Az észt animáció még mindig üt

  • Gera Márton
  • 2018. március 22.

Mikrofilm

Elindult az idei Észt Hét, ahol animációs filmeket is szép számmal vetítenek. Négy alkotást ajánlunk a kínálatból.

Azt már régóta lehet tudni, hogy valamit nagyon tudnak az észt filmesek, különösen az észt animációs filmek alkotói vannak ott a szeren, bátran kísérletező munkáik megállíthatatlanul terjednek szerte a világon. Már régen elmúlt az az idő, amikor azt mondhattuk, hogy az észt animációs filmesek mind Priit Pärn köpönyegéből bújtak ki, ma már senki nem a veterán rendezőt és karikaturistát próbálja utánozni. A színes észt animációsfilm-termésből idén a 11. Észt Hét keretében kaphatunk ízelítőt, mi pedig most négy filmet ajánlunk a kínálatból.

Manivald

Manivald (2017)

 

A többi közül messze kiemelkedő Manivald mindössze 11 percig tart, és rengeteget bíz az asszociációkra, mint az észt animációs filmek legtöbbje. Persze, ha nem kezdjük el elemezgetni, a kisfilm akkor is működik, elvégre valóban vicces, ahogy a csonka rókacsalád életében egyszer csak megjelenik valaki, aki szinte felborít mindent, de legalábbis valamiféle kimondatlan viszályt szül a jelenléte. A 33 éves, a mamahotel előnyeit még mindig élvező rókafiú elkezd furcsán nézni az anyára, nem eszi már olyan nagy kedvvel a sütit, mint korábban, és a Manivald második felére rá is telepszik némi mélabú. A pályán csak nemrég induló Chintis Lundgren kézzel rajzolt alkotása persze a felszín alatt is tartogat meglepetéseket, még akár Freud is elégedetten csettintene a családi viszonyok, meg az ilyen-olyan komplexusok bemutatása láttán.

MANIVALD by Chintis Lundgren – TRAILER

Uploaded by MiamiFilmFestival on 2018-02-08.

Kicsit jobban megdolgoztatja az embert Lucija Mrzljak, aki a Sarokban (Kut) mutatja meg, hogy a gravitáció milyen csuda dolog is, és cirka két percig tényleg izgalmas nézni, ahogy sarkokból jutnak sarkokba a figurák, miközben rájöhetünk, hogy minden csak nézőpont, perspektíva kérdése. Hogy ezen túl tartogat-e a valamit ez a rövidke kísérlet, nem könnyű megmondani. Hatásosabb Sander Joon Moulinetje, ami szintén kézzel rajzolt, de a képi világa sokkal inkább emlékezteti a nézőt a Tronra, és a nagyjából öt percig tartó vívás, a különösebbnél különösebb lépések bemutatása éppen úgy csap minket arcon, ahogy Flynnt a virtuális világ.

Moulinet (Trailer)

Contact: sander [dot] joon [at] gmail [dot] com 5'51" / 2K Scope / 2.39 Original title: Moulinet Animation: Sander Joon Sound: Rasmus Lill Supervisors: Priit Pärn, Olga Pärn Production: Estonian Academy of Arts

Aki látta már valaha Peter Fischli & David Weiss híres, művészettörténeti szemináriumokon sűrűn vetített kísérleti filmjét (The Way Things Go), valószínűleg sok ismerős elemet fog felfedezni Ülo Pikkov Az elengedés története című filmjében. Bár nem is klasszikus animációs film ez, inkább kísérleti alkotás. Az egyetlen eligazodási pont a film elején megjelenő felirat, miszerint az alkotást „Agnesnek és mindenkinek ajánlják, aki árvaházban nőtt fel”. Ez ugyanakkor kissé be is szűkíti az értelmezési keretet, és a néző hajlamos lesz e szöveg szerint nézni a filmet, amiben ennél azért jóval több van; okosan és izgalmasan, metaforákkal megpakolva szeretne beszélni a felejtésről és annak lehetetlenségéről.

A filmeket a 11. Észt Héten vetítik, március 25-én délután. Jegyet foglalni a Művész mozi honlapján  lehet.

Kövesse a Magyar Narancs filmes blogját, a Mikrofilmet, amely rendszeresen új tartalommal jelentkezik. Ajánlók, előzetesek, toplisták, és még sok minden más a Mikrofilmen!


Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.