Van rendes címe is a filmnek (Tully), de mivel Charlize Theron egyszer már nagyot alakított egy Jason Reitman-filmben (Young Adult), és az a Pszichoszingli címet kapta, az illetékesek úgy döntöttek, hogy veszélyes útra lépnek. Ahogy sokáig minden Die Hard-címbe bele kellett applikálni a drága életet, az Alienekbe meg a Halált, úgy valószínű, hogy ha a színésznő és a rendező nem állnak le könnyed, kisrealista hollywoodi jellemrajzaikkal, jönnek majd az olyan címek, mint a Pszichoséf (Theron egyszerű, kétgyermekes, szusiséfet alakít) és a Pszichonyugger (Theron korán nyugdíjazott gyári vasmunkást alakít, akinek hobbija a bélyeggyűjtés). A Tully folytatja azt a csendes, senki által észre nem vett forradalmat, melyet Reitman és Theron a Young Adulttal megkezdett. Abban persze nincs semmi új, hogy Hollywood legszimmetrikusabb arcai az őszi falevelek és a díjszezon beköszöntével előnytelen szemüveget csíptetnek orrukra, de Reitmanék ennél kicsit továbbmennek – és nem csak szemüvegben. Ők hajlandók akár a végső erkölcsi megdicsőülést is kockáztatni egy-két botrányosan emberi jelenet kedvéért, most például egy háromgyermekes kismama – lehetne akár magyar is – sodródik káromkodva a végkimerülés felé megannyi kőkemény napkezdésen, csimpaszkodó gyermeken és egy varázsdada képében jelentkező, erősen megkérdőjelezhető dramaturgiai csavaron át. Theron utoljára egy sorozatgyilkos szerepe miatt változtatott ennyire drasztikusan az étrendjén – akkor a legnagyobb elismerésekben részesült, de a kibuggyanó kismamahájaktól már rémülten fordult el Hollywood.
Forgalmazza a Bontonfilm
