé Magyarország, szeretlek! show-járól: ennek a 22 ezres nézettsége pont tizedannyi volt, mint a XXI. századé. Szóval kíváncsian várjuk az e heti statisztikákat, hogyan is teljesített az Isten veled, Magyarország.

Ennyien mentek el

Nyilván okkal nyúlt ehhez a témához a legnagyobb kertévé. Hiszen a 2008-2009 után meglódult kivándorlás szinte minden magyar családot érint már. A statisztikák alapján biztosra vehetjük, hogy nincs olyan ember, akinek legalább egy rokona vagy barátja ne ment volna külföldre dolgozni, egy jelentős részük pedig ott is ragadt.

Az OECD tavaly nyáron közzétett adatai szerint egymillióhoz közelít azon magyaroknak a száma, akik hosszabb-rövidebb időre elhagyták az országot, a különböző statisztikák pedig azt támasztják alá, hogy akár 600 ezer honfitársunk élhet jelenleg külföldön. A KSH legutóbbi összesítése szerint ugyan lassul a kivándorlás, de a folyamat nem fordult meg, és leginkább a fiatalok hagyják el az országot. A legtöbben Nagy-Britanniába, Németországba és Ausztriába mennek.

 

Epizódonként három történetet kapunk, és úgy tűnik, eléggé ügyeltek arra a készítők, hogy változatos, egymástól eltérő sztorikat mutassanak be: az első részben szerepel Arnold és családja, akik évekkel ezelőtt költöztek Uppsalába, miután itthon teljesen eladósodtak, de itt van például a siófoki asszony története, aki a laoszi férje miatt évtizedekkel ezelőtt ment ki az ázsiai országba, és egészen más élményei vannak, mint a Magyarországot néhány éve elhagyó családnak.

A harmadik kivándorlás pedig épp a szemünk előtt zajlik, Dévaványáról költözik ugyanis Németországba egy kétgyerekes család, miután a feleség és a gyerekek már nem bírták, hogy alig-alig látják a külföldön dolgozó apukájukat.

false

 

Fotó: RTL Klub

Kellően változatosak tehát a történetek, és ez az Isten veled, Magyarország egyik legnagyobb előnye: amíg például a laoszi Elizabeth arról tud mesélni, hogy milyen hosszú távon egy olyan országban élni, ahol pár évvel ezelőtt még esővízzel lehetett csak fürdeni, a dévaványai Erika a kamerák előtt sírja el magát, amikor éppen bezárja a házuk ajtaját, és elindul a gyerekekkel Németországba.

Ellentétben mondjuk a Menjek/Maradjak című, szintén a kivándorlásról szóló sorozattal, az RTL műsorában lényegesen több a narráció, a riporter gyakran átkötő szöveggel magyarázza el, mit is látunk, ami eléggé megakasztja a műsort.

Mert az Isten veled, Magyarország akkor igazán jó, amikor hagyják hosszan beszélni a szereplőket: ekkor jönnek elő vallomások, ekkor tudunk valóban mélyre menni, és megérteni a döntés mögötti okokat. Ez viszont az első részben csak elvétve fordult elő, de még így nehéz nem örülni annak, hogy van egy műsor a kereskedelmi csatornán, ami olyasmiről beszél, ami így vagy úgy, de lassan mindenkit érint.

Az Isten veled, Magyarország hétfő esténként, 22:10-től látható az RTL Klubon.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.