Dokumentumfilm

Az amerikai gyáregység

  • Szabó Ádám
  • 2020. március 6.

Mikrofilm

Amerikáról beszélve hajlamosak vagyunk azokra a metropoliszokra asszociálni, amelyeket az inváziós filmekben először döntenek romba a polipfejű idegenek: New York, Los Angeles, San Francisco, esetleg Chicago. De milliós metropoliszból alig egy tucat létezik az USA-ban, a filmben bemutatott, Moraine-hez hasonló városkákból pedig több ezer akad – ezek a közösségek döntik el a választásokat, és általában ők a gazdasági dekonjunktúra első áldozatai.

Az amerikai gyáregység arcot és sorsot ad ezeknek az embereknek, miközben pontos képet fest egy ijesztő globális folyamatról is. Frissen érkezett kínai vendégmunkások viccelődnek azzal, hogy a nekik kiutalt lepusztult lakóházak nem lehetnek 200 évesek, hiszen az egész ország nincs még ennyi idős. Az első látogatására érkező kínai igazgató nem engedi, hogy kínai szimbólumok is felkerüljenek az amerikai zászló mellé, mert nem akarja piszkálni a helyiek önbecsülését – de amikor nem tetszik neki, merre néz az egyik raktár bejárata, ellentmondást nem tűrve építteti újjá az egészet. Így találkoznak a kultúrák, amikor egy kínai cég­óriás felvásárolja a bezárt amerikai gyáregységet. A munkások és a fejesek először csak óvatosan közelednek egymáshoz, majd az eltérő szemlélet, munkamorál és minőségügyi elvárások egyre nagyobb feszültségeket keltenek. Amikor pedig az amerikaiak szakszervezetet hoznának létre, elszabadulnak az indulatok. A doku ítélkezés nélkül mutatja be mindezt, miközben egy percre sem feledkezik meg azokról emberekről, akik ott hánykolódnak ennek az egésznek a közepén.

Elérhető a Netflixen

 

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.