Az ottawai animációs filmfesztiválon is ott lesz a Dűne

  • MTI/narancs.hu
  • 2020. július 17.

Mikrofilm

Ulrich Gábor Balázs Béla-díjas mozgókép- és képzőművész filmjét immár három A-kategóriás fesztivál versenyprogramjába válogatták be. Az alkotóval interjút is készítettünk.

Az Ottawai Nemzetközi Animációs Fesztiválon is versenyben a Dűne; Ulrich Gábor Balázs Béla-díjas mozgókép- és képzőművész filmjét immár három A-kategóriás fesztivál versenyprogramjába válogatták be – közölte a produkció pénteken az MTI-vel.

Mint írják, a képzelet és valóság között hullámzó absztrakt thriller a Kecskemétfilm és a Focusfox gyártásában jött létre, producerei Mikulás Ferenc és Muhi András, gyártásvezetője Vécsy Vera. A sound design Chris Allan munkája.

A Dűne világpremierje az Annecy 2020 Online Nemzetközi Animációs Filmfesztiválon volt június 15-én, ahol szintén a versenyprogramban vetítették, augusztus 20. és 24. között pedig a 18. Hirosimai Nemzetközi Animációs Filmfesztiválon száll versenybe a film.

Észak-Amerika legnagyobb animációs eseményét, az évente 25 ezer látogatót vonzó A-kategóriás Ottawai Nemzetközi Animációs Filmfesztivált szeptember 23. és október 4. között rendezik meg az idén, a vírushelyzetre való tekintettel online. Ulrich Gábor filmjeit több mint 40 ország filmfesztiváljai alapján válogatták be versenyprogramjukba.

Munkáiból Európa számos országában volt képzőművészeti tárlata, alkotásai megtalálhatók külföldi és magyarországi gyűjteményekben. Több felsőoktatási intézményben volt meghívott előadó, jelenleg a Budapesti Metropolitan Egyetemen tanít, új filmje apropóján beszélgettünk vele:

„Legalizált határsértés"

Új rövidfilmje, a Dűne kapcsán Ulrich Gábor grafikussal absztrakcióról, boldog gátlástalanságról és az animációs filmek magyar helyzetéről is beszélgettünk. Magyar Narancs: A Dűnéről azt írják, absztrakt thriller. Te is így jellemeznéd? Ulrich Gábor: Három és fél perces, minimalista filmről van szó, így nem tudok elég keveset elárulni róla.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.