Olaszországban többé nem cenzúrázzák a filmeket erkölcsi és vallási megfontolások alapján, ehelyett a filmalkotóknak kell korhatár-besorolást adniuk saját filmjeiknek.
Dario Franceschini kulturális miniszter hétfői közleményében jelentette be az 1914 óta érvényben lévő filmes cenzúra végét. Mint írta:
véget ért az állam művészek szabadságát korlátozó ellenzőrző és beavatkozó rendszere.
Így erkölcsi vagy vallási okokból többé nem lehet megakadályozni egy film bemutatását Olaszországban, valamint nem lehet ezen indokok alapján megkövetelni, hogy a bemutatáshoz kivágják a filmből a kritikus részeket.
Az eddigi rendszer helyett a filmeseknek maguknak kell korhatár-besorolást adniuk saját alkotásaiknak a bemutatás előtt, döntésüket pedig egy filmipari szakemberekből álló 49 tagú testület hagyja jóvá.
Pupi Avati filmrendező szerint ez egyfajta önszabályozás, amelyhez elég érettek a filmalkotók. Avati zenés filmjét, a Bordellát az 1970-es években cenzúrázták.
Az elmúlt száz évben több száz filmet cenzúráztak Olaszországban, elsősorban politikai, erkölcsi és vallási okokból. Ezek közül az egyik legismertebb példa Bernardo Beltolucci 1972-ben Oscarra jelölt Az utolsó tangó Párizsban című klasszikusa, melynek minden kópiáját elpusztították, csupán hármat hagytak meg "bűncselekmény bizonyítékaként".
A kulturális minisztérium Cinecensura online platformjának kimutatása szerint
1944 óta Olaszországban 274 olasz, 130 amerikai és 321 más országban készült filmet cenzúráztak.
A cenzúra miatt több mint tízezer filmet változtattak meg valamilyen módon, köztük olyan rendezőkét, mint Federico Fellini, Stanley Kubrick, Pier Paolo Pasolini, vagy Jean-Luc Godard.
