Oroszországban fegyenctelepeken kezelik a kábítószerfüggőséget

  • L.T.
  • 2020. november 15.

Mikrofilm

Egy magyar animációs filmet ajánlunk a Verzió fesztivál programjából.

Ma már szinte rutinná vált a színészek szerepeltetése, dramatizált jelenetek megrendezése a dokumentumfilmekben, és nem ritka az sem, ha animációval teszik érzékletesebbé a történetet. De az olyan dokumentumfilm, amely kizárólag animációs, nagyon ritka. Takács István Gábor, a Jogriporter Alapítvány munkatársa, aki 2007–2015 között Társaság a Szabadságjogokért videó-programját vezette, most egy ilyen filmet készített. Eljárásának prózai oka az volt, hogy kizárólag hangfelvételei voltak, de az animáció mellett szólt az is, hogy így talán több emberhez juthat el a szerencsétlen sorsú Kosztya Proletárszkij története. Az orosz fiatalembert kizárólag kábítószerfüggősége miatt vitték fegyenctelepre, halálát az itt töltött három év alatt elszenvedett kínzások és a gyógykezelés megtagadása okozta, Kosztya csak azután került TBC-s HIV-pozitívként „rendes” kórházba, amikor már nem lehetett rajta segíteni.

KOSZTYA PROLETÁRSZKIJ - Az animációs dokumentumfilm - TRAILER

2009 június 19-én a szentpétervári Botkin kórházban Kosztya Proletárszkij, droghasználó és HIV/AIDS aktivista, tuberkulózis következtében elhunyt. Korai halá...

Kosztya halála előtt még elmesélte pokoljárását egy orosz jogvédőnek, Ánya Szarangnak, hogy tudja meg a világ, hogy Oroszországban gyakorlatilag egyenlőségjelet lehet tenni a kábítószer-függőség kezelése a bebörtönzés között. Mindez 2009-ben történt, Takács István Gábor úgy szerzett erről tudomást, hogy épp abban az évben forgatott Oroszországban.

„Azóta volt dédelgetett álmom, hogy Kosztya történetét rajzfilmben dolgozzuk fel, mert így meg tudjuk eleveníteni őt is, a hanganyag felhasználásával. Oly sok idő után a rajzfilmünk végre megvalósul, immár a Jogriporter Alapítvány független produkciójaként, Rontó Lili grafikusművész segítségével, aki kockáról kockára, kézzel rajzolja meg a történetet. A filmet én vágom és rendezem, a zenéjét pedig ketten szerezzük és játsszuk fel Lilivel” – nyilatkozta tavalyelőtt a Mércének a rendező, aki végül közösségi finanszírozásból tudta elkészítenie művét.

Noha Kosztya Proletárszkij tragédiája távolinak tűnik, Takács István Gábor szerint sajnos ez sem igaz. „Miért fontos ez hazánkra nézve? Az oroszországi drogpolitika ideológiája ugyanaz a „drogmentes világ” és „zéró tolerancia”, amit kormányunk hirdet – mondta a rendező a már idézett 2018-as interjúban, és hozzátette: „Végső soron a kérdés nagyon egyszerű: azokat az embereket, akiknek drogproblémájuk van, üldözzük, bántjuk, kínozzuk és megöljük, vagy támogatjuk, felemeljük és segítjük őket. A mi célunk a filmünkkel az, hogy megértessük: amikor egy állam válasza az előbbi, akkor a mi gyermekeinktől, szüleinktől és szeretteinktől veszik el az élet és boldogulás lehetőségét”.

Az idén online megrendezett 17. Verzió Emberi jogi Dokumentumfilm Fesztivál programja ide kattintva érhető el, a film pedig itt.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.