Film

Rozsda

  • 2020. június 14.

Mikrofilm

A tavaly megérdemelt sikerrel játszott magyar film, a FOMO – Megosztod, és uralkodsz talán nem először, de kivételes bátorsággal és hitelességgel mutatta fel azt a mai, magát a virtuális tér eszközeivel kifejező kamaszvilágot, amelyben már csak az tűnik létezőnek, ami a mindenki által használt szolgáltatásokon keresztül tud megnyilvánulni.

A Rozsda c. brazil filmben is egy meggondolatlanul megosztott videofelvétel indítja el a megszégyenülés megállíthatatlan lavináját. Itt is, mint a FOMO-ban, egy lány az áldozat, s itt is az a fiú árulja el, szolgáltatja ki, akitől a valóságos, az emberi, az intim kapcsolódást remélhetné a generációs divatoknak megfelelni akaró – a korábbi barátjával való együttlétről (a menőséget igazolandó) felvételt készítő – tinédzser. Ám míg a Hartung Attila filmjében lejátszódó dráma valószerű, koncentrált, a fiú hős szembesülése átélhető, addig Aly Muritiba próbálkozása egyszerre van túlartikulálva és alulfogalmazva. Egyrészt ugyanis a lány itt teátrális gesztussal nyilvánosan kivégzi saját magát, de hogy ezután mi zajlik le a fiúban, azt annak ellenére sem tudjuk meg, hogy ez tölti ki a film kétharmadát. A történteket nem reflektálja sem maga a hős (ha csak a hosszas és szótlan távolba meredést nem tekintjük annak), sem a rendező (aki a fiú megoldatlan családi konfliktusai felé szánkázva inkább az elvált szülők problémakezelési stratégiáit mutatja be). A szembesülés nem megtörténik egy folyamat végén, amelybe mi, nézők be vagyunk avatva (ez volna az ún. mű), hanem egyszer csak ott van. Nincs katarzis sem a vásznon (képernyőn), sem az előtt.

Elérhető az HBO-n

 

 és fél

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.