Az elmúlt években a közbeszéd egyik legfontosabb témája a kivándorlás lett. Míg az ellenzék a kormányt okolja a magyarok elvándorlása miatt, addig az Orbán-kormány igyekszik úgy beállítani a jelenséget, mint ami természetes. „Semmi gond nincs azzal, ha a magyarok külföldön dolgoznak” – mondta például idén szeptemberben Orbán Viktor, aki szerint az ellenzék degradálóan beszél a kivándorló magyarokról.
Orbán Viktor szerint az ellenzék szembefordult a hazánkkal
A miniszterelnök freudi elszólása: „Én határozottan kiállok a külföldön dolgozni akaró magyarok ellen."
Arról a Narancs.hu is többször írt, hogy a kivándorló magyarok pontos számát nagyon nehéz megmondani, aminek többek között az az oka, hogy a hazai statisztikákban csak azok jelennek meg, akik bejelentik távozásukat, és bár a befogadó országok munkaügyi statisztikái beszédesebbek, ezek sem alkalmasak arra, hogy pontos képet adjanak. Erre jut a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének nemrég megjelent tanulmánykötete is, a Demográfiai porté 2018 is.
Ez az a kötet, melyet a kutatóintézet háromévente jelentet meg, hogy megpróbálja megmutatni a magyar társadalom állapotát. A könyv többek között foglalkozik a gyermekvállalással, az egészségi állapottal, a munkavállalással, és az embereket foglalkoztató más, fontos kérdésekkel, így a kivándorlással is.
Nőtt, majd csökkent
A kötet Gödri Irén jegyezte fejezete is fontosnak tartja leszögezni, hogy mivel az Európai Unióban szabad mozgás, szabad munkaerő-áramlás van, az elvándorlás gyakran ideiglenes vagy ingázó elmozdulást jelent Magyarországról, ami azt eredményezi, hogy nehéz pontos számokkal szolgálni. Ennek ellenére a kutatóintézet a különböző adatokból arra a következtetésre jutott, hogy bár 2011 az elvándorlás felgyorsult, ám az elvándorlás üteme 2015-re mérséklődött, és két évvel ezelőtt már csökkenés is mutatkozott.
Hogy mi áll a tendencia mögött, arra többféle válasz adható. A Népességtudományi Kutatóintézet kiadványa szerint a 2011-es növekedés mögött többek között az állhat, hogy az osztrákok és a németek megszüntették a munkaerő-piaci korlátozásaikat, így könnyebben mehettek ezekbe az országokba dolgozni a magyarok.
De a jobb életkörülmények és magasabb fizetések mellett olyanok is szerepet játszottak a növekvő elvándorlásban, mint a hallgatói szerződések 2012-es bevezetése, ami tulajdonképpen röghöz kötötte az állami ösztöndíjas magyar egyetemistákat. Ezt mutatja, hogy 2013 és 2015 között 40 százalékkal nőtt az Egyesült Királyságban, Németországban, Ausztriában, Hollandiában és Dániában tanuló magyar hallgatók száma.
| ||
Míg a 2000-es évek első felében csupán még évente 22–25 ezer magyar vándorolt ki más európai országokba, addig 2010-re ez a szám megduplázódott. A különböző statisztikák alapján a KSH intézete arra jutott, hogy
- 2011-ben kicsivel több mint 60 ezer,
- 2012-ben már közel 80 ezer,
- 2013-ban 85 ezernél is több,
- 2014-ben nagyjából szintén ennyi,
- 2015-ben 85 ezernél kicsit kevesebb, míg
- 2016-ban kevesebb mint 80 ezer ember hagyta el Magyarországot.
Bár azt a Demográfiai portré is megjegyzi, hogy az elmúlt évtizedben dinamikusan nőtt az elvándorló magyarok száma, az arány elmarad a régió jelentősebb kivándorlási országainak arányaihoz képest, a 2017-es adatokat nézve pedig arra lehet jutni, hogy a külföldön élő magyarok aránya a régió többi országához képest továbbra is alacsonynak számít.
A legnagyobb számban román és lengyel állampolgárok élnek külföldön (2017-ben az európai országokban nagyjából 3,2 millió román és 2,6 millió lengyel állampolgár élt), az arány azonban Románia mellett a két balti állam és Bulgária esetében a legnagyobb. Ha az egyes országokban született és külföldön élő népesség arányát hasonlítjuk össze, Magyarország (6,6 százalék) Szlovákiával (6,5 százalék) együtt a rangsor végén áll – vonja le a következtetést a kötet.
| ||
| ||
Ide mennek a magyarok
Az is érdekes, hogy melyek a magyar kivándorlók fő célországai. A különböző ország közül messze kiemelkedik Németország, ahol 2017-ben több mint 180 ezer magyar élt, míg 2001-ben ez a szám csupán 54 ezer volt. Jelentős növekedés figyelhető meg Ausztria esetében is, ahol 2014-től több mint 24 ezer fővel nőtt a magyar állampolgárok száma, de hasonló a helyzet az Egyesült Királyságban is, ahol 2001 csak 4200 magyar élt, míg tavaly már 96 ezer.
| ||
Népszerű célország még Svájc (2017-ben közel 20 ezer magyar élt itt), Hollandia (egy éve 13 ezren éltek az országban) és Írország is, ahol 2017-ben 9300 magyar élt. Ezek ráadásul csak a hivatalos adatok, akik például feketén dolgoznak ezekben az országokban, gyakran nem is szerepelnek az összesítésben.
Visszajönnek?
Ahogy a kivándorlást, úgy a visszatérő migráció valós méretét is nehéz megbecsülni, mert nem tudni, hogy akik elhagynak egy országot, azok továbbállnak-e, vagy visszatérnek Magyarországra. A Demográfiai portré ugyanakkor arra jut, hogy a főbb célországok adatai arra utalnak, hogy az elvándorlás mellett jelentős visszaáramlás is zajlik Magyarországra.
A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) tajnyilvántartása alapján a visszatérő magyarok száma az utóbbi években megnőtt: míg 2010-ben nem érte el az 1600 főt, 2013-ban már meg- haladta a 9 ezret, 2017-re pedig a 20 ezret. A Gödri Irén jegyezte fejezet azonban megjegyzi, hogy a visszatérések véglegessége bizonytalan, nem tudni, hogy akik hazajönnek, tényleg itthon maradnak-e.
Noha az adatok azt mutatják, megtorpant a kivándorlás, nem tudni, pontosan hányan fogják elhagyni az országot a közeljövőben. Az biztos, hogy nem ad okot az örömre a KSH nyári kutatása, mely szerint a 16–64 éves magyarok 8,4 százalékának van valamilyen kivándorlási terve a következő két évre. Ez pedig összesen 510 ezer ember jelent. A kivándorlást tervezők 36 százaléka azt állította, hogy komolyan foglalkoztatja a kérdés, 14 százalék pedig kijelentette, hogy biztosan elhagyja az országot.
