Tévétorrent

Sligo megye szívei

Normal People

  • - köves -
  • 2020. július 18.

Mikrofilm

Connell: Ó, Marianne! Marianne: Ó, Connell! A boldog beteljesülés röpke ó-i ezek, nem nagy ügy, minden hormontagozatos gimnáziumban megesik az ilyesmi: Connell összejön Marianne-nel, az se számít, hogy a fiú az iskolai kelta foci­csapat sztárja és munkáscsaládból jön, míg Marianne a folyosói viccek gyakori céltáblája és előkelő házból jár suliba, Connell mamája náluk takarít.

Ami számít, hogy mi történik a sok „Ó, Marianne!” és „Ó, Connell!” között, érdemes-e ezt a két fotogén fiatalt egy egész sorozaton keresztül követni az egymás és mások karjaiba omlások hosszú során át, a kisvárosi ír gimiből Dublinba, a Trinity College-ba és vissza. 12 rész hosszú idő, egy hétvégét is felemészthet, szóval sok függ attól, láttak-e már a filmesek közelről valódi gimnazistát és az élet sűrűjében elveszetten bóklászó fiatal felnőttet, és emlékeznek-e még, mekkora tétje volt annak, ki milyen blazírtnak mutatkozik az iskolai folyosón.

A jó hír, hogy a sorozat készítői nemcsak felütötték Sally Rooney bestsellerét (a Normal People alapjául szolgáló regény kritikáját lásd a 33. oldalon) és messze túljutottak a fülszövegen, de a látottak alapján nem vagy nem csak a „Világfájdalom haladóknak” és a „Hogyan beszélnek a fiatalok egymás között” oktatóvideókból ismerik a tárgyalt korosztályt. Dublin persze mindig jól állt a szerelmes filmeknek, még az olyanoknak is, amelyekben dalra fakadnak (Egyszer), egy prózai szívküldi meg se kottyan neki, tudja a dolgát, menő statiszta. Nagyon tudja a dolgát Connell és Marianne is, a két ifjonti szívet el nem használt arcok, a szerepüknél nem is vészesen idősebb színészek (Daisy Edgar-Jones, Paul Mescal) játsszák, nagyszerű referencia ez mindkét portfólióban. Rég láthattunk két ennyire rokonszenves alakot a korhatáros tartalmak piacán, ízlés dolga, kinek mennyire fekszi meg a gyomrát ez a rokonszenvtúltengés: Connell és Marianne krónikus jóravalóságban szenvednek, ballépéseik emellett eltörpülnek, jellemgyengeségeik, bár bepróbálkoznak, labdába se rúghatnak. Inkább sztárjai ők, mintsem egyszerű alanyai a saját történetüknek, ennyiben csalóka, amit a cím állít: normális embe­rek. Ami megesik velük, az valóban normális, a szülői csomagok cipelésétől a depresszión át a saját lábra állásig minden korosztályos számban elindul e két túlnormális versenyző. Egy-két részt azért megspórolhattak volna nekünk, kevesebből is értenénk, hogy Sligo megyében pont úgy törnek össze a szívek, mint Kelet-Európa számos régiójában. Csak a focijuk, az nagyon más.

Magyar felirat: nervous_wreck

Figyelmébe ajánljuk

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.