Tévétorrent

Dublin Murders

Mikrofilm

Sarah Phelps egy különös Agatha Christie-feldolgozással már felhívta magára a figyelmet. A John Malkovich főszereplésével készült ABC-gyilkosságokat lehetett imádni vagy utálni, de kétségtelen, hogy Phelps képes volt új vért pumpálni az ezerszer lerágott Christie-krimibe. Ezúttal is a zsánernél maradt – Tana French Dublin Murder Squad című sorozatának két darabját dolgozta egybe, leginkább az északi noir hangfekvését véve mintaként.

Már a felütés is a pillanatokra horrorba hajló skandináv krimitradíciót követi: egy kisvárosban egy erdei kőoltárra helyezve találnak egy tizenéves balerinát. A nyolcvanas években egy kettős gyerekgyilkosság rázta meg a települést – a lány halála mintha húsz év után folytatná a sort. Az ügyet két, furcsa intimitásban dolgozó dublini nyomozó kapja meg, akik láthatóan küzdenek az ügy által felkavart emlékekkel. Az északi noirok vonz­ereje pontosan az ügy intimitásából és a detektív mély bevonódásából fakad, de Phelps egészen új szintre emeli ezt a kényelmetlen közelséget. Rob Reilly (Killian Scott mélyen átélt, de néha kissé teátrális alakításában), az Angliában nevelkedett ír nyomozó, aki a közösség traumáját egészségtelen megszállottsággal próbálja feloldani, miközben mélyen vájkál Írország és a saját élete történetében. Phelps furcsa beállításokkal és erős szűrőkkel teszi idegenné és hűvössé a barátságosan zöld ír vidéket és az emberléptékű Dublint – a táj emlékekkel átitatott labirintus lesz, amit bejárva a szereplők újra és újra traumatizálódnak. A Dublin Murders a legnyomasztóbb meghittséggel telepszik nézőjére.

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”