Az ottawai animációs filmfesztiválon is ott lesz a Dűne

  • MTI/narancs.hu
  • 2020. július 17.

Mikrofilm

Ulrich Gábor Balázs Béla-díjas mozgókép- és képzőművész filmjét immár három A-kategóriás fesztivál versenyprogramjába válogatták be. Az alkotóval interjút is készítettünk.

Az Ottawai Nemzetközi Animációs Fesztiválon is versenyben a Dűne; Ulrich Gábor Balázs Béla-díjas mozgókép- és képzőművész filmjét immár három A-kategóriás fesztivál versenyprogramjába válogatták be – közölte a produkció pénteken az MTI-vel.

Mint írják, a képzelet és valóság között hullámzó absztrakt thriller a Kecskemétfilm és a Focusfox gyártásában jött létre, producerei Mikulás Ferenc és Muhi András, gyártásvezetője Vécsy Vera. A sound design Chris Allan munkája.

A Dűne világpremierje az Annecy 2020 Online Nemzetközi Animációs Filmfesztiválon volt június 15-én, ahol szintén a versenyprogramban vetítették, augusztus 20. és 24. között pedig a 18. Hirosimai Nemzetközi Animációs Filmfesztiválon száll versenybe a film.

Észak-Amerika legnagyobb animációs eseményét, az évente 25 ezer látogatót vonzó A-kategóriás Ottawai Nemzetközi Animációs Filmfesztivált szeptember 23. és október 4. között rendezik meg az idén, a vírushelyzetre való tekintettel online. Ulrich Gábor filmjeit több mint 40 ország filmfesztiváljai alapján válogatták be versenyprogramjukba.

Munkáiból Európa számos országában volt képzőművészeti tárlata, alkotásai megtalálhatók külföldi és magyarországi gyűjteményekben. Több felsőoktatási intézményben volt meghívott előadó, jelenleg a Budapesti Metropolitan Egyetemen tanít, új filmje apropóján beszélgettünk vele:

„Legalizált határsértés"

Új rövidfilmje, a Dűne kapcsán Ulrich Gábor grafikussal absztrakcióról, boldog gátlástalanságról és az animációs filmek magyar helyzetéről is beszélgettünk. Magyar Narancs: A Dűnéről azt írják, absztrakt thriller. Te is így jellemeznéd? Ulrich Gábor: Három és fél perces, minimalista filmről van szó, így nem tudok elég keveset elárulni róla.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.