Film

Men in Black 4.: egy igazán elcseszett folytatás

  • - kg -
  • 2019. július 22.

Mikrofilm

Színész- és napszemüveg-választásban nem érheti szó a produkciót.

A szebb napokat is látott komikus sci-fi széria legújabb – negyedik – epizódjának legizgalmasabb jelenete nem is látszik a filmben.

Arra a PR-os vésztanácsra gondolunk, amit a kétségbeesett gyártók bizonyára akkor hívtak össze, amikor Liam Neeson egy egészen más film apropóján mélyen magába nézett és mindenki döbbenetére megemlékezett a fiatalemberként benne kavargó rasszista érzületekről.

false

Egy ilyen jelenetben lett volna kraft, méltán nevezhettük volna a drámát a 12 dühös marketingszakembernek, de fájdalom, hiába keressük majd a DVD-extrák között is. Egy másik, kevésbé izgalmas PR-meetingen azon törhették a fejüket a szakemberek, hogy mit kezdjenek egy 22 évvel ezelőtt kifejezetten frissnek és viccesnek ható stúdiótermék (éljen Hollywood!) e poéntalanított és majd’

minden sármjától megfosztott kései leágazásával

(vesszen Hollywood!), amelyben Will Smith és Tommy Lee Jones helyett Chris Hemsworth és Tessa Thompson felügyelik a Földre tévedt földönkívülieket. Megnyugvásra adhatott okot sales-szakmai körökben, hogy az előre megfontolt szándékkal elkövetett cukiskodásban az új rész kenterbe veri az összes többit: az elkövető, egy émelyítően aranyos kis lény úgy fest, mint Pom Pom bal kézről való, soha el nem ismert, de hajtalan utóda.

És még ő a legkarakánabb figura közel s távol, pedig a brit vendégmunkások sorában Neeson mellé Emma Thompson is felsorakozott. Színész- és napszemüveg-választásban nem érheti szó a produkciót, melynek talán legizgibb fordulata, hogy a régi Ray Baneket új Police-okra cserélték.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.