Tévésorozat

Outer Banks

  • SzSz
  • 2020. június 14.

Mikrofilm

Paradicsomi környezet, féktelen szabadság és forró napsütés, amelyet csak a legsötétebb fordulatoknál előbukkanó viharok szakítanak félbe. A földi mennyország egyik felén a csórónak bélyegzett snecik, másik oldalán a gazdag és elkényeztetett flúgosok élnek, az egyetlen érdemi különbség köztük a birtoklott hajók mérete, a tinidrámák hagyományaihoz mérten ugyanis minden egyes szereplő úgy néz ki, mint aki most mászott elő egy divatmagazinból. A két világ egy tiltott szerelemben találkozik, hogy aztán elszabaduljon a pokol.

Egészen hasonló történettel operált a lassan a műfaj megkerülhetetlen darabjává nemesedő Narancsvidék is – ám abban nyílott lehetőség a figurák felépítésére, a miliő bemutatására, egy normális soundtrack összeállítására, csupa olyan dologra, ami nem fér bele egy futószalagon érkező Netflix-produkcióba. A hasonszőrű sorozatok egy idő után menthetetlenül trashbe mennek át: elfogynak a számba jöhető szerelmi partnerek, egyre kevésbé okoznak meglepetést a múltból felbukkanó rejtélyek és szereplők, a sztori pedig végleg búcsút mond a racionalitásnak. Az Outer Banks meglepően gyorsan pörgeti végig ezt a folyamatot: tíz részbe belefér személyenként egy családi dráma, egy szerelmi kaland, némi kincskeresés, pár gyilkosság, sőt, még egy nagyszabású menekülés is. A sorozat javára legyen mondva, hogy soha nem próbál úgy tenni, mintha valóban érdekelnék a pubertáskor problémái, és morális utat sem igyekszik mutatni. Csattanjon a csók/pofon, és minden részben legyen egy üldözéses jelenet – a többi nem számít.

Elérhető a Netflixen

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.