Tévésorozat

Servant

  • - svébis -
  • 2020. március 13.

Mikrofilm

Az első jeleneteknél azt a legnehezebb eldönteni, hogy ki a furább: a fiatal dada, aki most érkezett, vagy a házaspár, amelyik felfogadta. Ám míg ezen gondolkozunk, mindent felülír a gyerek­ágyban fekvő játék baba, amire vigyázni kell. A legfurább viszont mégiscsak az, hogy mindez senkinek sem fura.

Az M. Night Shyamalan – vagy ahogy mindenki ismeri: a Hatodik érzék kimondhatatlan nevű rendezője – nevével fémjelzett tízrészes széria erős atmoszférával és groteszk ötletekkel teremti meg a horrort, miközben nem fukarkodik a fekete humorral sem. Így kell ezt csinálni – csettintek örömömben, mert már nagyon úgy tűnt, hogy itt mindenki megfeledkezett arról, hol is bujkál a horror lényege. Bizony, a lélekben. Az egymástól eltávolodott, titkokkal terhelt, tehetős házaspár életébe még titokzatosabb, természetfeletti képességekkel rendelkező dada érkezik. Nehéz úgy beszélni erről a bizarr Mary Poppins-sztoriról, hogy az ember ne spoilerezzen, pedig mostanra egy­értelmű, hogy Shyamalan nem a történetvégi csavarokkal tudja igazán lenyűgözni a nézőt, hanem azzal, hogy végig ott motoszkál a „valami nagyon nincs itt rendben” hangulata. A személyes drámákon és a gasztrohorroron túl ez működteti igazán a Servantot. A sorozat legnagyobb nyertese pedig a Harry Potter-filmek Ronja, Rupert Grint, akiről most már egészen világos, hogy ő az egyetlen, valamirevaló színész az egész HP-siserahadból.

A kurta-furcsa befejezés viszont hagy némi kívánnivalót maga után: mintha szándékosan adták volna meg a lehetőségét annak, hogy legyen második évad. Lesz is.

Elérhető az Apple TV+-on

 

Figyelmébe ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.