Film

Nyelvében él

Schwechtje Mihály: Remélem legközelebb sikerül meghalnod :)

  • Szabó Ádám
  • 2018. október 20.

Mikrofilm

Az első magyar tinithriller – hirdeti magáról a film, ezzel pedig mindenféle, rá egyáltalán nem jellemző asszociációt idéz elő az egyszeri néző fejében.

Tinikről a filmvásznon minimum a kilencvenes-kétezres évek óta képtelenség korai magömlés és az ajtón rosszkor, kopogás nélkül belépő szülők nélkül beszélni; a magukat a fiatalokra pozicionáló magyar filmek pedig még egy jó ideig hurcolják magukkal az Álom.net keresztjét. A Remélem legközelebb sikerül meghalnod :) (RLSM) pont azért tökéletes ezen átok megtörésére, mert nem akar sem görcsösen megfelelni a tinifilmek kliséinek, sem erőltetetten szembemenni azokkal. Egyszerűen őszintén beszél arról a korról, amelyik – ha épp benne járunk – életünk leghosszabb szakaszának tűnik, és a bölcsebbnek tartott felnőttek is legfeljebb annyit tudnak elmondani róla megnyugtatásul, hogy egyszer majdcsak elmúlik.

Schwechtje Mihály több rövidfilm, valamint a Terápia című sorozat után forgatta le első játékfilmjét – a Filmalap támogatása nélkül. Mint egy interjúban elmondta, számára a kamaszkor nem csupán egy életszakasz, hanem látlelet arról, mi vár ránk a jövőben. A közösségi média által atomizált társadalom, a fiatalok körében elharapózó erőszakhullám, a bullying, a megbélyegzés és a tinédzserkori öngyilkosság korunk legforróbb témái közé tartoznak, és úgy néz ki, erre lassan a kortárs alkotók is felkapják a fejüket: a Dear Evan Hansen című Broadway-darab tavaly nyert Tony-díjat, a 13 reasons why című televíziós sorozat pedig épp második évadával igyekszik lerombolni azt, amit az elsővel felépített. A RLSM az ezekben megjelenített problémákat helyezi magyar környezetbe – talán ezért is tűnik lehangolóbbnak és sötétebbnek a végeredménye. Főhősei gimnazisták, akik működő családmodell hiányában kénytelenek máshol példaképeket keresni maguknak: Eszter a mangák megszállottjaként belezúg az irodalomtanárába, mert az elfogadja őt olyannak, amilyen; Péter pedig megpróbál ehhez a tanárhoz hasonlítani, mert látja, hogy az bejön titkos szerelmének, Eszternek. Nemcsak ők, de kortársaik és szüleik is képtelenek a problémáikat megbeszélni a másikkal, úgy élnek együtt, hogy egy világ választja el őket egymástól. Amikor a bálványozott tanár otthagyja a gimnáziumot, egyszerre minden megváltozik, és mindketten kénytelenek szembesülni korosztályuk legsablonosabb, de attól nem kevésbé valódi nehézségeivel: hogyan feleljenek meg az osztálytársaik, szüleik és még ki tudja, ki mindenki elvárásainak.

Szerencsére a film nem próbál amerikai elődeire hasonlítani, és túlzottan optimista, művészieskedő, ne adj’ isten trendi lenni – vagy legalábbis nem jobban, mint egy csepeli gimnázium lyukasórája. És pont ettől válik valódivá. Itt nincsenek a menzán élesen elkülönülő szubkultúrák, csak diákok, akik még mindig magukat keresik. Vannak, akik okosabbak, mások testileg fejlettebbek, esetleg sportosabbak, de mind ugyanarra vágynak: szeretetre és elfogadásra. Ez az a korosztály, ahol egy pillanat alatt válik barátnőből ellenséggé az ember, üldözöttből pedig üldözővé – vékony a határ, amit az internet csak tovább kurtított. Péter történetszála bizonyítja leginkább, hogy a jó és a rossz diák fogalma legalább annyira idejétmúlt, mint a világot jobboldalra-baloldalra felosztó politikai felfogás. Vajda Kristóf remekül hozza a megzavarodott, elnyomott kisfiút, aki ha egy pillanatra mégis fölénybe kerül valakivel szemben, frusztráltságában azonnal él is a lehetőséggel. Ő is áldozat csupán, ahogy a főszereplő Eszter is. Vele ráadásul jóval kevésbé volt kegyes a forgatókönyv: egyszerű, a szinopszisban bemutatott lila hajú, mangarajongó lány marad egészen addig, míg áldozattá nem válik; Herr Szilvia alakításában mégis megtelik élettel a figura, s képes elvinni a hátán a filmet.

A címbéli komment legalább annyira hátborzongatóan hangzik, mint azok az egyre gyakoribb hírek, hogy tizenéves fiatalok dobják el maguktól azt az életet, amibe még alig kóstoltak bele.
A RLSM néhol kicsit egyenetlen, de a szereplők nyelvén szólva mutatja be, hogyan történhet mindez. Nem nagyon akad magyar film, mely ezen a nyelven valaha is jobban beszélt volna.

Forgalmazza a Vertigo Média

Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.

Egyszerű világpolgár, hídépítő

  • Mártonffy Marcell

Észak-amerikai pápára senki sem számított. Íratlan szabály volt – állítják bennfentesek –, hogy jezsuita és amerikai szóba sem jöhet. A szilárd alapelv egyik fele 2013-ban, másik fele 2025. május 8-án dőlt meg. A Chicago környékéről származó Robert Francis Prevost bíboros a megbízható szakértők listáján sem szerepelt a legesélyesebbek között. A fehér füst azonban meglepően hamar előgomolygott a Sixtus-kápolna ideiglenes kéményéből.