Film

Interjú Istennel

  • 2019. május 11.

Mikrofilm

Isten egy életmód-tanácsadó. Vagy pszichológus. Esetleg családterapeuta. Mindig akad valaki (általában egy jó tollú újságíró, mert üzenete közvetítéséhez a modern kommunikációban járatos Isten az ilyeneket preferálja), aki kinyilatkoztatásait (szeressétek egymást, bocsássatok meg, főleg magatoknak és örvendezzetek a jóléteteknek) népszerű könyvek vagy, mint ezúttal: filmek formájában közli az élet mibenlétének megértését komolyabb erőfeszítés nélkül igénylő publikum számára. Jelen film nem
Neale Donald Walsch közismert spirituális bestselleréből készült (Beszélgetések Istennel), de a címen kívül az alaphelyzet hasonlósága is a plágium határát súrolja: egy egyszerű ember, életének válságát megoldandó, személyesen Istenhez fordul, aki jön is a szíves invitálásra, hogy mosolyogva átadja a társalgást publikálni is kívánó istenkeresőnek – a kereszténység new age-es olvasatát.

A film szerzői két dolgot tanultak a Walsch-könyv cukrozott nyálban tocsogó feldolgozásából: 1. ebben nincs borzadályosan hülye álszakáll, mint ott; 2. nem kiugrásra vágyó epizódszínészek, hanem (legalábbis középfajsúlyú) sztárok mondják fel a mély értelmű üzeneteket. Hozzáállását és hangnemét tekintve viszont ugyanazzal a nyájas felületességgel van a szenvedésről meg az igazságtalanságról meg a reménytelenségről pofázva benne, amit csak néha tör meg a magánélet kisszerű fordulatain megejtett nyavalygás és egy végtelenül sablonos párkapcsolati melodráma. Merthogy az Isten életmód-tanácsadó ám. Meg pszichológus. Meg családterapeuta.

Forgalmazza az ADS Service

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.