Sherlock Holmes kerti törpeként szaladgál London utcáin, és nagyon cool

  • Gera Márton
  • 2018. március 22.

Mikrofilm

Se hegedű, se ópium, mégis nagyon jól muzsikál.

Valószínűleg foglalkozni sem kellene egy olyan filmmel, aminek Sherlock Gnomes a címe, lévén ez a címadás már önmagában is a jó ízlés ellen elkövetett sértés. Viszont a Sherlock Gnomes folytatás, és egy olyan animációs filmnek a második felvonása, ami egyáltalán nem volt sikerületlen, simán el lehetett rá vinni az egész családot, alighanem a legkisebbektől a legnagyobbakig mindenki élvezte a kerti törpésített Rómeó és Júliát, ami kicsit idétlen volt, kicsit furcsa, de arra tökéletesen alkalmas, hogy fogja az ismert drámát, és új köntösbe bújtatva, parafrazálva mesélje el a gyerekeknek.

false

Nem kell ahhoz sem Disneynek, sem Pixarnak lenni, hogy egy sikeres első rész után a lehető legtöbbet akarjuk lehúzni az alapanyagról, így a Gnómeó és Júlia alkotói megcsinálták a folytatást. Ami ismét az angolszász kultúrából táplálkozik, csak most ugrunk néhány száz évet az időben, és Shakespeare helyett Arthur Conan Doyle a forrás. Magyarán, Sherlock Holmes kerti törpeként szaladgál fel s alá London utcáin, miközben Watson doktor kicsit testesebb kivitelben most is ott futkos mellette, egyedül talán a hegedű és az ópium hiányzik, de utóbbit tudjuk be annak, hogy a film célközönsége leginkább az óvodás és kisiskolás korosztály.

Ők ugyanakkor biztosan nem fogják hiányolni Holmes kábítószerezési szenvedélyét, ahogy az sem fogja zavarni őket, hogy hőseink nem a Baker Streeten, hanem valami díszes kertben laknak. Ezzel szemben a Sherlock Gnomes valamennyire próbál hű maradni az alapanyaghoz, már ami a cselekmény komplexitását illeti. Nem arra kell persze gondolni, hogy egy A négy jele szintű sztorit akarnak itt cirka másfél órában elmesélni, viszont a filmben van pár fordulat, van feszültség, hogy jaj, vajon meglesz-e a gonosz, megmenekülnek-e szegény törpék, és mi lesz az örök másodhegedűs Watsonnal. Nyilvánvaló módon a tanulság is megjelenik, ami most valami olyasmi lenne, hogy a barátok igen fontosak, és nem lehetünk mindig önző egoisták. Nem mondhatjuk, hogy újszerű gondolat, de nincs is annyira kihangsúlyozva, a szánkba rágva, hogy zavaró legyen.

Sherlock Gnomes – magyar nyelvű előzetes

Országos bemutató: 2018. március 22. A GNÓMEÓ ÉS JÚLIA kedvelt kerti törpéi visszatérnek egy vadonatúj londoni kalandra. Gnómeó és Júlia megérkeznek a nagyvárosba családjukkal és barátaikkal, és legfőbb gondjuk, hogy előkészítsék kertjüket a tavaszra. Ám hamarosan rájönnek, hogy valaki kerti törpéket rabol el London-szerte.

London viszont megint jól néz ki, aprócska hőseink nem csinálnak semmi olyasmit, amit a gyerekeknek ne lehetne megmutatni (árgus szemmel és nyitott füllel figyeltem, de szerencsére nem találtam fingós poénokat sem), és kis túlzással még azt is lehet mondani, hogy szellemes film lett a Sherlock Gnomes. Bár némely poén csak a nagyobbaknak esik majd le, és azt is nehéz elképzelni, hogy mit tud kezdeni egy hatéves a Moriarty és Irene Adler névre hallgató figurákkal, már azon túl, hogy egyikük a gonosz, másikuk meg a nő, aki történetesen most egy játékbaba. De ez az állandó utalgatás valószínűleg a nagyobbaknak szól, az apáknak és anyáknak, akik kiolvasták a Doyle-összest, és mosolyogva bólogatnak, amikor kvázi itt is megismétlik a reichenbach-i összecsapást. A gyerek pedig hamar rájöhetnek az örök igazságra, miszerint Sherlock Holmes baromi cool, játssza akár Jeremy Brett, akár Benedict Cumberbatch, vagy épp egy kerti törpe.

Sherlock Gnomes. Amerikai–angol animációs film, 86 perc, 2018. Forgalmazza a UIP-Duna Film.

Kövesse a Magyar Narancs filmes blogját, a Mikrofilmet, amely rendszeresen új tartalommal jelentkezik. Ajánlók, előzetesek, toplisták, és még sok minden más a Mikrofilmen!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.