„Lelőtték mellette a társát, olyan közel, hogy amikor utána kapott, véres lett a keze”

  • Bori Erzsébet
  • 2018. november 5.

Mikrofilm

Holnap este kezdődik a Verzió Nemzetközi Ember Jogi Dokumentumfilm Fesztivál a Kilenc hónap háborúval.

A több rövidfilm és doku mellett már egy nagyjátékfilmet (Virágvölgy) is jegyző Csuja László napjaink és régiónk egyik legaktuálisabb témáját találta meg Kárpátalján: az orosz-ukrán fegyveres konfliktust. De a Kilenc hónap háborúnak csak az egyik – és nem is a legnagyobb – erénye az időszerűség. A történetet a jól megválasztott szereplők teszik átélhetővé, míg a rendezői megközelítés és témakezelés a láthatón túlmutató jelentést ad neki.

false

A huszonéves Jani Beregszászon él az anyjával, Erzsikével. Anya és fiú szoros kapcsolata csak még szorosabb lesz az apa halála után, olyannyira, hogy Jani néha már fojtogatónak érzi. Az önállósulás vágya is motiválhatja, hogy a kárpátaljai magyar kisebbségbe tartozó számos társával ellentétben nem szökik külföldre a behívó elől, hanem vállalja a szolgálatot. A néző jelen lehet Jani búcsúestjén, amelynek betetőzéseként megkéri a szép Zsani kezét. A kiképzés után pedig irány a front.

A kezdés szinte idilli: nyár, szerelem, bajtársiasság.

Erzsike ugyan sokat sír és aggódik, de egy anyánál ez természetes. Jani telefonos vagy netes bejelentkezésein nem ad hangot panasznak, megbánásnak, csak az első kimenőjén sejtjük meg, hogy mégsem lehet olyan nagy buli a háború. A jó kedélyű fiú most feszült, goromba, és megpróbál orvosi igazolást szerezni, hogy meghosszabbítsa a szabadságát.

false

 

Nem jár sikerrel, és visszatérve az állomáshelyére mindinkább rosszra fordulnak a dolgok. Tél lesz, hó és halál. Elmarad a karácsonyra beígért hazamenetel, aztán a húsvéti is. Az ukrán-orosz fronton állóháborúra rendezkednek be, a moziból ismert lövészárok-hadviselésre, és ez az un. alacsony intenzitású fegyveres konfliktus ritkán éri el a hírcsatornák ingerküszöbét. Sem a videojátékok sűrű izgalmait. De igaziak az áldozatok. Jani tavasszal sokkos állapotban kórházba kerül: lelőtték mellette a társát, olyan közel, hogy amikor utána kapott, véres lett a keze. És a filmmel majdnem egyidős volt a bejelentés, hogy meghalt a tízedik kárpátaljai magyar fiatalember; orvlövész végzett vele. De Erzsike imái meghallgatásra találnak, a fia túléli a kilenc hónapot és leszerel. Még előtte áll a civil életbe visszarázódás és a háborús tapasztalatok feldolgozásának nem könnyű munkája.
A film kivételes közelségbe hozza a családot egy emberpróbáló időszakban. Részesei leszünk meghitt és feszültséggel terhes pillanataiknak, legbelső érzéseiknek, amelyekről nem annyira a szavak, inkább a gesztusok beszélnek. És ezek a háborúról is elmondanak valamit, amit külső szemlélőként sem árt az eszünkbe vésnünk.

A nyitófilmet levetítik pénteken (9-én) is, este kilenckor a Toldi moziban.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."