Film

Interjú Istennel

  • 2019. május 11.

Mikrofilm

Isten egy életmód-tanácsadó. Vagy pszichológus. Esetleg családterapeuta. Mindig akad valaki (általában egy jó tollú újságíró, mert üzenete közvetítéséhez a modern kommunikációban járatos Isten az ilyeneket preferálja), aki kinyilatkoztatásait (szeressétek egymást, bocsássatok meg, főleg magatoknak és örvendezzetek a jóléteteknek) népszerű könyvek vagy, mint ezúttal: filmek formájában közli az élet mibenlétének megértését komolyabb erőfeszítés nélkül igénylő publikum számára. Jelen film nem
Neale Donald Walsch közismert spirituális bestselleréből készült (Beszélgetések Istennel), de a címen kívül az alaphelyzet hasonlósága is a plágium határát súrolja: egy egyszerű ember, életének válságát megoldandó, személyesen Istenhez fordul, aki jön is a szíves invitálásra, hogy mosolyogva átadja a társalgást publikálni is kívánó istenkeresőnek – a kereszténység new age-es olvasatát.

A film szerzői két dolgot tanultak a Walsch-könyv cukrozott nyálban tocsogó feldolgozásából: 1. ebben nincs borzadályosan hülye álszakáll, mint ott; 2. nem kiugrásra vágyó epizódszínészek, hanem (legalábbis középfajsúlyú) sztárok mondják fel a mély értelmű üzeneteket. Hozzáállását és hangnemét tekintve viszont ugyanazzal a nyájas felületességgel van a szenvedésről meg az igazságtalanságról meg a reménytelenségről pofázva benne, amit csak néha tör meg a magánélet kisszerű fordulatain megejtett nyavalygás és egy végtelenül sablonos párkapcsolati melodráma. Merthogy az Isten életmód-tanácsadó ám. Meg pszichológus. Meg családterapeuta.

Forgalmazza az ADS Service

Figyelmébe ajánljuk

Se csoda, se ítéletnap nem várható az Otthon Starttól

Sok a nyitott kérdés a 3 százalékos lakáshitelek lehetséges hatásairól: az első lakásra sorban állók közül sokan inkább csalódhatnak majd, és az évi több tízezer új lakás sem tűnik megalapozott várakozásnak – viszont a program a költségvetésnek is talán csak szélsőséges esetben okoz fenntarthatatlan terhet.

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.