Patkányok esznek belőlünk

  • -ts-
  • 2022. november 12.

Mikrofilm

A Verzió vasárnapi, illetve hétfői programjából most a Minden, ami lélegzik című filmet ajánljuk.

Újdelhit felzabálja a szemét, a szemetet felzabálják a patkányok, de még a patkányok sem bírnak annyit zabálni, hogy kitakarítsák vele az utcákat, annyit meg pláne nem, hogy megállítsák a környezetszennyezés visszafordíthatatlan rombolását. Pedig Shaunak Sen filmje igen érzékletes képekben, s még érzékletesebb hang- és fényeffektusokkal mutatja be a patkányok igyekezetét. A fényt persze a háttérből felmagasodó ember biztosítja, autói fényszórójával. Az ember, illetve a személygépkocsik sereglete rávilágít a patkány munkájára, mely itt – történetesen Újdelhiben – soha nem érhet véget. Meg máshol se.

De a Minden, ami lélegzik főszereplője nem a patkány, hanem az ember, s az állatok közül is sokkal inkább a barnakánya. A patkány csupán demonstráció – ilyetén módon keresve sem találnánk jobbat nála.

Nézzük – Set hőseivel, Nadeemmal és Sauddal – az eget, az egyik képen egy barnakánya vitorlázik kifeszített szárnyakkal, maga a nagyság, maga a magasság, ha akarjuk, a mennybolt szerves része, ha akarjuk, egy torz akkord az isteni szimfóniában, fekete folt a nagy kékségben, minden esetre a helyi ökoszisztéma alapvetően fontos része. Egy másik képen ezer barnakánya pöttyözi az eget, aztán meg hullanak, mint a legyek. Nadeem és Saud pedig ahol tud segít, mentik, gyógyítják a környezet pusztításának áldozatául eső madarakat: törött szárnyakat hegesztenek, gondoznak minden görbe csőrt. Ezrével, tízezrével. Megtesznek mindent, ami tőlük telik – a kányákért, az emberekért, s nem is feltétlenül az utolsó sorban önmagukért. Dacolva minden, elsősorban adminisztratív és emberi nehézséggel. klasszikus filmes alapszituáció: ketten a világ mocska ellen, de nincs happy end, semmilyen end, a küzdelem örök.

Shaunak Sen nem ültet a kamerája elé beszélő fejeket, nem írja tele vásznat Újdelhi népességi adataival, csak a hősei teszik, amit tenniük kell, az, hogy közben megakad a filmalkotói tekintet az égen vagy épp egy halom szeméten, csak fokozza az izgalmakat, beljebb viszi a nézőt a rengetegbe. A rengeteg megélésébe, megfog, és nem enged el – a végefőcím után sem.

A Minden, ami lélegzik című filmet 13-án, 16.30-kor és 14-én 20.30-kor vetítik a Toldi nagytermében.

A fesztiválról a Magyar Narancs múlt heti nyomtatott kiadásában található ötoldalas összeállítás.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.