Ki emlékszik itt a Ho Si Minh-ösvényre? Tegye fel a kezét! Mind a kettőt!
verzusz2.jpg

Ki emlékszik itt a Ho Si Minh-ösvényre? Tegye fel a kezét! Mind a kettőt!

  • -ts-
  • 2018. november 6.

Mikrofilm

Így lehet a történelem sarából várat építeni – na, jó, kiskanalat. Pörög a Verzió.

Már az első kockák is felkészülten érnek, tudjuk, mi vár ránk, amikor látjuk, hogy szikra pattan, hevül a fém, kalapál a kovács, folyik a forró vas, újabb ügyes kis alkalmatosság, szerszám vagy valami készül a háborús fémhulladékból – évtizedekkel a háború után a szilárd egypártrendszer és a hasonlóképpen megbízható nemzetközi turizmus segedelmével éldegélő – Kína, Vietnám, Mianmar (a valahai Burma) és Thaiföld közé ékelt – délkelet-ázsiai államban. Azért vagyunk ilyen okosak, mert a képek előtt inzertek tájékoztatnak a szomorú valóságról, hogy tudniillik Laosz a földgolyó legtöbbet bombázott országa, az 1964-től 1973-ig tartó un. vietnámi háború során több mint kétmillió bombát dobtak le ide, s félmillió hadműveletet hajtottak végre, noha Laosz a történelem során soha sem indított háborút senki ellen…

false

És akkor itt álljunk is meg egy szóra. A Ho Si Minh-ösvény elnevezés mond még valakinek valamit? Nos, ez a régmúlt csempészútvonalaira épülő közlekedési rendszer azt a célt szolgálta a mondott háborúban, hogy a szovjet és kínai források a lehető leggyorsabban eljussanak az észak-vietnámi kommunista felkelőkhöz. Ennek gördülékenyebbé tétele érdekében a szovjetek és a kínaiak raktárakat, hadiműhelyeket, katonai létesítményeket is felhúztak gyorsan e hadiutakon, melyek történetesen a „semleges” Laoszon is keresztülvezettek. Mindezt csupán a tisztánlátás és az agresszorok sűrű emlegetése miatt jegyezzük meg. Mint ahogy az is faktum, hogy a háború sok éve véget ért, de a kommunisták köszönik, maradtak: Laosz ma is „szocialista köztársaság”, amiről adott esetben az óvatlan szemlélőnek a finoman szólva problematikus kisebbségpolitikája is az eszébe juthat. A film jelentős erénye, amikor mindebből valamit  láttatni enged, holott arról van szó, hogy a bombák közel egyharmada fel sem robbant, még ma is veszélyforrásul szolgálnak. Még ma is fémkereső készülékkel kutatják nyomaikat. A megtalált bombákból pedig mindenféle dolgokat csinálnak; egy nagyobbacska bomba kivált az alakjánál fogva felettébb alkalmas motorcsónaknak. S van egy kép, aminél semmi sem szimbolizálja jobban a máig tartó dráma egészét: egy ilyen bombából eszkábált rohamcsónak hasít az árral a folyó zöld vizén… tisztára úgy, mint az Apokalipszis mostban. Hisz az apokalipszis mindig most van.

A Maradványok című filmet szerdán (7-én) fél hatkor és vasárnap (11-én) fél hétkor a Kinóban vetítik.

false

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.