Film

Cherry

  • - kg -
  • 2021. április 7.

Mikrofilm

Nico Walker sokat dicsért regényének (nálunk Kopasz címmel olvasható) filmváltozata a maga nemében hibátlan mű.

Hibátlanul demonstrálja, hogyan lehet egy-két alanyon, állítmányon és néhány jelzőn kívül minden lényegeset figyelmen kívül hagyni egy regény erényeiből, mintha az adaptáció készítői nem is a könyvet, csupán annak ütős borítóját és fülszövegét filmesítették volna meg. Walker regényét a hangja adta el, az a nagy megfejtéseket másokra hagyó, póztalan próza, mely úgy hatott, mint egy vállrándítás: „ja, ez van”.

És hát, ja, Walker a közelmúltbeli amerikai sorsok közül a „nyeretlen kétévesként Irakba mentem, a háborúban összetörtem, ehhez jött az OxyContin, majd a heroin, később a bankrablás” történetszálat húzta. Amit aztán meg is írt a börtönévei alatt. A „túlélték, mégis meghaltak” kegyetlen abszurditásával és egy vállrándítás természetességével. És akkor jöttek a Russo testvérek, akik a Bosszúállók: Végjáték után a kicsiny emberi drámák szabad levegőjén keresték a megújulást, és jött Tom Holland, akinek Pókemberként szintén kevés lehetősége adódott, hogy az emberiségnél kisebb tétekkel játsszon. Csináljunk valami független filmeset! Talán ezzel a nagyon is emberi igénnyel kezdődött minden egy fárasztó Avengers-meeting után, hármójuk közös erőfeszítésének eredménye pedig rögtön három takaros és semmitmondó film lett egyben: egy szerelmes, egy háborús és egy drogos. Ez már nem Walker drámája, hanem három piaci szereplőjé, akik a képregényvilágok nyomása alatt olyasmire vágytak, ami a Sundance fesztiválra is nevezhető.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.