Sarah Phelps egy különös Agatha Christie-feldolgozással már felhívta magára a figyelmet. A John Malkovich főszereplésével készült ABC-gyilkosságokat lehetett imádni vagy utálni, de kétségtelen, hogy Phelps képes volt új vért pumpálni az ezerszer lerágott Christie-krimibe. Ezúttal is a zsánernél maradt – Tana French Dublin Murder Squad című sorozatának két darabját dolgozta egybe, leginkább az északi noir hangfekvését véve mintaként.
Már a felütés is a pillanatokra horrorba hajló skandináv krimitradíciót követi: egy kisvárosban egy erdei kőoltárra helyezve találnak egy tizenéves balerinát. A nyolcvanas években egy kettős gyerekgyilkosság rázta meg a települést – a lány halála mintha húsz év után folytatná a sort. Az ügyet két, furcsa intimitásban dolgozó dublini nyomozó kapja meg, akik láthatóan küzdenek az ügy által felkavart emlékekkel. Az északi noirok vonzereje pontosan az ügy intimitásából és a detektív mély bevonódásából fakad, de Phelps egészen új szintre emeli ezt a kényelmetlen közelséget. Rob Reilly (Killian Scott mélyen átélt, de néha kissé teátrális alakításában), az Angliában nevelkedett ír nyomozó, aki a közösség traumáját egészségtelen megszállottsággal próbálja feloldani, miközben mélyen vájkál Írország és a saját élete történetében. Phelps furcsa beállításokkal és erős szűrőkkel teszi idegenné és hűvössé a barátságosan zöld ír vidéket és az emberléptékű Dublint – a táj emlékekkel átitatott labirintus lesz, amit bejárva a szereplők újra és újra traumatizálódnak. A Dublin Murders a legnyomasztóbb meghittséggel telepszik nézőjére.
