Lars Kraume 56-os témájú, valós eseményeken alapuló filmjével, a Néma forradalommal indul ma este a Művész moziban a német, svájci és osztrák filmek fesztiválja, a Szemrevaló. A nyitófilm a keletnémet Sztálinvárosban játszódik. 1956-ban érettségiző diákok egy csoportja igyekszik kifejezésre juttatni a magyar forradalom eltiprása miatt érzett felháborodásukat. A válasz: megtorlás. De a diákoknak arra is van válaszuk. A film főszereplőjével, Tom Gramenzcel arról beszélgetünk, mit jelenthet egy ilyen történet valakinek, aki már az újraegyesített Németországban született.
magyarnarancs.hu: Ön 1991-ben született, egy olyan évben, amikor az NDK már nem létezett. Foglalkozott a már a film előtt is az NDK történetével?
Tom Gramenz: Mivel az NDK fontos része a német történelemnek, az ember akaratlanul is kapcsolatba kerül és mintegy automatikusan foglalkozik vele. A középiskolában amúgy is sokat tanítanak a nemzeti-szocializmus korszakáról és Németország rákövetkező felosztásáról. Ezenkívül nálunk otthon is sok szó esett különösen a berlini fal leomlásáról. Ez olyan esemény volt, ami mélyen érintett mindenkit. A szüleim mesélték, hogy a fal leomlása után jöttek rá, mennyire meghatározó életérzés volt számukra a megosztott Németország.
| ||
magyarnarancs.hu: Hallott a forgatás előtt az 1956-os magyar forradalomról?
TG: Igen, a gimnázium utolsó évében tartottam egy referátumot történelemórán, amelynek része volt a magyar felkelés is. Persze ez elég régen volt, és a forgatás idején már nem emlékeztem a részletekre.
magyarnarancs.hu: 1956 már történelem – a szerepre is úgy készült, mint egy klasszikus történelmi szerepre? Vagy inkább saját emlékeire épített az érettségi idejéből, és a szerepet „gimnazista-szerepként“ fogta fel?
TG: 1956-ban érettségizni az NDK-ban biztosan más érzés volt, mint az én időmben, Németországban. Tehát mindenképpen foglalkoznom kellett az akkori történelemmel és az akkori családi viszonyokkal, hogy fogalmam legyen róla, hogyan éreztek és gondolkodtak annak idején. Másfelől a felkészülés idején rájöttem, hogy sok párhuzam létezik, hogy a fiatalok minden korban kíváncsiak, ki akarják próbálni és keresik önmagukat. Először eléggé megijedtem a feladattól, hogy 1956-ból személyesítsek meg valakit, de aztán egy ponton rájöttem, hogy ott és akkor bizonyosan épp annyit hülyéskedtek az órákon, mint manapság, hogy a fiatalos lendület minden korban hasonló, és hogy a felnőtté válás saját tapasztalatai nagyon is hasznosíthatók a szerep megformálása során. De filmeket is megnéztünk, amelyek ezt a kort ábrázolják, vagy amelyeknek a történeteik ebben a korban játszódnak, hogy beleéljük magunkat abba az időbe és a sajátos tematikába.
magyarnarancs.hu: El tudja képzelni, hogy hasonló helyzetben az ön középiskolai osztálya is hasonlóan cselekedett volna?
TG: Ezt nem tudom megítélni, mert a filmbeli osztály egészen sajátos helyzetet élt át, egészen más körülmények között, egészen más korban. Nem tudom, mert egy ilyen helyzetben az ember egészen új oldaláról ismeri meg az osztálytársait. Persze szeretném azt gondolni, hogy hasonló bátorságot és összetartást tanúsítottunk volna.
magyarnarancs.hu: A filmben szereplő fiatalokat hősöknek látja vagy egyszerűen olyanoknak, akik spontán módon cselekednek, és nem sokat törik a fejüket a következményeken?
TG: Eleinte nem gondolkodnak el a következményeken. Tehát az akció egyfajta féktelenségből keletkezik, amikor az ember kíváncsi, hogy mi fog történni. Konkrét elképzelése azonban még nincs róla. Azt hiszem, ez a bizonytalanság, a tanárok magatartásával kapcsolatos bizonytalanság is izgatja a fiatalokat. A hős fogalma szerintem inkább nem illik ebbe az összefüggésbe, mert a tanulók önkéntelenül és meglepetésszerűen konfrontálódnak egy helyzettel, és hirtelen arra kényszerülnek, hogy szembesüljenek cselekedeteik horderejével és azok következményeivel. Bár az is igaz, hogy nagy bátorságra van szükség az összetartáshoz egy fenyegető helyzetben, és különösen a család és a haza elhagyásához, az utazáshoz minden nélkül az abszolút bizonytalanságba.
