„Mi marad még? Kezdjenek el dugni?”

Mikrofilm

A legendás pornósztár áldását adta volna a Boogie Nightsra. Paul Thomas Andersonnal, a Fantomszál rendezőjével beszélgettünk.

Ma megjelent lapszámunkban Paul Thomas Andersonnal (PTA), a Boogie Nights, a Magnólia és a Vérző olaj rendezőjével olvashatnak interjút. Az apropó: PTA új filmjét, a Fantomszálat mától vetítik a mozik. Főszerepben Daniel Day-Lewis, akit annyira megviselt a forgatás, hogy menten nyugdíjba is vonult. Ízelítő Köves Gábor Londonban készített interjújából:

false

Magyar Narancs: A Fantomszál középpontjában is egy sajátos kapcsolat áll, de a szexualitást óvatosan kerüli a film. Oda lett volna a rejtély, ha megmutatja, mit csinál ez a két ember az ágyban?

Paul Thomas Anderson: Ha megmutatom, volt rejtély, nincs rejtély. Ebben a filmben az ódivatúság, az elegancia, a tisztaság az úr. Most mutassam őket ruha nélkül, ahogy az ágyban fekszenek? Nem gondolnám jó ötletnek. Mi marad még? Kezdjenek el dugni? Na, azzal vált volna csak igazán komolytalanná az egész, a néző csak legyintene, hogy ez csak egy film, ezek nem is igaziból csinálják. Vagy mégis igaziból csinálják? Ez a kérdés viszont olyan irányba vinné el a nézőt, ahol ezúttal semmi keresnivalója. A szex csak megtörte volna a varázst. Úgy tudom, A szürke ötven árnyalatában elég szex van. Az én filmem mást kínál.

MN: Azért öntől sem idegen a téma: a Boogie Nights a pornó aranykorának és a korszak sztárjának, John Holmesnak állít emléket. A legendás pornószínész bírta volna a filmjét?

PTA: A Fantomszálat?

MN: Én inkább a Boogie Nightsra gondoltam.

PTA: Le merném fogadni, hogy tetszett volna neki.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.