„Lelőtték mellette a társát, olyan közel, hogy amikor utána kapott, véres lett a keze”

  • Bori Erzsébet
  • 2018. november 5.

Mikrofilm

Holnap este kezdődik a Verzió Nemzetközi Ember Jogi Dokumentumfilm Fesztivál a Kilenc hónap háborúval.

A több rövidfilm és doku mellett már egy nagyjátékfilmet (Virágvölgy) is jegyző Csuja László napjaink és régiónk egyik legaktuálisabb témáját találta meg Kárpátalján: az orosz-ukrán fegyveres konfliktust. De a Kilenc hónap háborúnak csak az egyik – és nem is a legnagyobb – erénye az időszerűség. A történetet a jól megválasztott szereplők teszik átélhetővé, míg a rendezői megközelítés és témakezelés a láthatón túlmutató jelentést ad neki.

false

A huszonéves Jani Beregszászon él az anyjával, Erzsikével. Anya és fiú szoros kapcsolata csak még szorosabb lesz az apa halála után, olyannyira, hogy Jani néha már fojtogatónak érzi. Az önállósulás vágya is motiválhatja, hogy a kárpátaljai magyar kisebbségbe tartozó számos társával ellentétben nem szökik külföldre a behívó elől, hanem vállalja a szolgálatot. A néző jelen lehet Jani búcsúestjén, amelynek betetőzéseként megkéri a szép Zsani kezét. A kiképzés után pedig irány a front.

A kezdés szinte idilli: nyár, szerelem, bajtársiasság.

Erzsike ugyan sokat sír és aggódik, de egy anyánál ez természetes. Jani telefonos vagy netes bejelentkezésein nem ad hangot panasznak, megbánásnak, csak az első kimenőjén sejtjük meg, hogy mégsem lehet olyan nagy buli a háború. A jó kedélyű fiú most feszült, goromba, és megpróbál orvosi igazolást szerezni, hogy meghosszabbítsa a szabadságát.

false

 

Nem jár sikerrel, és visszatérve az állomáshelyére mindinkább rosszra fordulnak a dolgok. Tél lesz, hó és halál. Elmarad a karácsonyra beígért hazamenetel, aztán a húsvéti is. Az ukrán-orosz fronton állóháborúra rendezkednek be, a moziból ismert lövészárok-hadviselésre, és ez az un. alacsony intenzitású fegyveres konfliktus ritkán éri el a hírcsatornák ingerküszöbét. Sem a videojátékok sűrű izgalmait. De igaziak az áldozatok. Jani tavasszal sokkos állapotban kórházba kerül: lelőtték mellette a társát, olyan közel, hogy amikor utána kapott, véres lett a keze. És a filmmel majdnem egyidős volt a bejelentés, hogy meghalt a tízedik kárpátaljai magyar fiatalember; orvlövész végzett vele. De Erzsike imái meghallgatásra találnak, a fia túléli a kilenc hónapot és leszerel. Még előtte áll a civil életbe visszarázódás és a háborús tapasztalatok feldolgozásának nem könnyű munkája.
A film kivételes közelségbe hozza a családot egy emberpróbáló időszakban. Részesei leszünk meghitt és feszültséggel terhes pillanataiknak, legbelső érzéseiknek, amelyekről nem annyira a szavak, inkább a gesztusok beszélnek. És ezek a háborúról is elmondanak valamit, amit külső szemlélőként sem árt az eszünkbe vésnünk.

A nyitófilmet levetítik pénteken (9-én) is, este kilenckor a Toldi moziban.

Figyelmébe ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Madártávlat

Ép és értelmi fogyatékkal élő színészek játszanak együtt a MáSzínház inkluzív előadásai­ban, a repertoárjukon ezek mellett színházi nevelési előadások és hagyományos színházi produkciók is szerepelnek. A közös nevező mindegyik munkájukban a társadalmilag fontos és érzékeny témák felvetése.

Ki a pancser?

  • Domány András

Budapestről üzent Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyn´ski-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?