Oroszországban fegyenctelepeken kezelik a kábítószerfüggőséget

  • L.T.
  • 2020. november 15.

Mikrofilm

Egy magyar animációs filmet ajánlunk a Verzió fesztivál programjából.

Ma már szinte rutinná vált a színészek szerepeltetése, dramatizált jelenetek megrendezése a dokumentumfilmekben, és nem ritka az sem, ha animációval teszik érzékletesebbé a történetet. De az olyan dokumentumfilm, amely kizárólag animációs, nagyon ritka. Takács István Gábor, a Jogriporter Alapítvány munkatársa, aki 2007–2015 között Társaság a Szabadságjogokért videó-programját vezette, most egy ilyen filmet készített. Eljárásának prózai oka az volt, hogy kizárólag hangfelvételei voltak, de az animáció mellett szólt az is, hogy így talán több emberhez juthat el a szerencsétlen sorsú Kosztya Proletárszkij története. Az orosz fiatalembert kizárólag kábítószerfüggősége miatt vitték fegyenctelepre, halálát az itt töltött három év alatt elszenvedett kínzások és a gyógykezelés megtagadása okozta, Kosztya csak azután került TBC-s HIV-pozitívként „rendes” kórházba, amikor már nem lehetett rajta segíteni.

KOSZTYA PROLETÁRSZKIJ - Az animációs dokumentumfilm - TRAILER

2009 június 19-én a szentpétervári Botkin kórházban Kosztya Proletárszkij, droghasználó és HIV/AIDS aktivista, tuberkulózis következtében elhunyt. Korai halá...

Kosztya halála előtt még elmesélte pokoljárását egy orosz jogvédőnek, Ánya Szarangnak, hogy tudja meg a világ, hogy Oroszországban gyakorlatilag egyenlőségjelet lehet tenni a kábítószer-függőség kezelése a bebörtönzés között. Mindez 2009-ben történt, Takács István Gábor úgy szerzett erről tudomást, hogy épp abban az évben forgatott Oroszországban.

„Azóta volt dédelgetett álmom, hogy Kosztya történetét rajzfilmben dolgozzuk fel, mert így meg tudjuk eleveníteni őt is, a hanganyag felhasználásával. Oly sok idő után a rajzfilmünk végre megvalósul, immár a Jogriporter Alapítvány független produkciójaként, Rontó Lili grafikusművész segítségével, aki kockáról kockára, kézzel rajzolja meg a történetet. A filmet én vágom és rendezem, a zenéjét pedig ketten szerezzük és játsszuk fel Lilivel” – nyilatkozta tavalyelőtt a Mércének a rendező, aki végül közösségi finanszírozásból tudta elkészítenie művét.

Noha Kosztya Proletárszkij tragédiája távolinak tűnik, Takács István Gábor szerint sajnos ez sem igaz. „Miért fontos ez hazánkra nézve? Az oroszországi drogpolitika ideológiája ugyanaz a „drogmentes világ” és „zéró tolerancia”, amit kormányunk hirdet – mondta a rendező a már idézett 2018-as interjúban, és hozzátette: „Végső soron a kérdés nagyon egyszerű: azokat az embereket, akiknek drogproblémájuk van, üldözzük, bántjuk, kínozzuk és megöljük, vagy támogatjuk, felemeljük és segítjük őket. A mi célunk a filmünkkel az, hogy megértessük: amikor egy állam válasza az előbbi, akkor a mi gyermekeinktől, szüleinktől és szeretteinktől veszik el az élet és boldogulás lehetőségét”.

Az idén online megrendezett 17. Verzió Emberi jogi Dokumentumfilm Fesztivál programja ide kattintva érhető el, a film pedig itt.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.