„Megéri szembenézni a félelmeinkkel” - az új magyar horrorfilm rendezőjét kérdeztük

Mikrofilm

Csütörtöktől vetítik a mozikban a Holnap meghalok című filmet. Magyar horrort viszonylag ritkán láthatunk; Czibulya Nikol rendezővel műfaji skatulyákról és a pályakezdés nehézségeiről is beszélgettünk.

magyarnarancs.hu: Ma már egyáltalán nem meglepő, hogy egy hazai film állami támogatás nélkül készül el, ilyen a Holnap meghalok is.

Cibulya Nikol: Annyiban talán különbözünk a többi magyar low budget filmtől, hogy mi nem több forrásból szedtük össze rá a pénzt. A Vertigo Media az elmúlt években a forgalmazás mellett elkezdett hazai filmeket is támogatni, én kerestem meg őket a forgatókönyvemmel, ők pedig úgy döntöttek, hogy beszállnak, de csak egy bizonyos összeget tudtak biztosítani a mozira. A költségvetést forgatási napban szoktam számolni: mi 13 napot forgathattunk. Összehasonlításképp, egy alacsonyabb költségvetésű, a kezdő filmeseket támogató Inkubátor Program keretein belül készülő mozi nagyjából 20 napig forog.

magyarnarancs.hu: Egyáltalán nem is akart állami pénzre pályázni?

CN: Nem, inkább igyekeztem kihozni a maximumot a szűkös költségvetésből. A filmnek volt egy sokkal korábbi változata, amelyikkel még pályáztam. Ez egy kicsit keményebb horror volt, ahol az alapfelállás ugyanaz: maroknyi szereplő egy vidéki faházban, a főszereplő viszont nem terhes, hanem halálos beteg, aki azért vonul el, hogy egy utolsó hétvégét töltsön barátaival, mielőtt azok a kérésére végeznek vele. Ezt még Angyalosi Eszter forgatókönyvíró ismerősömmel fejlesztettük, az eutanáziatéma viszont nem nyerte el a döntnökök tetszését. Végül annyira átírtam, hogy a Holnap meghalok már egyáltalán nem hasonlít az eredeti ötletre, de biztos voltam benne, hogy erre sem kapnék támogatást.

magyarnarancs.hu: Máshogy festene a film, ha nagyobb költségvetésből készült volna?

CN: Forgatás közben igyekeztem meggyőzni magam, hogy nem, de ez nyilván nem igaz. A legnyilvánvalóbb, ami remélem, hogy mégsem tűnik fel a nézőknek, hogy a jelenetek kevés plánból állnak, és a felvételeket is nagyon kevésszer tudtuk az időszűke miatt megismételni. Amúgy van, ahol ez jól is áll neki, máskor, főleg a horrorrészeknél igencsak éreztem a hiányát, hiszen nem tudtunk annyi felvétel közül válogatni. Rengeteg, egyébként akciódús részt emiatt át kellett írnom. A film azzal kezdődik, hogy a főszereplőnek lefullad a kocsija, ez eredetileg kalandosabb jelenet lett volna: a főhős elalszik a volán mögött, miközben zuhog az eső, és majdnem belehajt egy árokba, de pont a szélén áll meg, majd kilenc hónapos terhesen vonszolja ki magát az ablakon, mert az ajtó beszorult. Először kihúztuk az árkot, de megmaradt az eső, le is forgattuk, de nem nézett ki elég jól, nagyon lebukós volt, hogy nem valódiak az esőcseppek. Így ettől is megszabadultunk.

magyarnarancs.hu: Előző három rövidfilmje (Láz, Irinyi, Mária Terézia szül) mind olyanfajta kosztümös történelmi darab, amelyet az állam manapság nagyon szeret támogatni. Gondolt rá, hogy hasonló nagyjátékfilmmel próbálkozzon?

CN: Inkább csak a véletlen műve, hogy mindegyik kisfilmem kosztümös lett. Az első kettőt még az előző támogatási rendszer alatt készítettem, amikor kevésbé voltak divatosak az ilyenek. De azt nem titkolom, a forgatókönyvíró társammal volt egy olyan kósza gondolatunk, hogy olyan híres magyarról kellene írnunk, akinek pont évfordulója volt. Ugyanakkor imádom a történelmet és vonzott Irinyi János, és a Láz középpontjában álló Semmelweis Ignác alakja is: elképesztő, min mentek keresztül, és mindkettőjükre igaz, hogy annyival előrébb jártak koruknál, hogy kortársaik nem értették meg őket. Már ezekben a kisfilmekben is érdekelt, hogyan lehetne műfaji elemeket csempészni egy nem teljesen műfaji filmbe. A Láz egyébként eredetileg horrornak indult a megőrülő Semmelweisről, akit kollégái vertek meg és csaltak a bolondok házába, ahol meg is halt. De az Irinyiben is van egy csipet science fiction. Ebből elkezdtünk játékfilmet is írni, ami egy kémnős kalandfilm lett volna. Első körben kaptunk is forgatókönyv-fejlesztési támogatást, ám végül nem lett belőle semmi. A Mária Terézia szül a maga humorával és a női főhős típusával viszont már az a film, amelyet a legközelebb érzek magamhoz a háromból.

magyarnarancs.hu: Mária Terézia szülése, a Holnap meghalok terhes főszereplője, vagy a gyermekágyi lázra fókuszáló Láz –úgy tűnik, a szülés visszatérő motívum a filmjeiben.

CN: Nem tudom, mindez mennyire tudatos vagy véletlen, az biztos, hogy érdekel a téma, és úgy érzem, van vele dolgom, talán azért, mert nekem még nincs gyermekem. Ráadásul a terhesség önmagában egy nagyon transzformatív folyamat, s rímel arra, hogy a klasszikus narratívájú filmek általában jellemfejlődést mesélnek el, például felnövéstörténetet. Nálam ezek a történetek a kontrollt visszaszerző nőkről szólnak, hiszen ilyenkor előhívnak magukból egy kozmikus erőt, amely egy új élet megteremtéséhez kell. A Mária Terézia-filmben a terhesség mellett a megvalósíthatóság vonzott: nagyon nehéz olyan történetet találni, amely kisfilmhez illő, hiszen limitált az idő és a pénz is, miközben frappánsnak kell lennie. Egy történelmi újságban olvastam egy cikket az uralkodók nyilvános szüléseiről, amelyek a teljes udvartartás társaságában zajlanak: az egész annyira abszurd, hogy egyből megfogott, ráadásul ez egyhelyszínes, meghatározott idő alatt játszódó sztori, így tökéletes rövidfilm-alapanyagnak tűnt.

 
Czibulya Nikol
Fotó: Palágyi Barbara
 

magyarnarancs.hu: Nem tartott attól, hogy ha az első játékfilmje horror lesz, akkor horrorrendezőként tekintenek önre?

CN: Beszélgettem erről kollégákkal. Volt, aki azt tanácsolta, jobb eldönteni, hogy inkább a kis realista irányt választom vagy a műfajit, de azt hiszem, engem egyik sem érdekel. Nem akarok kizárólag műfaji filmet készíteni, ahogy kizárólag drámát vagy szerzői filmet sem. Engem pont az a midcult vonz, ami a kettő között van. A mágikus realizmus, azok a filmek, amelyek a valóságban játszódnak, de van bennük valami különös – ez a Holnap meghalokban például épp a horrorelem.

magyarnarancs.hu: A kisfilmek mellett több klipet és számtalan sorozatrészt is rendezett. Mikor érezte azt, hogy eljött az idő az első játékfilmre?

CN: Az ilyesmi nem annyira rajtam, mint a kínálkozó lehetőségeken múlik. Azzal a tudattal írtam a Holnap meghalokat, hogy már most nagyon el vagyok késve, azt éreztem, hogy ennek már évek óta meg kellett volna történnie. Nem jártam az SZFE-re, az ELTE-n tanultam filmkészítést, így nem tudtam vizsgafilmekben keresgélni magam. Helyette igyekeztem mindent megrendezni, amit csak lehet, reklámot, videóklipet, könyvtrailert, hogy így gyakoroljak. A napi sorozatok is remek kiképzésnek bizonyultak, megtanultam durva sebességgel forgatni és sok színésszel együtt dolgozni.

magyarnarancs.hu: Hogyan találta meg Kurta Nikét a főszerepre?

CN: Eleve rá szabtam a szerepet, ami a dialógusok írásakor nagyon sokat segített. Még a Covid alatt volt egy filmtervem, amelyet annyira alacsony költségvetésűnek szántunk, hogy iPhone-nal forgattuk volna. Egy anya-lánya történetet mesélt el a jelenben és a rendszerváltás idején. Ennek egyik szerepére kértem fel Nikét, akire a Terápiában figyeltem fel. Már az olvasópróbáknál jártunk, de végül nem kaptunk rá támogatást, így széthullott a projekt. Ezt követően biztos voltam benne, hogy nagyjátékfilm nélkül megyek majd nyugdíjba – ilyen mély és depressziós állapotban futottam össze Nikével, aki biztatott, hogy ne adjam fel. Azt mondta, nagyon hisz ebben az alacsony költségvetésű filmezésben. Ez az ötperces beszélgetés valamiért annyira nagy hatással volt rám, hogy nekifogtam a Holnap meghalok megírásának.

magyarnarancs.hu: A film főszereplője és annak legjobb barátnője is fotós. Van ennek kitüntetett szerepe az életében?

CN: Legfeljebb annyi, hogy sok, tehetséges fotós ismerősöm van, illetve a fotográfia szeretete szorosan kapcsolódik a filmek iránti rajongásomhoz. Azért választottam a fotózást, mert ez egyszerre alkalmazott, nagyon gyakorlati szakma és művészeti forma; van, akinek ez az élete, de olyan is akad, aki hobbiból csinálja. Mindenki tudja, hogy mi is ez, nem kell külön elmagyarázni a nézőknek. Ráadásul a filmezéshez hasonlóan nem elég hozzá a tehetség, rengeteg múlik a szerencsén is. A fotózáson keresztül remekül be lehet mutatni azt a féltékenységet, amelyet a főszereplő érez a barátnője iránt: utóbbi nagyon sikeres, míg előbbinek nem jött össze a karrier.

magyarnarancs.hu: A filmezés terén érez ilyen féltékenységet?

CN: Előfordult már, de szerintem ez teljesen természetes, ha nem ölt szélsőséges formát. Sokszor inspirál is. Rengeteg a filmes barátom, van, akivel a szakmájánál fogva akár egy stábot alkotva is tudunk együtt dolgozni, míg mással inkább csak drukkolunk egymásnak, miközben van bennünk egészséges versenyszellem.

magyarnarancs.hu: A főszereplő Irma a filmben magához hívja barátait, ám a kulcspillanatokban végül egyedül marad.

CN: Úgy gondolom, hogy a traumafeldolgozást nem kell magányosan végeznünk, jó, ha van körülöttünk támogató közeg vagy szakember, de a jó alaposan, a föld mélyére eltemetett problémáinkat végső soron egyedül kell megoldanunk. Ez nagyon magányos és fájdalmas élmény, de megéri szembenézni a félelmeinkkel, és végigmenni az úton.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.