„Lelőtték mellette a társát, olyan közel, hogy amikor utána kapott, véres lett a keze”

  • Bori Erzsébet
  • 2018. november 5.

Mikrofilm

Holnap este kezdődik a Verzió Nemzetközi Ember Jogi Dokumentumfilm Fesztivál a Kilenc hónap háborúval.

A több rövidfilm és doku mellett már egy nagyjátékfilmet (Virágvölgy) is jegyző Csuja László napjaink és régiónk egyik legaktuálisabb témáját találta meg Kárpátalján: az orosz-ukrán fegyveres konfliktust. De a Kilenc hónap háborúnak csak az egyik – és nem is a legnagyobb – erénye az időszerűség. A történetet a jól megválasztott szereplők teszik átélhetővé, míg a rendezői megközelítés és témakezelés a láthatón túlmutató jelentést ad neki.

false

A huszonéves Jani Beregszászon él az anyjával, Erzsikével. Anya és fiú szoros kapcsolata csak még szorosabb lesz az apa halála után, olyannyira, hogy Jani néha már fojtogatónak érzi. Az önállósulás vágya is motiválhatja, hogy a kárpátaljai magyar kisebbségbe tartozó számos társával ellentétben nem szökik külföldre a behívó elől, hanem vállalja a szolgálatot. A néző jelen lehet Jani búcsúestjén, amelynek betetőzéseként megkéri a szép Zsani kezét. A kiképzés után pedig irány a front.

A kezdés szinte idilli: nyár, szerelem, bajtársiasság.

Erzsike ugyan sokat sír és aggódik, de egy anyánál ez természetes. Jani telefonos vagy netes bejelentkezésein nem ad hangot panasznak, megbánásnak, csak az első kimenőjén sejtjük meg, hogy mégsem lehet olyan nagy buli a háború. A jó kedélyű fiú most feszült, goromba, és megpróbál orvosi igazolást szerezni, hogy meghosszabbítsa a szabadságát.

false

 

Nem jár sikerrel, és visszatérve az állomáshelyére mindinkább rosszra fordulnak a dolgok. Tél lesz, hó és halál. Elmarad a karácsonyra beígért hazamenetel, aztán a húsvéti is. Az ukrán-orosz fronton állóháborúra rendezkednek be, a moziból ismert lövészárok-hadviselésre, és ez az un. alacsony intenzitású fegyveres konfliktus ritkán éri el a hírcsatornák ingerküszöbét. Sem a videojátékok sűrű izgalmait. De igaziak az áldozatok. Jani tavasszal sokkos állapotban kórházba kerül: lelőtték mellette a társát, olyan közel, hogy amikor utána kapott, véres lett a keze. És a filmmel majdnem egyidős volt a bejelentés, hogy meghalt a tízedik kárpátaljai magyar fiatalember; orvlövész végzett vele. De Erzsike imái meghallgatásra találnak, a fia túléli a kilenc hónapot és leszerel. Még előtte áll a civil életbe visszarázódás és a háborús tapasztalatok feldolgozásának nem könnyű munkája.
A film kivételes közelségbe hozza a családot egy emberpróbáló időszakban. Részesei leszünk meghitt és feszültséggel terhes pillanataiknak, legbelső érzéseiknek, amelyekről nem annyira a szavak, inkább a gesztusok beszélnek. És ezek a háborúról is elmondanak valamit, amit külső szemlélőként sem árt az eszünkbe vésnünk.

A nyitófilmet levetítik pénteken (9-én) is, este kilenckor a Toldi moziban.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.