Újdelhit felzabálja a szemét, a szemetet felzabálják a patkányok, de még a patkányok sem bírnak annyit zabálni, hogy kitakarítsák vele az utcákat, annyit meg pláne nem, hogy megállítsák a környezetszennyezés visszafordíthatatlan rombolását. Pedig Shaunak Sen filmje igen érzékletes képekben, s még érzékletesebb hang- és fényeffektusokkal mutatja be a patkányok igyekezetét. A fényt persze a háttérből felmagasodó ember biztosítja, autói fényszórójával. Az ember, illetve a személygépkocsik sereglete rávilágít a patkány munkájára, mely itt – történetesen Újdelhiben – soha nem érhet véget. Meg máshol se.
De a Minden, ami lélegzik főszereplője nem a patkány, hanem az ember, s az állatok közül is sokkal inkább a barnakánya. A patkány csupán demonstráció – ilyetén módon keresve sem találnánk jobbat nála.
Nézzük – Set hőseivel, Nadeemmal és Sauddal – az eget, az egyik képen egy barnakánya vitorlázik kifeszített szárnyakkal, maga a nagyság, maga a magasság, ha akarjuk, a mennybolt szerves része, ha akarjuk, egy torz akkord az isteni szimfóniában, fekete folt a nagy kékségben, minden esetre a helyi ökoszisztéma alapvetően fontos része. Egy másik képen ezer barnakánya pöttyözi az eget, aztán meg hullanak, mint a legyek. Nadeem és Saud pedig ahol tud segít, mentik, gyógyítják a környezet pusztításának áldozatául eső madarakat: törött szárnyakat hegesztenek, gondoznak minden görbe csőrt. Ezrével, tízezrével. Megtesznek mindent, ami tőlük telik – a kányákért, az emberekért, s nem is feltétlenül az utolsó sorban önmagukért. Dacolva minden, elsősorban adminisztratív és emberi nehézséggel. klasszikus filmes alapszituáció: ketten a világ mocska ellen, de nincs happy end, semmilyen end, a küzdelem örök.
Shaunak Sen nem ültet a kamerája elé beszélő fejeket, nem írja tele vásznat Újdelhi népességi adataival, csak a hősei teszik, amit tenniük kell, az, hogy közben megakad a filmalkotói tekintet az égen vagy épp egy halom szeméten, csak fokozza az izgalmakat, beljebb viszi a nézőt a rengetegbe. A rengeteg megélésébe, megfog, és nem enged el – a végefőcím után sem.
A Minden, ami lélegzik című filmet 13-án, 16.30-kor és 14-én 20.30-kor vetítik a Toldi nagytermében.
A fesztiválról a Magyar Narancs múlt heti nyomtatott kiadásában található ötoldalas összeállítás.
