„Lelőtték mellette a társát, olyan közel, hogy amikor utána kapott, véres lett a keze”

  • Bori Erzsébet
  • 2018. november 5.

Mikrofilm

Holnap este kezdődik a Verzió Nemzetközi Ember Jogi Dokumentumfilm Fesztivál a Kilenc hónap háborúval.

A több rövidfilm és doku mellett már egy nagyjátékfilmet (Virágvölgy) is jegyző Csuja László napjaink és régiónk egyik legaktuálisabb témáját találta meg Kárpátalján: az orosz-ukrán fegyveres konfliktust. De a Kilenc hónap háborúnak csak az egyik – és nem is a legnagyobb – erénye az időszerűség. A történetet a jól megválasztott szereplők teszik átélhetővé, míg a rendezői megközelítés és témakezelés a láthatón túlmutató jelentést ad neki.

false

A huszonéves Jani Beregszászon él az anyjával, Erzsikével. Anya és fiú szoros kapcsolata csak még szorosabb lesz az apa halála után, olyannyira, hogy Jani néha már fojtogatónak érzi. Az önállósulás vágya is motiválhatja, hogy a kárpátaljai magyar kisebbségbe tartozó számos társával ellentétben nem szökik külföldre a behívó elől, hanem vállalja a szolgálatot. A néző jelen lehet Jani búcsúestjén, amelynek betetőzéseként megkéri a szép Zsani kezét. A kiképzés után pedig irány a front.

A kezdés szinte idilli: nyár, szerelem, bajtársiasság.

Erzsike ugyan sokat sír és aggódik, de egy anyánál ez természetes. Jani telefonos vagy netes bejelentkezésein nem ad hangot panasznak, megbánásnak, csak az első kimenőjén sejtjük meg, hogy mégsem lehet olyan nagy buli a háború. A jó kedélyű fiú most feszült, goromba, és megpróbál orvosi igazolást szerezni, hogy meghosszabbítsa a szabadságát.

false

 

Nem jár sikerrel, és visszatérve az állomáshelyére mindinkább rosszra fordulnak a dolgok. Tél lesz, hó és halál. Elmarad a karácsonyra beígért hazamenetel, aztán a húsvéti is. Az ukrán-orosz fronton állóháborúra rendezkednek be, a moziból ismert lövészárok-hadviselésre, és ez az un. alacsony intenzitású fegyveres konfliktus ritkán éri el a hírcsatornák ingerküszöbét. Sem a videojátékok sűrű izgalmait. De igaziak az áldozatok. Jani tavasszal sokkos állapotban kórházba kerül: lelőtték mellette a társát, olyan közel, hogy amikor utána kapott, véres lett a keze. És a filmmel majdnem egyidős volt a bejelentés, hogy meghalt a tízedik kárpátaljai magyar fiatalember; orvlövész végzett vele. De Erzsike imái meghallgatásra találnak, a fia túléli a kilenc hónapot és leszerel. Még előtte áll a civil életbe visszarázódás és a háborús tapasztalatok feldolgozásának nem könnyű munkája.
A film kivételes közelségbe hozza a családot egy emberpróbáló időszakban. Részesei leszünk meghitt és feszültséggel terhes pillanataiknak, legbelső érzéseiknek, amelyekről nem annyira a szavak, inkább a gesztusok beszélnek. És ezek a háborúról is elmondanak valamit, amit külső szemlélőként sem árt az eszünkbe vésnünk.

A nyitófilmet levetítik pénteken (9-én) is, este kilenckor a Toldi moziban.

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.