Tévésorozat

Servant

  • - svébis -
  • 2020. március 13.

Mikrofilm

Az első jeleneteknél azt a legnehezebb eldönteni, hogy ki a furább: a fiatal dada, aki most érkezett, vagy a házaspár, amelyik felfogadta. Ám míg ezen gondolkozunk, mindent felülír a gyerek­ágyban fekvő játék baba, amire vigyázni kell. A legfurább viszont mégiscsak az, hogy mindez senkinek sem fura.

Az M. Night Shyamalan – vagy ahogy mindenki ismeri: a Hatodik érzék kimondhatatlan nevű rendezője – nevével fémjelzett tízrészes széria erős atmoszférával és groteszk ötletekkel teremti meg a horrort, miközben nem fukarkodik a fekete humorral sem. Így kell ezt csinálni – csettintek örömömben, mert már nagyon úgy tűnt, hogy itt mindenki megfeledkezett arról, hol is bujkál a horror lényege. Bizony, a lélekben. Az egymástól eltávolodott, titkokkal terhelt, tehetős házaspár életébe még titokzatosabb, természetfeletti képességekkel rendelkező dada érkezik. Nehéz úgy beszélni erről a bizarr Mary Poppins-sztoriról, hogy az ember ne spoilerezzen, pedig mostanra egy­értelmű, hogy Shyamalan nem a történetvégi csavarokkal tudja igazán lenyűgözni a nézőt, hanem azzal, hogy végig ott motoszkál a „valami nagyon nincs itt rendben” hangulata. A személyes drámákon és a gasztrohorroron túl ez működteti igazán a Servantot. A sorozat legnagyobb nyertese pedig a Harry Potter-filmek Ronja, Rupert Grint, akiről most már egészen világos, hogy ő az egyetlen, valamirevaló színész az egész HP-siserahadból.

A kurta-furcsa befejezés viszont hagy némi kívánnivalót maga után: mintha szándékosan adták volna meg a lehetőségét annak, hogy legyen második évad. Lesz is.

Elérhető az Apple TV+-on

 

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.