Az észt animáció még mindig üt

  • Gera Márton
  • 2018. március 22.

Mikrofilm

Elindult az idei Észt Hét, ahol animációs filmeket is szép számmal vetítenek. Négy alkotást ajánlunk a kínálatból.

Azt már régóta lehet tudni, hogy valamit nagyon tudnak az észt filmesek, különösen az észt animációs filmek alkotói vannak ott a szeren, bátran kísérletező munkáik megállíthatatlanul terjednek szerte a világon. Már régen elmúlt az az idő, amikor azt mondhattuk, hogy az észt animációs filmesek mind Priit Pärn köpönyegéből bújtak ki, ma már senki nem a veterán rendezőt és karikaturistát próbálja utánozni. A színes észt animációsfilm-termésből idén a 11. Észt Hét keretében kaphatunk ízelítőt, mi pedig most négy filmet ajánlunk a kínálatból.

Manivald

Manivald (2017)

 

A többi közül messze kiemelkedő Manivald mindössze 11 percig tart, és rengeteget bíz az asszociációkra, mint az észt animációs filmek legtöbbje. Persze, ha nem kezdjük el elemezgetni, a kisfilm akkor is működik, elvégre valóban vicces, ahogy a csonka rókacsalád életében egyszer csak megjelenik valaki, aki szinte felborít mindent, de legalábbis valamiféle kimondatlan viszályt szül a jelenléte. A 33 éves, a mamahotel előnyeit még mindig élvező rókafiú elkezd furcsán nézni az anyára, nem eszi már olyan nagy kedvvel a sütit, mint korábban, és a Manivald második felére rá is telepszik némi mélabú. A pályán csak nemrég induló Chintis Lundgren kézzel rajzolt alkotása persze a felszín alatt is tartogat meglepetéseket, még akár Freud is elégedetten csettintene a családi viszonyok, meg az ilyen-olyan komplexusok bemutatása láttán.

MANIVALD by Chintis Lundgren – TRAILER

Uploaded by MiamiFilmFestival on 2018-02-08.

Kicsit jobban megdolgoztatja az embert Lucija Mrzljak, aki a Sarokban (Kut) mutatja meg, hogy a gravitáció milyen csuda dolog is, és cirka két percig tényleg izgalmas nézni, ahogy sarkokból jutnak sarkokba a figurák, miközben rájöhetünk, hogy minden csak nézőpont, perspektíva kérdése. Hogy ezen túl tartogat-e a valamit ez a rövidke kísérlet, nem könnyű megmondani. Hatásosabb Sander Joon Moulinetje, ami szintén kézzel rajzolt, de a képi világa sokkal inkább emlékezteti a nézőt a Tronra, és a nagyjából öt percig tartó vívás, a különösebbnél különösebb lépések bemutatása éppen úgy csap minket arcon, ahogy Flynnt a virtuális világ.

Moulinet (Trailer)

Contact: sander [dot] joon [at] gmail [dot] com 5'51" / 2K Scope / 2.39 Original title: Moulinet Animation: Sander Joon Sound: Rasmus Lill Supervisors: Priit Pärn, Olga Pärn Production: Estonian Academy of Arts

Aki látta már valaha Peter Fischli & David Weiss híres, művészettörténeti szemináriumokon sűrűn vetített kísérleti filmjét (The Way Things Go), valószínűleg sok ismerős elemet fog felfedezni Ülo Pikkov Az elengedés története című filmjében. Bár nem is klasszikus animációs film ez, inkább kísérleti alkotás. Az egyetlen eligazodási pont a film elején megjelenő felirat, miszerint az alkotást „Agnesnek és mindenkinek ajánlják, aki árvaházban nőtt fel”. Ez ugyanakkor kissé be is szűkíti az értelmezési keretet, és a néző hajlamos lesz e szöveg szerint nézni a filmet, amiben ennél azért jóval több van; okosan és izgalmasan, metaforákkal megpakolva szeretne beszélni a felejtésről és annak lehetetlenségéről.

A filmeket a 11. Észt Héten vetítik, március 25-én délután. Jegyet foglalni a Művész mozi honlapján  lehet.

Kövesse a Magyar Narancs filmes blogját, a Mikrofilmet, amely rendszeresen új tartalommal jelentkezik. Ajánlók, előzetesek, toplisták, és még sok minden más a Mikrofilmen!


Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.