Erekben csörgedező írói vér, halott anya, szigorú apa, bűnben fogant szerelem, békacombba vezetett áram és a piperkőc Byron történetei – e mű szerint ezek minden idők egyik legismertebb rémtörténetének összetevői. Haifaa Al-Mansour komótos tempóban, két órán át pakolja vászonra őket, hogy végül egy kis feminista felhanggal próbálja életre kelteni teremtményét – mérsékelt sikerrel.
Mary Wollstonecraft 18 évesen találkozik Percy Bysshe Shelley-vel – és azonnal egymásba szeretnek. A csak otthon, titokban firkálgató Mary néhány szűk esztendő és számtalan hevesnek szánt epizód után megírja remekművét, a Frankensteint – hogy mi a pláne ebben a regényben, hogyan változtatta meg az angol irodalmat vagy alkotója életét, arra a film nem tér ki.
A romantika legismertebb férfipoétái pont olyanok, ahogy elképzeli az ember: heves idealisták, nagy szavakkal dobálózó, érzelmekkel játszadozó ficsúrok – de legalább valamilyenek. Mary bántóan semmilyen: hiába zongorázza végig a forgatókönyv az életének azon epizódjait, amelyek írásra ösztökélték, legtöbbször saját filmjében is csak mellékszereplő. Pedig Elle Fanning próbálkozik becsülettel – az ő játéka tartja egyben a filmet, rajta kívül mindenki más önmaga karikatúrája, vagy egyszerűen poros és érdektelen. Csakúgy, mint maga a film, mely az írónőről szóló ismereteinket is csak annyiban gazdagítja, mint a róla szóló Wikipedia-oldal első két bekezdése. A Mary Shelley egyedül a főszereplők románcára fókuszál, továbbá közli, hogy az írói lét nehéz kenyér, s még nehezebb, ha nő az ember.
Forgalmazza a Pannonia Entertainment
