„Odamentem, és megkérdeztem tőle: bocs, nem akartok egy filmet támogatni?”

  • Gera Márton
  • 2018. január 21.

Mikrofilm

Csütörtök óta játsszák a mozik az új magyar filmet: a Parázs a szívnek rendezőjével a függetlenségről, a Filmalapról és a támogatókról is beszélgettünk.

magyarnarancs.hu: Amikor kijött a film első előzetese, szinte mindenhol lehetett olvasni, hogy főállásban mentőorvosként és egyetemi oktatóként dolgozol. A rendezés csak hobbi?

Vámos Zoltán: Azt szoktam mondani, hogy főállásban filmrendező vagyok, és a hobbim a mentés, az aneszteziológiás intenzív terápia és az oktatás. De a mindennapjaim 50–60 százalékát a filmkészítés teszi ki. Több mint 15 éve készítek kisjátékfilmeket, reklámokat, és most érett meg bennem a gondolat, hogy csináljak egy mozifilmet.

magyarnarancs.hu: Mikor kezdted el tervezni a filmet?

VZ: 2015. június 7-én döntöttem el, hogy ezt a filmet szeretném megcsinálni. Ott ültem a Pécsi Országos Színházi Találkozó Hamlet-előadásán, és akkor jöttem rá, hogy nekem ezt a filmet mindenképpen meg kell csinálni. Megkerestem Verebes Istvánt, hogy segítsen megírni a forgatókönyvet, vele elindultunk, és a végén Schultz Sándorral fejeztük be. Az egész egyébként onnan indult, hogy mindig akartam készíteni egy Peer Gynt-parafrázist: olyat, ami fogyasztható, mindenki számára érthető.

Viktor Balázs főszereplő és Vámos Zoltán rendező

Viktor Balázs, az egyik főszereplő és Vámos Zoltán rendező

Fotó: Facebook/Parázs a szívnek

magyarnarancs.hu: A film munkacíme Izzik a galagonya volt. Hogy lett ebből Parázs a szívnek?

VZ: Az eredeti címről Weöres Sándor jogutódaival sajnos nem tudtunk megegyezni, illetve nekem sokan mondták, hogy ezzel a címmel nehéz bevinni nézőket a moziba. Próbáltunk új címet adni, és éppen egy agysebész akadémikussal beszélgettem erről, aki egyszer csak azt mondta, hívjam fel másnap. Felhívtam és ő azt javasolta, hogy legyen a film címe Parázs a kézben. Ezt fejlesztettük tovább, és így lett Parázs a szívnek.

magyarnarancs.hu: Állami támogatásra nem pályáztál a Filmalapnál?

VZ: Minden követ megmozgattunk, de a Filmalap elhatárolódott tőlünk: nem fogadták be, kissé zavarta őket, hogy nem happy enddel ér véget a film. De sokan mondták és le is írták nekünk, hogy úgysem tudjátok megcsinálni, nem megvalósítható, túl hosszú, túl nehéz a kivitelezése. Tulajdonképpen semmi más nem történt, mint hogy engem mindenki le akart beszélni erről a filmről.

magyarnarancs.hu: Hogyan szereztél végül támogatókat?

VZ: Akitől tudtam, attól megkérdeztem, hogy nem támogatná-e a filmet. Mondok egy példát: odamentem a Pécsi Tudományegyetem rektorához, és mondtam, hogy szeretnék egy ilyen filmet csinálni. És erre azt mondta nekem, hogy oké, mellétek állok. De volt olyan, hogy bicikliztem valahol, és láttam, hogy ki van írva egy cég neve. Odamentem, kérdeztem, hogy ki a főnök, erre rámutattak egy telefonáló pacákra. Megkérdeztem tőle: bocs, nem akartok egy filmet támogatni? „Mi hasznom lenne ebből?” – kérdezte, mire én mondtam, hogy tulajdonképpen semmi. Aztán mégis azt mondta, hogy jó, adok valamennyi pénzt.

Szabó Erika főszereplő és Vámos Zoltán

Szabó Erika, a másik főszereplő és Vámos Zoltán

Fotó: Facebook/Parázs a szívnek

magyarnarancs.hu: Ahogy látom, többen küzdenek azzal, hogy minek is nevezzék a filmet. Milyen műfajba sorolnád be?

VZ: Ha szakmai választ kellene adnom, akkor azt mondanám, hogy ez egy romantikus dráma. Bár sokan azt mondták, hogy ezt ne mondjam, mert a dráma elijeszti a nézőket. Egyetlen dolog teljesen biztos: ez a történet nem akar több lenni annál, mint ami, és azt is szeretné megmutatni, hogy el lehet szúrni dolgokat, és van úgy, hogy nincs megoldás.

magyarnarancs.hu: Vannak más filmterveid?

VZ: Vannak színházi ötleteim, de van egy másik mozifilm, amit már elkezdtünk írni, és aminek a cselekménye egy romániai árvaházból indul. Most ennek a forgatókönyvét fejlesztjük.

magyarnarancs.hu: A továbbiakban is függetlenként dolgoznál?

VZ: Az a baj ezzel, hogy igazából senki nem akar független rendező lenni, mert a függetlenség azt is jelenti, hogy nincs pénz, hogy komoly kompromisszumokat kell kötni. Úgy kell ezt elképzelni, hogy volt a forgatókönyvben 138 kép, és ki kellett számolnunk, hogy egy képre hány percünk van, hány perc jut egy átállásra, egy optikacserére. Nagyon kellett figyelnünk arra, hogy mire mennyi idő megy el. Ez nyilván kényszerhelyzet volt, de a pénztelenség ide vezet. De az öröm, hogy meg tudtuk csinálni a filmet, mindenért kárpótol.

Kövesse a Magyar Narancs filmes blogját, a Mikrofilmet, amely rendszeresen új tartalommal jelentkezik. Ajánlók, előzetesek, toplisták, és még sok minden más a Mikrofilmen!

 


Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.