Magyar Narancs: Miből fakadt a Sellők és rinocéroszok alapötlete?
Traub Viktória: Ez a kisfilm racionális ötletből született, régóta szerettem volna párhuzamos szálakon kibontani egy történetet, és a metamorfózissal mint az animáció egyik speciális nyelvi eszközével dolgozni. De ez csak vágy volt, amíg nem találkoztam Dus Polett-tel, és el nem kezdtük írni a forgatókönyvet Gergely Dorkával. Érzelmi elszigetelődés, kiszolgáltatottság, férfiveszteségek, a családon belüli érzelmi változások dinamikája, a nő szerepe egy párkapcsolatban – ezekből a fogalmakból dolgoztunk.
MN: Nem egy rajzból szoktál kiindulni az alkotásnál?
Traub Viktória: Nem úgy készítek filmet, hogy egy irányból végigbontom a témát, mintha felfejtenék egy pulóvert. Intellektuális és vizuális oldalról is sok mindent kipróbálok, folyamatosan rajzolok, de hogy melyik ötletből, skiccből lesz történet, azt sokszor a karakter követeli ki magának.
MN: Miért pont a sellőkben és a rinocéroszokban találtad meg az érzelmi elszigetelődés metaforáit?
Traub Viktória: Éles és tiszta metaforákat kerestünk, hogy minél egyértelműbben mutassuk meg az érzelmi kiszolgáltatottság és egymásra utaltság dimenzióit. A rinocérosz testét sebezhető bőr borítja, ezért sárfürdőt szokott venni, hogy a vastag sárréteg ellenállóvá tegye a sérülésekkel szemben. Ez a tulajdonsága hasonlít ahhoz, ahogy az emberek állnak a világhoz: páncéllal védik magukat az érzelmi traumák ellen. A sellő ennek az ellentéte, ő nem a külvilággal, hanem a saját érzelmeivel van elfoglalva, és imádatra vágyik. A sellőmotívum sok mindent jelenthet, de nálunk egy tulajdonságot, a vágyainak élő embert jeleníti meg.
| ||
MN: Ha az éles és tiszta metaforák ellenére azt mondaná valaki, hogy nem értette teljesen a filmet, az rosszul esne?
Traub Viktória: A legtöbben inkább azt mondták, hogy szeretnék még egyszer megnézni a filmet, mert nagyon sűrű. Ezzel egyetértek, de azt is gondolom, hogy nem kell mindent megfejteni egy filmben. Tök jó lenne, ha az emberek tudnának úgy mozizni, hogy csak sodródnak az élménnyel, és hagyják, hogy érzelmileg hasson rájuk a történet. Ez különösen igaz a rövidfilmekre.
MN: Mennyiben önéletrajziak az animációid?
Traub Viktória: Nem azok, de személyes indíttatásúak, a figurákat és a filmbeli világot is átszűröm magamon. Sokféle ötletforrásból gyúrom össze a figurákat, az ismerőseim és az utcán elkapott gesztusok mellett az olvasmányélmények is sokat segítenek. A piros ruhás, hosteles nőt például Bovarynéból, Marilyn Monroe-ból és a nagymamám egyik régi barátnőjéből raktam össze.
MN: Megtaláltad már animátorként a saját hangodat, rajzstílusodat?
Traub Viktória: Sok művésznek az áll jól, ha van egy beazonosítható stílusa, de engem a kísérletezés érdekel. Eddig minden filmem más technikával készült: a MOME-s diplomamunkám, az Eső festményanimáció volt, a Vastojás vektorgrafikus animáció, a Sellők és rinocéroszok pedig kétdimenziós rajzanimáció. Kézzel rajzoltuk, de nem ceruzával papírra, hanem számítógépen, digitalizáló rajztáblán. Szeretem kockáról kockára létrehozni az animációt, és ez a stílus a metamorfózisok miatt különösen passzolt ehhez a filmhez. A karakterek esetlegességét jól kiegészíti a kézi rajz esetlegessége, a nem teljesen egyenes vonalak és formák.
MN: A Sellők és rinocéroszokat vetítette a tévé, és a Tranzit kísérőfilmjeként moziforgalmazásba is került. Miért számít nálunk még mindig kivételnek, hogy nem csak a fesztiválok közönsége láthat egy rövidfilmet?
Dus Polett: Szomorúnak tartom, hogy sok kiváló magyar animáció nem jut el a nézőkhöz, ezért kezdettől fogva az volt a célunk, hogy moziban is játsszák a filmünket. Ehhez a puszta szándékon felül persze az is kellett, hogy díjakat nyerjen, és a világ legnagyobb fesztiváljain, köztük Annecyben szerepeljen. Az annecyi jelölés után keresett meg minket az Arte tévécsatorna, amely német és francia nyelvterületen vetíti a filmet, a fesztiválszereplés pedig kilőtt minket, mint egy rakétát, hiszen évek óta nem szerepelt magyar animáció a versenyprogramban.
| ||
Lehet, hogy a Sellők és rinocéroszok nem egy könnyű gombóc, amit az ember rögtön lenyel, de van egyetemes üzenete és minősége, ezért is történhetett meg, hogy Kaliforniától Bangalore-ig egészen különböző kultúrákban díjazták. És mivel az általunk megkeresett magyar forgalmazó is nagyon szerette a filmet, hamar találtunk egy olyan premierfilmet, amivel a Sellők és rinocéroszok rezonál tartalmilag.
MN: Az interneten még több emberhez tudna eljutni egy kisfilm, mint moziban.
Dus Polett: Ez így van. Lehet, hogy régimódi vagyok, de szerintem másképp működik egy animációs kisfilm nagyvásznon, ezért nem akartuk kihagyni a moziforgalmazást. Amíg fesztiválokra hívják – és még mindig hívják –, illetve itthon mozikban vetítik, addig nem töltjük fel a netre, de hosszú távon az a célunk, hogy online mindenki számára elérhető legyen a film.
