Sima ügy, joggal gondolhatnánk, de mégsem olyan egyszerű náci kisfiúnak lenni, pedig épp nácizmus van, Hitler is hatalmon, a háború is dúl, ám Jojónak, a német kisfiúnak küzdelmes sors jutott.
A hátulgombolós náci feltétlen híve a nácizmusnak, a német felsőbbrendűségbe vetett hite megingathatatlan, és a zsidókat is ördögtől valónak tartja, de ajvé,
a náciképzőben nem mutat kellő kíméletlenséget.
Ebből bizony még bajok lesznek, pedig Jojo képzeletbeli barátja és lelki társa Adolf Hitler, akit – nyilván a még nagyobb dili kedvéért – a rendező, Taika Waititi alakít alkalomhoz illő paródiabajusszal.
| ||
A rövidnadrágos minináci és Hitler, a képzelt barát – ilyen szkeccsről álmodoznak a humor sasfészkében, a Saturday Night Live felső szintjein, Will Ferrell már a padból kidőlve jelentkezik, hogy ő a Führert és a fiúcskát is eljátszaná. Sorry, Will, ez most nem egy szombat esti geg, hanem egy szerzői film, tehát a rendező viszi a bajuszt is. És megválaszolja, bár senki nem kérdezte, hogy mi lett volna, ha Wes Anderson nem Zweigtől, hanem Grasstól ihletetten forgatja le a Grand Valamilyen Hotelt, ám sokkal többre nem jutunk. „Mélység” jeligére Waititi
egy falba rejtett zsidó leánnyal fejeli meg
a nem mind üde nácis poénjait, akire nagy szükség van, mert annak még a gondolata is rémisztő egy ekkora hollywoodi filmben, hogy a kis náciból a végére kis náci marad. Nem, ez tarthatatlan, valaminek történnie kell. Így aztán a sokat hangoztatott művészi bátorság (hűha, Hitlerrel bájoskodunk!) a rokonszenves új-zélandi alkotó későbbi filmjeire marad.
Forgalmazza a Fórum Hungary
