Film

Hústánc

Gaspar Noé: Eksztázis

Mikrofilm

Bár az irányzat már túl van ezredfordulós zenitjén, Gaspar Noé még mindig az ún. új francia extrémizmus kitartó művelője.

Korai munkáitól kezdve a De Sade, Bataille, a giallo és az exploitation filmek hatásaiból táplálkozó felkavaró, szexuálisan és fizikailag is sokkoló áramlat képviselője és formálója – ettől nem tud és valószínűleg nem is akar eltérni Eksztázis című legújabb filmjében sem.

Nagyon speciális élmény Noé filmjeit nézni, hiszen egyszerre akar gyökeresen ellentétes érzeteket kiváltani a nézőből: megmutatni az undort, a halált és a tabut (roncsolt testek, incesztus, nemi erőszak, gyermekgyilkosság) és az ezekkel szétszakíthatatlanul összenőtt gyönyört, eksztázist és intimitást. Zsigeri képeivel úgy bombáz, hogy teljesen kikapcsolja a tudatos befogadást, önkívületi állapotba hipnotizálja az arra fogékony nézőt, de vibráló, színes felirataival és szokatlan narratív megoldásaival (flashback, fordított elbeszélés) ki is zökkenti.

Az Eksztázis egy tánccsoport egyetlen éjszakáját követi végig, akik egy próba utáni afterpartyn a tudtukon kívül LSD-vel kevert sangríát isznak (a film igaz történeten alapul, bár az a görbe este tragédiák nélkül végződött). Noé többségében színészi tapasztalattal nem rendelkező táncosokat kért fel a szerepekre, és forgatókönyv nélkül, improvizációkra építve dolgozott. A film elején felvonultatja a válogatottan gyönyörű, élettől duzzadó táncosokat, akik videofelvételeken vallanak vágyaikról, félelmeikről és a tánchoz való viszonyukról. Ez Noé csele: ezek a hol megkapóan intim, hol banális kis én-elbeszélések lesznek a későbbi pusztítás alapjai. Az italba csempészett LSD ott kezdi széttépni a fiatal, szép testeket és elméket, ahol a legsebezhetőbbek. A fiatal, akaratlanul anyává váló nőkből előhozza a rejtett gyermekgyilkosság iránti vágyat, a testvérekből az egymás iránti sóvárgást, a szunnyadó homoerotikus vonzalmakat, az elfojtott vérszomjat. Hosszú, dinamikus felvételeken (ezek egyike kiteszi a film felét, közel 40 percig tart) veszi szemügyre, ahogy az önfeledt, virtuóz tánc vonaglásba, görcsökbe torkollik – sokszor szinte észrevétlenül.

A fokozatosan elharapózó őrületet látva maga a néző is megcsömörlik, a film kétharmadánál elérkezik az a pont, amikor a film nyomasztóvá és a nyugvópont-fokozódás-tetőpont-nyugvópont szerkezet pedig monotonná válik. Kétségtelen a rendező vonzalma a hatásvadászat és az öncélúság iránt, de mindig tartogat egy-egy pillanatot, amikor betekintést enged két ember közötti mély intimitásba is (épp ez teszi elviselhetővé az alig kibírható Visszafordíthatatlant is). Még az önismétlés ellenére is lenyűgöző film az Eksztázis.

Forgalmazza a Vertigo Média

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.