Patkányok esznek belőlünk

  • -ts-
  • 2022. november 12.

Mikrofilm

A Verzió vasárnapi, illetve hétfői programjából most a Minden, ami lélegzik című filmet ajánljuk.

Újdelhit felzabálja a szemét, a szemetet felzabálják a patkányok, de még a patkányok sem bírnak annyit zabálni, hogy kitakarítsák vele az utcákat, annyit meg pláne nem, hogy megállítsák a környezetszennyezés visszafordíthatatlan rombolását. Pedig Shaunak Sen filmje igen érzékletes képekben, s még érzékletesebb hang- és fényeffektusokkal mutatja be a patkányok igyekezetét. A fényt persze a háttérből felmagasodó ember biztosítja, autói fényszórójával. Az ember, illetve a személygépkocsik sereglete rávilágít a patkány munkájára, mely itt – történetesen Újdelhiben – soha nem érhet véget. Meg máshol se.

De a Minden, ami lélegzik főszereplője nem a patkány, hanem az ember, s az állatok közül is sokkal inkább a barnakánya. A patkány csupán demonstráció – ilyetén módon keresve sem találnánk jobbat nála.

Nézzük – Set hőseivel, Nadeemmal és Sauddal – az eget, az egyik képen egy barnakánya vitorlázik kifeszített szárnyakkal, maga a nagyság, maga a magasság, ha akarjuk, a mennybolt szerves része, ha akarjuk, egy torz akkord az isteni szimfóniában, fekete folt a nagy kékségben, minden esetre a helyi ökoszisztéma alapvetően fontos része. Egy másik képen ezer barnakánya pöttyözi az eget, aztán meg hullanak, mint a legyek. Nadeem és Saud pedig ahol tud segít, mentik, gyógyítják a környezet pusztításának áldozatául eső madarakat: törött szárnyakat hegesztenek, gondoznak minden görbe csőrt. Ezrével, tízezrével. Megtesznek mindent, ami tőlük telik – a kányákért, az emberekért, s nem is feltétlenül az utolsó sorban önmagukért. Dacolva minden, elsősorban adminisztratív és emberi nehézséggel. klasszikus filmes alapszituáció: ketten a világ mocska ellen, de nincs happy end, semmilyen end, a küzdelem örök.

Shaunak Sen nem ültet a kamerája elé beszélő fejeket, nem írja tele vásznat Újdelhi népességi adataival, csak a hősei teszik, amit tenniük kell, az, hogy közben megakad a filmalkotói tekintet az égen vagy épp egy halom szeméten, csak fokozza az izgalmakat, beljebb viszi a nézőt a rengetegbe. A rengeteg megélésébe, megfog, és nem enged el – a végefőcím után sem.

A Minden, ami lélegzik című filmet 13-án, 16.30-kor és 14-én 20.30-kor vetítik a Toldi nagytermében.

A fesztiválról a Magyar Narancs múlt heti nyomtatott kiadásában található ötoldalas összeállítás.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.