Film

Interjú Istennel

  • 2019. május 11.

Mikrofilm

Isten egy életmód-tanácsadó. Vagy pszichológus. Esetleg családterapeuta. Mindig akad valaki (általában egy jó tollú újságíró, mert üzenete közvetítéséhez a modern kommunikációban járatos Isten az ilyeneket preferálja), aki kinyilatkoztatásait (szeressétek egymást, bocsássatok meg, főleg magatoknak és örvendezzetek a jóléteteknek) népszerű könyvek vagy, mint ezúttal: filmek formájában közli az élet mibenlétének megértését komolyabb erőfeszítés nélkül igénylő publikum számára. Jelen film nem
Neale Donald Walsch közismert spirituális bestselleréből készült (Beszélgetések Istennel), de a címen kívül az alaphelyzet hasonlósága is a plágium határát súrolja: egy egyszerű ember, életének válságát megoldandó, személyesen Istenhez fordul, aki jön is a szíves invitálásra, hogy mosolyogva átadja a társalgást publikálni is kívánó istenkeresőnek – a kereszténység new age-es olvasatát.

A film szerzői két dolgot tanultak a Walsch-könyv cukrozott nyálban tocsogó feldolgozásából: 1. ebben nincs borzadályosan hülye álszakáll, mint ott; 2. nem kiugrásra vágyó epizódszínészek, hanem (legalábbis középfajsúlyú) sztárok mondják fel a mély értelmű üzeneteket. Hozzáállását és hangnemét tekintve viszont ugyanazzal a nyájas felületességgel van a szenvedésről meg az igazságtalanságról meg a reménytelenségről pofázva benne, amit csak néha tör meg a magánélet kisszerű fordulatain megejtett nyavalygás és egy végtelenül sablonos párkapcsolati melodráma. Merthogy az Isten életmód-tanácsadó ám. Meg pszichológus. Meg családterapeuta.

Forgalmazza az ADS Service

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.