Szabad prédává vált a Tomb Raider

  • narancs.hu
  • 2022. augusztus 1.

Mikrofilm

Harmadjára kaphat új színészt és újraindítást a klasszikus videójáték adaptációja.

Az MGM stúdió elvesztette a Tomb Raiderhez kapcsolódó jogait, mivel májusban járt le a határidő, amikor zöld utat adhatott volna egy újabb folytatásnak. A Lara Croft nevű csinos régész kalandjairól szóló sorozat először videójátékon hódította meg a világot: az első rész 1996-ban került a piacra, a legutóbbi pedig Tomb Raider Reloaded címen idén jelent meg. Az első filmadaptációt, a Lara Croft: Tomb Raidert 2001-ben mutatták be a mozikban; ebben és a két évvel későbbi folytatásban (Lara Croft: Tomb Raider - Az élet bölcsője) Angelina Jolie alakította a főszereplőt. 2018-ban aztán újraindították, azaz rebootolták a szériát, ekkor már az Oscar-díjas Alicia Vikanderrel fémjelezve. Ez a Box Office Mojo adatai szerint szinte dollárra pontosan annyi bevételt hozott, mint az első Angelina Jolie-film: világszerte 274 milliót, ami a mai, Marvel-mozikkal tűzdelt időkben nem túl sok, ám a 94 milliós büdzséhez mérten nem is rossz eredmény.

A stúdió jóvá is hagyta a folytatást, amelyet a Lovecraft Country alkotójára, Misha Greenre bíztak volna, ám a projekt sehogy sem akart összejönni – és most már nem is fog. A jogok visszaszálltak a játékot gyártó céghez és annak produkciós partneréhez, a GK Filmshez. A hírek szerint azonban máris hatalmas licitháború tört ki, amit egy forrás egyenesen etetési őrületnek bélyegzett, mivel a stúdiók cápaként marakodnak a megfilmesítési jogokért. Mindez azért is érdekes, mert a Tomb Raider franchise ugyan széles körben ismert, de inkább videójáték formájában, a filmváltozatok közül ugyanis egyik sem aratott valódi, elsöprő sikert. Épp ezért bárkihez kerülnek a jogok, a győztes a siker érdekében minden bizonyára ismét – immár harmadszor – rebootolja majd a sorozatot; azaz búcsút mondhatunk Alicia Vikandernek is, aki a kritikák szerint remekül helytállt a 2018-as filmben.

A színésznő korábban még izgatottan várta a folytatást, amikor azonban az Amazon felvásárolta az MGM stúdiót, a projekt háttérbe szorult. Valószínűleg így eshetett végül kútba.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.