Tévétorrent

Sligo megye szívei

Normal People

  • - köves -
  • 2020. július 18.

Mikrofilm

Connell: Ó, Marianne! Marianne: Ó, Connell! A boldog beteljesülés röpke ó-i ezek, nem nagy ügy, minden hormontagozatos gimnáziumban megesik az ilyesmi: Connell összejön Marianne-nel, az se számít, hogy a fiú az iskolai kelta foci­csapat sztárja és munkáscsaládból jön, míg Marianne a folyosói viccek gyakori céltáblája és előkelő házból jár suliba, Connell mamája náluk takarít.

Ami számít, hogy mi történik a sok „Ó, Marianne!” és „Ó, Connell!” között, érdemes-e ezt a két fotogén fiatalt egy egész sorozaton keresztül követni az egymás és mások karjaiba omlások hosszú során át, a kisvárosi ír gimiből Dublinba, a Trinity College-ba és vissza. 12 rész hosszú idő, egy hétvégét is felemészthet, szóval sok függ attól, láttak-e már a filmesek közelről valódi gimnazistát és az élet sűrűjében elveszetten bóklászó fiatal felnőttet, és emlékeznek-e még, mekkora tétje volt annak, ki milyen blazírtnak mutatkozik az iskolai folyosón.

A jó hír, hogy a sorozat készítői nemcsak felütötték Sally Rooney bestsellerét (a Normal People alapjául szolgáló regény kritikáját lásd a 33. oldalon) és messze túljutottak a fülszövegen, de a látottak alapján nem vagy nem csak a „Világfájdalom haladóknak” és a „Hogyan beszélnek a fiatalok egymás között” oktatóvideókból ismerik a tárgyalt korosztályt. Dublin persze mindig jól állt a szerelmes filmeknek, még az olyanoknak is, amelyekben dalra fakadnak (Egyszer), egy prózai szívküldi meg se kottyan neki, tudja a dolgát, menő statiszta. Nagyon tudja a dolgát Connell és Marianne is, a két ifjonti szívet el nem használt arcok, a szerepüknél nem is vészesen idősebb színészek (Daisy Edgar-Jones, Paul Mescal) játsszák, nagyszerű referencia ez mindkét portfólióban. Rég láthattunk két ennyire rokonszenves alakot a korhatáros tartalmak piacán, ízlés dolga, kinek mennyire fekszi meg a gyomrát ez a rokonszenvtúltengés: Connell és Marianne krónikus jóravalóságban szenvednek, ballépéseik emellett eltörpülnek, jellemgyengeségeik, bár bepróbálkoznak, labdába se rúghatnak. Inkább sztárjai ők, mintsem egyszerű alanyai a saját történetüknek, ennyiben csalóka, amit a cím állít: normális embe­rek. Ami megesik velük, az valóban normális, a szülői csomagok cipelésétől a depresszión át a saját lábra állásig minden korosztályos számban elindul e két túlnormális versenyző. Egy-két részt azért megspórolhattak volna nekünk, kevesebből is értenénk, hogy Sligo megyében pont úgy törnek össze a szívek, mint Kelet-Európa számos régiójában. Csak a focijuk, az nagyon más.

Magyar felirat: nervous_wreck

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.