Isten egy életmód-tanácsadó. Vagy pszichológus. Esetleg családterapeuta. Mindig akad valaki (általában egy jó tollú újságíró, mert üzenete közvetítéséhez a modern kommunikációban járatos Isten az ilyeneket preferálja), aki kinyilatkoztatásait (szeressétek egymást, bocsássatok meg, főleg magatoknak és örvendezzetek a jóléteteknek) népszerű könyvek vagy, mint ezúttal: filmek formájában közli az élet mibenlétének megértését komolyabb erőfeszítés nélkül igénylő publikum számára. Jelen film nem
Neale Donald Walsch közismert spirituális bestselleréből készült (Beszélgetések Istennel), de a címen kívül az alaphelyzet hasonlósága is a plágium határát súrolja: egy egyszerű ember, életének válságát megoldandó, személyesen Istenhez fordul, aki jön is a szíves invitálásra, hogy mosolyogva átadja a társalgást publikálni is kívánó istenkeresőnek – a kereszténység new age-es olvasatát.
A film szerzői két dolgot tanultak a Walsch-könyv cukrozott nyálban tocsogó feldolgozásából: 1. ebben nincs borzadályosan hülye álszakáll, mint ott; 2. nem kiugrásra vágyó epizódszínészek, hanem (legalábbis középfajsúlyú) sztárok mondják fel a mély értelmű üzeneteket. Hozzáállását és hangnemét tekintve viszont ugyanazzal a nyájas felületességgel van a szenvedésről meg az igazságtalanságról meg a reménytelenségről pofázva benne, amit csak néha tör meg a magánélet kisszerű fordulatain megejtett nyavalygás és egy végtelenül sablonos párkapcsolati melodráma. Merthogy az Isten életmód-tanácsadó ám. Meg pszichológus. Meg családterapeuta.
Forgalmazza az ADS Service
