Már az első kockák is felkészülten érnek, tudjuk, mi vár ránk, amikor látjuk, hogy szikra pattan, hevül a fém, kalapál a kovács, folyik a forró vas, újabb ügyes kis alkalmatosság, szerszám vagy valami készül a háborús fémhulladékból – évtizedekkel a háború után a szilárd egypártrendszer és a hasonlóképpen megbízható nemzetközi turizmus segedelmével éldegélő – Kína, Vietnám, Mianmar (a valahai Burma) és Thaiföld közé ékelt – délkelet-ázsiai államban. Azért vagyunk ilyen okosak, mert a képek előtt inzertek tájékoztatnak a szomorú valóságról, hogy tudniillik Laosz a földgolyó legtöbbet bombázott országa, az 1964-től 1973-ig tartó un. vietnámi háború során több mint kétmillió bombát dobtak le ide, s félmillió hadműveletet hajtottak végre, noha Laosz a történelem során soha sem indított háborút senki ellen…
És akkor itt álljunk is meg egy szóra. A Ho Si Minh-ösvény elnevezés mond még valakinek valamit? Nos, ez a régmúlt csempészútvonalaira épülő közlekedési rendszer azt a célt szolgálta a mondott háborúban, hogy a szovjet és kínai források a lehető leggyorsabban eljussanak az észak-vietnámi kommunista felkelőkhöz. Ennek gördülékenyebbé tétele érdekében a szovjetek és a kínaiak raktárakat, hadiműhelyeket, katonai létesítményeket is felhúztak gyorsan e hadiutakon, melyek történetesen a „semleges” Laoszon is keresztülvezettek. Mindezt csupán a tisztánlátás és az agresszorok sűrű emlegetése miatt jegyezzük meg. Mint ahogy az is faktum, hogy a háború sok éve véget ért, de a kommunisták köszönik, maradtak: Laosz ma is „szocialista köztársaság”, amiről adott esetben az óvatlan szemlélőnek a finoman szólva problematikus kisebbségpolitikája is az eszébe juthat. A film jelentős erénye, amikor mindebből valamit láttatni enged, holott arról van szó, hogy a bombák közel egyharmada fel sem robbant, még ma is veszélyforrásul szolgálnak. Még ma is fémkereső készülékkel kutatják nyomaikat. A megtalált bombákból pedig mindenféle dolgokat csinálnak; egy nagyobbacska bomba kivált az alakjánál fogva felettébb alkalmas motorcsónaknak. S van egy kép, aminél semmi sem szimbolizálja jobban a máig tartó dráma egészét: egy ilyen bombából eszkábált rohamcsónak hasít az árral a folyó zöld vizén… tisztára úgy, mint az Apokalipszis mostban. Hisz az apokalipszis mindig most van.
A Maradványok című filmet szerdán (7-én) fél hatkor és vasárnap (11-én) fél hétkor a Kinóban vetítik.
_top_story_lead_focuspoint_70x70.jpg)
