Sorozat lesz a Cinema Paradisoból

  • narancs.hu
  • 2022. augusztus 2.

Mikrofilm

Hatrészes minisorozatként éled újjá Giuseppe Tornatore klasszikusa.

Nem kellene meglepődnünk, hiszen manapság mindenből sorozat születik, ennek ellenére mégis meglepetésként értékelhető, hogy egy több mint 30 éves, idegennyelvű klasszikus is beállt a sorba: hatrészes minisorozat készült a Cinema Paradisoból. Giuseppe Tornatore 1988-as filmje igazi klasszikusnak számít: 1990-ben elnyerte a legjobb idegennyelvű film Oscarját, és azóta is rajongás övezi. Nem csoda: a több mint két és fél órás, megható mozi igazi szerelmeslevél a mozgóképhez abban az érzelmekkel fűtött stílusban, amelyre csak az olaszok képesek.

A flm egy szicíliai kisfiúról, a később filmkészítővé váló Totóról szól. Megismerhetjük gyerekkorának ikonikus pillanatait: miként szeretett bele a filmvászonba szülőfalujának moziszékében ülve, és hogyan barátkozott össze a mozigépésszel, aki a pályaválasztása mellett a felnőtté válásában is kulcsszerepet játszott.

Tornatore a tervek szerint nézők új generációjához szeretné eljuttatni legnagyobb sikerének örökérvényű sztoriját, épp ezért egy streamingszolgáltatón mutatná be a minisorozatot 2023-ban. Azt azonban egyelőre nem osztotta meg, melyik lesz az. A sorozat mögött a Teljesen idegenek producere, Marco Belardi áll majd, aki szerint a rendező jelenleg a sztorin és a forgatókönyvön dolgozik. A producer azt is elmondta, hogy a sorozat története megegyezik majd a filmével, de kiegészül egyéb narratívákkal is. „Egy anya erőssége, egy barát szolidaritása, a szex tabuja, költözési kényszer, szökés és markáns társadalmi különbségek” – emelt ki néhány témát, amire a sorozat koncentrál majd. Emellett Belardi szeretne dokumentumfilmet is Tornatoréval az eredeti Cinema Paradiso készítéséről.

A filmet a 30. évforduló tiszteletére 2018-ban egyébként Magyarországon is újra bemutatták felújított digitális kópiáról.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.