Patkányok esznek belőlünk

  • -ts-
  • 2022. november 12.

Mikrofilm

A Verzió vasárnapi, illetve hétfői programjából most a Minden, ami lélegzik című filmet ajánljuk.

Újdelhit felzabálja a szemét, a szemetet felzabálják a patkányok, de még a patkányok sem bírnak annyit zabálni, hogy kitakarítsák vele az utcákat, annyit meg pláne nem, hogy megállítsák a környezetszennyezés visszafordíthatatlan rombolását. Pedig Shaunak Sen filmje igen érzékletes képekben, s még érzékletesebb hang- és fényeffektusokkal mutatja be a patkányok igyekezetét. A fényt persze a háttérből felmagasodó ember biztosítja, autói fényszórójával. Az ember, illetve a személygépkocsik sereglete rávilágít a patkány munkájára, mely itt – történetesen Újdelhiben – soha nem érhet véget. Meg máshol se.

De a Minden, ami lélegzik főszereplője nem a patkány, hanem az ember, s az állatok közül is sokkal inkább a barnakánya. A patkány csupán demonstráció – ilyetén módon keresve sem találnánk jobbat nála.

Nézzük – Set hőseivel, Nadeemmal és Sauddal – az eget, az egyik képen egy barnakánya vitorlázik kifeszített szárnyakkal, maga a nagyság, maga a magasság, ha akarjuk, a mennybolt szerves része, ha akarjuk, egy torz akkord az isteni szimfóniában, fekete folt a nagy kékségben, minden esetre a helyi ökoszisztéma alapvetően fontos része. Egy másik képen ezer barnakánya pöttyözi az eget, aztán meg hullanak, mint a legyek. Nadeem és Saud pedig ahol tud segít, mentik, gyógyítják a környezet pusztításának áldozatául eső madarakat: törött szárnyakat hegesztenek, gondoznak minden görbe csőrt. Ezrével, tízezrével. Megtesznek mindent, ami tőlük telik – a kányákért, az emberekért, s nem is feltétlenül az utolsó sorban önmagukért. Dacolva minden, elsősorban adminisztratív és emberi nehézséggel. klasszikus filmes alapszituáció: ketten a világ mocska ellen, de nincs happy end, semmilyen end, a küzdelem örök.

Shaunak Sen nem ültet a kamerája elé beszélő fejeket, nem írja tele vásznat Újdelhi népességi adataival, csak a hősei teszik, amit tenniük kell, az, hogy közben megakad a filmalkotói tekintet az égen vagy épp egy halom szeméten, csak fokozza az izgalmakat, beljebb viszi a nézőt a rengetegbe. A rengeteg megélésébe, megfog, és nem enged el – a végefőcím után sem.

A Minden, ami lélegzik című filmet 13-án, 16.30-kor és 14-én 20.30-kor vetítik a Toldi nagytermében.

A fesztiválról a Magyar Narancs múlt heti nyomtatott kiadásában található ötoldalas összeállítás.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.