„Mi marad még? Kezdjenek el dugni?”

Mikrofilm

A legendás pornósztár áldását adta volna a Boogie Nightsra. Paul Thomas Andersonnal, a Fantomszál rendezőjével beszélgettünk.

Ma megjelent lapszámunkban Paul Thomas Andersonnal (PTA), a Boogie Nights, a Magnólia és a Vérző olaj rendezőjével olvashatnak interjút. Az apropó: PTA új filmjét, a Fantomszálat mától vetítik a mozik. Főszerepben Daniel Day-Lewis, akit annyira megviselt a forgatás, hogy menten nyugdíjba is vonult. Ízelítő Köves Gábor Londonban készített interjújából:

false

Magyar Narancs: A Fantomszál középpontjában is egy sajátos kapcsolat áll, de a szexualitást óvatosan kerüli a film. Oda lett volna a rejtély, ha megmutatja, mit csinál ez a két ember az ágyban?

Paul Thomas Anderson: Ha megmutatom, volt rejtély, nincs rejtély. Ebben a filmben az ódivatúság, az elegancia, a tisztaság az úr. Most mutassam őket ruha nélkül, ahogy az ágyban fekszenek? Nem gondolnám jó ötletnek. Mi marad még? Kezdjenek el dugni? Na, azzal vált volna csak igazán komolytalanná az egész, a néző csak legyintene, hogy ez csak egy film, ezek nem is igaziból csinálják. Vagy mégis igaziból csinálják? Ez a kérdés viszont olyan irányba vinné el a nézőt, ahol ezúttal semmi keresnivalója. A szex csak megtörte volna a varázst. Úgy tudom, A szürke ötven árnyalatában elég szex van. Az én filmem mást kínál.

MN: Azért öntől sem idegen a téma: a Boogie Nights a pornó aranykorának és a korszak sztárjának, John Holmesnak állít emléket. A legendás pornószínész bírta volna a filmjét?

PTA: A Fantomszálat?

MN: Én inkább a Boogie Nightsra gondoltam.

PTA: Le merném fogadni, hogy tetszett volna neki.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.