Dokumentumfilm

Az amerikai gyáregység

  • Szabó Ádám
  • 2020.03.06 09:02

Mikrofilm

Amerikáról beszélve hajlamosak vagyunk azokra a metropoliszokra asszociálni, amelyeket az inváziós filmekben először döntenek romba a polipfejű idegenek: New York, Los Angeles, San Francisco, esetleg Chicago. De milliós metropoliszból alig egy tucat létezik az USA-ban, a filmben bemutatott, Moraine-hez hasonló városkákból pedig több ezer akad – ezek a közösségek döntik el a választásokat, és általában ők a gazdasági dekonjunktúra első áldozatai.

Az amerikai gyáregység arcot és sorsot ad ezeknek az embereknek, miközben pontos képet fest egy ijesztő globális folyamatról is. Frissen érkezett kínai vendégmunkások viccelődnek azzal, hogy a nekik kiutalt lepusztult lakóházak nem lehetnek 200 évesek, hiszen az egész ország nincs még ennyi idős. Az első látogatására érkező kínai igazgató nem engedi, hogy kínai szimbólumok is felkerüljenek az amerikai zászló mellé, mert nem akarja piszkálni a helyiek önbecsülését – de amikor nem tetszik neki, merre néz az egyik raktár bejárata, ellentmondást nem tűrve építteti újjá az egészet. Így találkoznak a kultúrák, amikor egy kínai cég­óriás felvásárolja a bezárt amerikai gyáregységet. A munkások és a fejesek először csak óvatosan közelednek egymáshoz, majd az eltérő szemlélet, munkamorál és minőségügyi elvárások egyre nagyobb feszültségeket keltenek. Amikor pedig az amerikaiak szakszervezetet hoznának létre, elszabadulnak az indulatok. A doku ítélkezés nélkül mutatja be mindezt, miközben egy percre sem feledkezik meg azokról emberekről, akik ott hánykolódnak ennek az egésznek a közepén.

Elérhető a Netflixen

 

Neked ajánljuk

Velünk élő féltudás

  • Hernádi Elvira

Jó néhány éve már, hogy a Publius Hungaricus a féltudású magyar elit bűneit ecsetelte. Azóta felnőtt egy új generáció, az ország szellemi és politikai vezetése legalább az európai oktatás tisztes középmezőnyébe tartozó intézményekben kupálódhatott. 

Mielőtt eltűnik végleg

Alighanem két dolog jut eszébe mindenkinek a Roberto Baggio nevet hallva: az 1994-es vb-döntőben kihagyott legendás tizenegyes, illetve az élethosszig (tehát ma is) viselt, nem kevésbé legendás copf. Vagy lokni, varkocs, lófarok, akármi is lett légyen az a maestro tarkóján.

Kisujjgyak

  • - köves -

Ha meg kell csinálni a nagy melót, letudni az utolsó bulit, kirámolni a széfet, ami után nincsen több széf, csak a boldog öregkor Kansasben, Soderbergh a mi emberünk.

„Összeáll egy nagy egésszé”

  • Láng Dávid

A 10 éve alakult Verőköltő zenekar frontembere univerzális művész: szinte minden hangszeren játszik, festő szakon diplomázott, és húszéves sem volt, amikor a Magvető kiadta a verseskötetét.

Becsapódás

Az ünnepi vacsoráját elköltő pár, Helen (Lovas Rozi) és Danny (Lengyel Tamás) lakásá­ba berobban a csurom véres Liam (Molnár Áron), akiről hamar kiderül, hogy a feleség testvére.

Az együttélés lehetőségei

A hagyományosan kétévente megrendezett Velencei Építészeti Biennálé is megcsúszott a pandémia miatt, de május 22. óta a Giardini della Biennale parkját és az Arsenalét, azaz az egykori velencei hadihajógyár területét ismét építészek, művészek és látogatók lakják be, egészen november 21-ig.

Szervezett szervezetlenség

  • Áfra János

A kis méretű, mégis zavarba ejtően tartalmas, nehezen áttekinthető tárlat egy nemzetközi kiállítássorozat része, amely a Zürichi Egyetemen 2017 és 2020 között megvalósult kelet-európai performance-kutatás eredményeit hivatott bemutatni.

„Nem hezitált”

Szerb Antal éppen 120 éve született, és 80 éve, 1941-ben jelent meg eredetileg háromkötetes munkája, A világirodalom története. A mű friss, minden eddiginél precízebb kiadásának sajtó alá rendezőjével annak népszerűségéről, hányattatott sorsáról, 21. századi aktualitásáról beszélgettünk.

A szamuráj reggelije

  • Pálos György

Fúziós korban élünk, azon sem lepődünk meg, ha egy kisvárosi étterem étlapján kevert fogásokat találunk. Az más kérdés, hogy a leves, amely se nem vietnami, se nem olasz, nem túl finom, mert nincs karaktere.

Merre vannak?  

  • Schein Gábor

Apró ember éles gombszemekkel. A fején zabolázhatatlan göndör haj. Befogad, figyel, kérdez. Hatalmas vágy él benne, hogy a világban rend legyen, de a világban nincsen rend. Hogy érthető legyen és átlátható. De a világ ellenáll a megértési kísérleteknek, kitüremkedik a réseken, széttöri a kereteket. A világ sokszor homályos, sötét, és soha nem átlátható. Hát akkor legyen a vers az! Legalább a vers.