Az észt animáció még mindig üt

  • Gera Márton
  • 2018. március 22.

Mikrofilm

Elindult az idei Észt Hét, ahol animációs filmeket is szép számmal vetítenek. Négy alkotást ajánlunk a kínálatból.

Azt már régóta lehet tudni, hogy valamit nagyon tudnak az észt filmesek, különösen az észt animációs filmek alkotói vannak ott a szeren, bátran kísérletező munkáik megállíthatatlanul terjednek szerte a világon. Már régen elmúlt az az idő, amikor azt mondhattuk, hogy az észt animációs filmesek mind Priit Pärn köpönyegéből bújtak ki, ma már senki nem a veterán rendezőt és karikaturistát próbálja utánozni. A színes észt animációsfilm-termésből idén a 11. Észt Hét keretében kaphatunk ízelítőt, mi pedig most négy filmet ajánlunk a kínálatból.

Manivald

Manivald (2017)

 

A többi közül messze kiemelkedő Manivald mindössze 11 percig tart, és rengeteget bíz az asszociációkra, mint az észt animációs filmek legtöbbje. Persze, ha nem kezdjük el elemezgetni, a kisfilm akkor is működik, elvégre valóban vicces, ahogy a csonka rókacsalád életében egyszer csak megjelenik valaki, aki szinte felborít mindent, de legalábbis valamiféle kimondatlan viszályt szül a jelenléte. A 33 éves, a mamahotel előnyeit még mindig élvező rókafiú elkezd furcsán nézni az anyára, nem eszi már olyan nagy kedvvel a sütit, mint korábban, és a Manivald második felére rá is telepszik némi mélabú. A pályán csak nemrég induló Chintis Lundgren kézzel rajzolt alkotása persze a felszín alatt is tartogat meglepetéseket, még akár Freud is elégedetten csettintene a családi viszonyok, meg az ilyen-olyan komplexusok bemutatása láttán.

MANIVALD by Chintis Lundgren – TRAILER

Uploaded by MiamiFilmFestival on 2018-02-08.

Kicsit jobban megdolgoztatja az embert Lucija Mrzljak, aki a Sarokban (Kut) mutatja meg, hogy a gravitáció milyen csuda dolog is, és cirka két percig tényleg izgalmas nézni, ahogy sarkokból jutnak sarkokba a figurák, miközben rájöhetünk, hogy minden csak nézőpont, perspektíva kérdése. Hogy ezen túl tartogat-e a valamit ez a rövidke kísérlet, nem könnyű megmondani. Hatásosabb Sander Joon Moulinetje, ami szintén kézzel rajzolt, de a képi világa sokkal inkább emlékezteti a nézőt a Tronra, és a nagyjából öt percig tartó vívás, a különösebbnél különösebb lépések bemutatása éppen úgy csap minket arcon, ahogy Flynnt a virtuális világ.

Moulinet (Trailer)

Contact: sander [dot] joon [at] gmail [dot] com 5'51" / 2K Scope / 2.39 Original title: Moulinet Animation: Sander Joon Sound: Rasmus Lill Supervisors: Priit Pärn, Olga Pärn Production: Estonian Academy of Arts

Aki látta már valaha Peter Fischli & David Weiss híres, művészettörténeti szemináriumokon sűrűn vetített kísérleti filmjét (The Way Things Go), valószínűleg sok ismerős elemet fog felfedezni Ülo Pikkov Az elengedés története című filmjében. Bár nem is klasszikus animációs film ez, inkább kísérleti alkotás. Az egyetlen eligazodási pont a film elején megjelenő felirat, miszerint az alkotást „Agnesnek és mindenkinek ajánlják, aki árvaházban nőtt fel”. Ez ugyanakkor kissé be is szűkíti az értelmezési keretet, és a néző hajlamos lesz e szöveg szerint nézni a filmet, amiben ennél azért jóval több van; okosan és izgalmasan, metaforákkal megpakolva szeretne beszélni a felejtésről és annak lehetetlenségéről.

A filmeket a 11. Észt Héten vetítik, március 25-én délután. Jegyet foglalni a Művész mozi honlapján  lehet.

Kövesse a Magyar Narancs filmes blogját, a Mikrofilmet, amely rendszeresen új tartalommal jelentkezik. Ajánlók, előzetesek, toplisták, és még sok minden más a Mikrofilmen!


Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.