Szabad prédává vált a Tomb Raider

  • narancs.hu
  • 2022. augusztus 1.

Mikrofilm

Harmadjára kaphat új színészt és újraindítást a klasszikus videójáték adaptációja.

Az MGM stúdió elvesztette a Tomb Raiderhez kapcsolódó jogait, mivel májusban járt le a határidő, amikor zöld utat adhatott volna egy újabb folytatásnak. A Lara Croft nevű csinos régész kalandjairól szóló sorozat először videójátékon hódította meg a világot: az első rész 1996-ban került a piacra, a legutóbbi pedig Tomb Raider Reloaded címen idén jelent meg. Az első filmadaptációt, a Lara Croft: Tomb Raidert 2001-ben mutatták be a mozikban; ebben és a két évvel későbbi folytatásban (Lara Croft: Tomb Raider - Az élet bölcsője) Angelina Jolie alakította a főszereplőt. 2018-ban aztán újraindították, azaz rebootolták a szériát, ekkor már az Oscar-díjas Alicia Vikanderrel fémjelezve. Ez a Box Office Mojo adatai szerint szinte dollárra pontosan annyi bevételt hozott, mint az első Angelina Jolie-film: világszerte 274 milliót, ami a mai, Marvel-mozikkal tűzdelt időkben nem túl sok, ám a 94 milliós büdzséhez mérten nem is rossz eredmény.

A stúdió jóvá is hagyta a folytatást, amelyet a Lovecraft Country alkotójára, Misha Greenre bíztak volna, ám a projekt sehogy sem akart összejönni – és most már nem is fog. A jogok visszaszálltak a játékot gyártó céghez és annak produkciós partneréhez, a GK Filmshez. A hírek szerint azonban máris hatalmas licitháború tört ki, amit egy forrás egyenesen etetési őrületnek bélyegzett, mivel a stúdiók cápaként marakodnak a megfilmesítési jogokért. Mindez azért is érdekes, mert a Tomb Raider franchise ugyan széles körben ismert, de inkább videójáték formájában, a filmváltozatok közül ugyanis egyik sem aratott valódi, elsöprő sikert. Épp ezért bárkihez kerülnek a jogok, a győztes a siker érdekében minden bizonyára ismét – immár harmadszor – rebootolja majd a sorozatot; azaz búcsút mondhatunk Alicia Vikandernek is, aki a kritikák szerint remekül helytállt a 2018-as filmben.

A színésznő korábban még izgatottan várta a folytatást, amikor azonban az Amazon felvásárolta az MGM stúdiót, a projekt háttérbe szorult. Valószínűleg így eshetett végül kútba.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.