Ki emlékszik itt a Ho Si Minh-ösvényre? Tegye fel a kezét! Mind a kettőt!
verzusz2.jpg

Ki emlékszik itt a Ho Si Minh-ösvényre? Tegye fel a kezét! Mind a kettőt!

  • -ts-
  • 2018. november 6.

Mikrofilm

Így lehet a történelem sarából várat építeni – na, jó, kiskanalat. Pörög a Verzió.

Már az első kockák is felkészülten érnek, tudjuk, mi vár ránk, amikor látjuk, hogy szikra pattan, hevül a fém, kalapál a kovács, folyik a forró vas, újabb ügyes kis alkalmatosság, szerszám vagy valami készül a háborús fémhulladékból – évtizedekkel a háború után a szilárd egypártrendszer és a hasonlóképpen megbízható nemzetközi turizmus segedelmével éldegélő – Kína, Vietnám, Mianmar (a valahai Burma) és Thaiföld közé ékelt – délkelet-ázsiai államban. Azért vagyunk ilyen okosak, mert a képek előtt inzertek tájékoztatnak a szomorú valóságról, hogy tudniillik Laosz a földgolyó legtöbbet bombázott országa, az 1964-től 1973-ig tartó un. vietnámi háború során több mint kétmillió bombát dobtak le ide, s félmillió hadműveletet hajtottak végre, noha Laosz a történelem során soha sem indított háborút senki ellen…

false

És akkor itt álljunk is meg egy szóra. A Ho Si Minh-ösvény elnevezés mond még valakinek valamit? Nos, ez a régmúlt csempészútvonalaira épülő közlekedési rendszer azt a célt szolgálta a mondott háborúban, hogy a szovjet és kínai források a lehető leggyorsabban eljussanak az észak-vietnámi kommunista felkelőkhöz. Ennek gördülékenyebbé tétele érdekében a szovjetek és a kínaiak raktárakat, hadiműhelyeket, katonai létesítményeket is felhúztak gyorsan e hadiutakon, melyek történetesen a „semleges” Laoszon is keresztülvezettek. Mindezt csupán a tisztánlátás és az agresszorok sűrű emlegetése miatt jegyezzük meg. Mint ahogy az is faktum, hogy a háború sok éve véget ért, de a kommunisták köszönik, maradtak: Laosz ma is „szocialista köztársaság”, amiről adott esetben az óvatlan szemlélőnek a finoman szólva problematikus kisebbségpolitikája is az eszébe juthat. A film jelentős erénye, amikor mindebből valamit  láttatni enged, holott arról van szó, hogy a bombák közel egyharmada fel sem robbant, még ma is veszélyforrásul szolgálnak. Még ma is fémkereső készülékkel kutatják nyomaikat. A megtalált bombákból pedig mindenféle dolgokat csinálnak; egy nagyobbacska bomba kivált az alakjánál fogva felettébb alkalmas motorcsónaknak. S van egy kép, aminél semmi sem szimbolizálja jobban a máig tartó dráma egészét: egy ilyen bombából eszkábált rohamcsónak hasít az árral a folyó zöld vizén… tisztára úgy, mint az Apokalipszis mostban. Hisz az apokalipszis mindig most van.

A Maradványok című filmet szerdán (7-én) fél hatkor és vasárnap (11-én) fél hétkor a Kinóban vetítik.

false

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.