Szabad prédává vált a Tomb Raider

  • narancs.hu
  • 2022. augusztus 1.

Mikrofilm

Harmadjára kaphat új színészt és újraindítást a klasszikus videójáték adaptációja.

Az MGM stúdió elvesztette a Tomb Raiderhez kapcsolódó jogait, mivel májusban járt le a határidő, amikor zöld utat adhatott volna egy újabb folytatásnak. A Lara Croft nevű csinos régész kalandjairól szóló sorozat először videójátékon hódította meg a világot: az első rész 1996-ban került a piacra, a legutóbbi pedig Tomb Raider Reloaded címen idén jelent meg. Az első filmadaptációt, a Lara Croft: Tomb Raidert 2001-ben mutatták be a mozikban; ebben és a két évvel későbbi folytatásban (Lara Croft: Tomb Raider - Az élet bölcsője) Angelina Jolie alakította a főszereplőt. 2018-ban aztán újraindították, azaz rebootolták a szériát, ekkor már az Oscar-díjas Alicia Vikanderrel fémjelezve. Ez a Box Office Mojo adatai szerint szinte dollárra pontosan annyi bevételt hozott, mint az első Angelina Jolie-film: világszerte 274 milliót, ami a mai, Marvel-mozikkal tűzdelt időkben nem túl sok, ám a 94 milliós büdzséhez mérten nem is rossz eredmény.

A stúdió jóvá is hagyta a folytatást, amelyet a Lovecraft Country alkotójára, Misha Greenre bíztak volna, ám a projekt sehogy sem akart összejönni – és most már nem is fog. A jogok visszaszálltak a játékot gyártó céghez és annak produkciós partneréhez, a GK Filmshez. A hírek szerint azonban máris hatalmas licitháború tört ki, amit egy forrás egyenesen etetési őrületnek bélyegzett, mivel a stúdiók cápaként marakodnak a megfilmesítési jogokért. Mindez azért is érdekes, mert a Tomb Raider franchise ugyan széles körben ismert, de inkább videójáték formájában, a filmváltozatok közül ugyanis egyik sem aratott valódi, elsöprő sikert. Épp ezért bárkihez kerülnek a jogok, a győztes a siker érdekében minden bizonyára ismét – immár harmadszor – rebootolja majd a sorozatot; azaz búcsút mondhatunk Alicia Vikandernek is, aki a kritikák szerint remekül helytállt a 2018-as filmben.

A színésznő korábban még izgatottan várta a folytatást, amikor azonban az Amazon felvásárolta az MGM stúdiót, a projekt háttérbe szorult. Valószínűleg így eshetett végül kútba.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.