Sötét felhők gyülekeznek a klasszikus szuperhősös animációs sorozat folytatása körül

  • narancs.hu
  • 2024. március 15.

Mikrofilm

Az X-Men ’97 alkotóját napokkal a premier után rúgták ki, indoklás nélkül.

Még mielőtt Bryan Singer 2000-ben, a nagy szuperhősbumm előtt felélesztette az X-Men moziuniverzumot (amely immár egy trilógiából, egy Farkasra koncentráló spinoff-trilógiából és egy négy részes előzményfilm-sorozatból áll, nem beszélve a lazán ide kapcsolódó Deadpool-filmekből és az Új mutánsok című félresikerült vadhajtásról), a mutáns szuperhősöket a képregényeken kívül legtöbben egy animációs sorozatból ismerték.

Az 1992-ben indult animáció 5 évadon és 76 részen át futott, és a Fox Kidsnek (majd később a Jetixnek) köszönhetően itthon is népszerűnek számított. A sorozat a képregényekhez hasonlóan egy X-Men nevű mutáns szupercsapatról szól, akiket egy Charles Xavier nevű, ugyancsak szuperképességekkel megáldott professzor vezet, többek között egy iskolát is létrehozva a különleges emberek számára. Az X-Men többek között azért is annyira közkedvelt, mert a lézerszemű és vaskarmű szuperhősökön keresztül mások elfogadásáról beszél: a mutánsoknak ugyanis nemcsak más, rossz szándékú szuperhősök ellen kell megküzdeniük, de azzal is, hogy különböző csoportok és politikai erők el akarják törölni őket a Föld színéről, csak azért mert mások, mint az átlag emberek.

2019-ben röppent fel a hír, hogy a Disney (ami immár a Marvelt is birtokolja) felélesztené a műsort, és még abban az évben hivatalosan bejelentették a folytatást, melynek címe azért lett X-Men ’97, mert ott veszi fel a fonalat, ahol az 1997-ben befejezett animáció elejtette. A sorozat fejének azt a Beau DeMayot tették meg, aki előtte többek között a Holdlovag című Marvel-sorozaton, valamint a Vajákon is dolgozott. Érthető tehát, hogy felfokozott várakozás övezte a projektet – aztán rejtélyes módon beütött a krach.

Egy nappal a hivatalos hollywoodi premier és egy héttel azelőtt, hogy széles körben is bemutatták volna a sorozatot, a Marvel egyszer csak kirúgta DeMayot. Az esetre egyik fél sem adott semmiféle magyarázatot, mindössze annyi tudható, hogy a döntés hirtelen született. DeMayo e-mail fiókját deaktiválták és az Instagramja is elérhetetlenné vált, munkatársait pedig szűkszavúan tájékoztatták arról, hogy már nem része a projektnek.

Mindez nem csak azért számít szokatlannak, mert DeMayo a hírek szerint nemrég fejezte be a második évad írását és már ötleteket gyűjtött a harmadikhoz. A író-producer büszkén vállalta, hogy meleg fekete emberként milyen nagy dolog számára, hogy az X-Menen dolgozhat – ami épp a másság elfogadásáról szól. Látszólag tehát nem volt semmiféle érdekellentét a produkció és az alkotó között. Az a Marvel házatáján nem szokatlan, hogy cserélgetik az írókat vagy a rendezőket, de egy showrunnert (azaz a teljes sorozatért felelős legfőbb döntéshozót) nem szokás csak úgy a premier előtt kirúgni. Március 20-án kiderül, hogy magával a sorozattal is gond van, vagy a probléma valahol máshol gyökerezik; ekkor debütál az animáció a Disney+-on.  

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.