Több választásunk is van, ha arra keressük a választ, melyik filmmel kezdődött a lassan két évtizede tartó mozis képregény-reneszánsz. Sokak szerint Sam Raimi pénzügyi rekordokat döntögető Pókembere volt az 2002-ben, mások szerint az 1998-as Pengét kell okolnunk a történtekért. És ott van a középutas megoldás, a bemutatási évét és sikerét tekintve is két film közötti X-Men – A kívülállók, amely idén már húsz éves lesz.
Bryan Singer mozija nemcsak a képregényadaptáció-mániát szabadította rá a világra, hanem az egyik legellenszenvesebb főgonoszt is – aki, mint az Inverse cikkéből kiderült, a Bush-éra republikánusainak kedvencévé vált. A Bruce Davison által játszott Robert Kelly szenátor tipikus, karikatúra-szerű gonosz – vagy legalábbis az volt annak idején, mára azonban valódi, hatalmon lévő politikusokat is bátran mellé állíthatunk: populista, nacionalista és xenofób, akinek törvényjavaslata szerint minden mutánst nyilvántartásba kellene venni és szigorú felügyelet alatt kellene tartani.
Kelly szenátor különösen nagy népszerűségnek örvendett a republikánusok között – épp ezért gyakran az őt alakító Davisont küldték szórakoztatóipari támogatásokért lobbizni Washingtonba. A dolog nem is volt sikertelen: a színész szerint a konzervatívok meglehetősen vaskalaposak voltak, ha a művészetek támogatásáról van szó, ám Kelly szenátor figurájával a többségük együttérzett, így ő könnyen meg tudta törni a jeget még a legszemellenzősebb republikánusoknál is. Sam Brownback szenátor, később Kansas kormányzója egyenesen azt mondta, odáig van a filmbeli Kelly szenátorért; Brownbacket 2017-ben aztán az ország egyik legnépszerűtlenebb kormányzójaként váltották le. A sors iróniája, hogy ma ő az Egyesült Államok nemzetközi vallásszabadságért felelős nagykövete.
Davison szerint a mostani politikusok közül mégsem ő hasonlít leginkább a filmbéli gonosz Kelly szenátorra, hanem Trump alelnöke, Mike Pence.