Így érdemes feléleszteni gyerekkori rajzfilmkedvenceinket

Mikrofilm

Főhajtás az eredeti animáció előtt, gúnyolódás a stúdiók ötlettelenségén, valódi poénok – a Chip és Dale: A Csipet Csapat remekül sikerült.

A stúdiók már elég régóta próbálkoznak az előszereplős és animációs technika keverésével, többségünknek azonban valószínűleg az elmúlt időszak filmadaptáció jutnak erről eszünkbe. A Garfieldtól kezdve az Alvin és a mókusokon át a Hupikék törpikékig rosszabbnál rosszabb mozik születtek, melyekben a jól ismert főhősök jellemzően borzalmasan néztek ki, az őket kiegészítő színészek pedig még ettől is pocsékabbul játszottak. Előzetesen semmi okunk nem volt kételkedni, hogy az eleve a gyermetegebb rajzfilmek közé tartozó A Csipet Csapat legújabb adaptációja is ilyen lesz.

A borús helyzetet tovább tetézte a Hollywoodban az elmúlt időszakban eluralkodó trend. Már évtizedekkel ezelőtt is a folytatások és adaptációk korát éltük, amihez immár nyugodtan hozzákapcsolhatjuk az újrakezdéseket (reboot), leágazásokat (spinoff) és előzményfilmeket (prequel). Pár éve azonban megjelent egy új típus: az örökségfilmek, melyek célja hogy régi hőseinket új köntösben tárják elénk; ezzel megpróbálják a régi rajongók mellett nézők új generációit is megfogni. A streamingplatformok háborúja óta a cégeknek égető szükségük van tartalomra, az ilyen örökségfilmek, erőltetett folytatások és rebootok pedig külön jól jönnek nekik, hiszen a jól ismert karaktereket nem kell méregdrága marketingkampányban bemutatni nekünk. A Disney csak a Disney+-ra egy rakás egykori sikerét élesztette így újra a Reszkessetek, betörők!-től kezve a Tucatjával olcsóbbon át a Kerge kacsákig. Ezek közé tartozik az eredetileg 1989-1990 között, három évadon és 65 részen át futó, itthon is jól ismert A Csipet Csapat legújabb feldolgozása is.

A Chip és Dale-lel kapcsolatban mindezek alapján nem voltak magasak az elvárásaink.

Épp ezért annál nagyobb meglepetés, hogy a film remekül sikerült.

Elsődlegesen azért, mert az alkotók tökéletesen tisztában voltak a fentebbi problémákkal, a moziban pedig nemcsak szellemesen kommentálták őket, de szemmel láthatóan igyekeztek elkerülni azokat a hibákat, amiket a többi kierőszakolt újrázás/folytatás és hibrid animált-élőszereplős mozi elkövetett.

A film 30 évvel a népszerű sorozat után játszódik, amikor már csak a legelvetemültebb rajongók emlékeznek A Csipet Csapatra. Chip az egész filmsztárosdit igyekszik maga mögött hagyni és biztosítási ügynökként dolgozik. Dale ellenben még mindig múló hírnevébe kapaszkodik: Comic Conokra és különböző tévés találkozókra jár, ahol hozzá hasonló, megfakult mesefigurákkal árulja kazettáit vagy épp aláírását. Már ebből is látszik, hogy a Chip és Dale is az egyre divatosabb metafilmek közé tartozik, de szerencsére mindez ebben az esetben több mint egy olcsó forgatókönyvírói húzás. A sztori szerint ugyanis egyre több mesefigura tűnik el, majd nemsokára A Csipet Csapat oszlopos tagjának, Kvarg Lipótnak is nyoma vész – ekkor Chip és Dale ismét összejönnek, hogy felderítsék az ügyet.

A szálak egyenesen egy Cuki Péter nevű bűnözőhöz vezetnek; aki nem más, mint a kopaszodó, pocakos, szőrös kezű Pán Péter. Ő az, aki elrabolja a figurákat, hogy új filmeket forgattasson velük, amelyek a kínai hamisítványokhoz hasonlóan épp csak egy picit különböznek az eredetitől. A főgonosznak az alkotók eredetileg a Snoopyból ismert Charlie Brown felnőtt változatát szánták, végül azonban Pán Péter mellett döntöttek. A figura a Disney-hez tartozik, így könnyebb is volt megszerezni a jogait, a kritikák szerint azonban nem volt túl jó választás: Cuki Péter figurája túlságosan hasonlít Bobby Driscollhoz, aki az eredeti 1953-as animációban Pán Péter hangját kölcsönözte, annak sikerét azonban nem tudta feldolgozni, így élete félresiklott, s mindössze 31 éves korában, drogozás következtében elhunyt. 

A Space Jam: Új kezdet épp egy éve próbálkozott meg azzal, hogy új életet leheljen Tapsi Hapsi és társainak kosaras kalandjába. A filmet azonban rengeteg kritika érte, amiért olyan, mintha a Warner Bros. stúdió reklámfüzete lenne. Az egyébként is rosszul sikerült alkotásban láthatóan egyetlen dologba fektettek energiát a készítők: a stúdió minél több sztárja és karaktere belekerüljön – az se baj, ha semmi funkciója nincs, csak a pálya mellett nézi a labdát pattogtató Csőrikét. A Chip és Dale-nek ezt a hibát is sikerült elkerülnie. Akiva Schaffer rendező ugyanis ragaszkodott hozzá, hogy ne csak és kizárólag Disney-s karakterek jelenjenek meg benne. Emellett arra is ügyelt, hogy egy-egy jól ismert figura megjelenésének a puszta meglepetés mellett értelme is legyen. Ott van például Ronda Sonic, azaz a Sonic, a sündisznó főhősének az a változata, melyet a rajongók tiltakozása miatt már az előzetes miatt elkaszáltak. Ő Dale mellett tűnik fel egy filmes találkozón, és ugyanúgy mindenkit kiborít élethű fogsorával, mint a valóságban. Vagy ott van a Valótlan Völgy: „Emlékszel, hogy a korai animációkban a 2000-es évek elején minden igazinak tűnt, de nem élethűnek?” – magyarázza Chip Dale-nek, miközben fura, élettelen figurák járják az utcát, a kukák mögött pedig a Macskák című borzalom hősei üzekednek. Aztán ajtót nyit nekik Cuki Péter testőre, akit mintha a Beowulf – Legendák lovagjából szalajtottak volna. Robert Zemeckis 2007-es filmje akkor előremutatónak számító technikával készült, ma már azonban inkább nevetségesnek tűnik; nem csoda, ha Chip és Dale is megzavarodik a darabos mozgású karaktertől. Az ilyen gegek mellett a film tele van rejtett utalásokkal és poénokkal – elég csak megnézni a háttérben feltűnő plakátokat, amelyek a Nyomorultak Lego-verzióját, vagy épp azt hirdetik, hogy a Beavis és Butthead egyik tagja indul az elnöki székért.

Akiva Schaffertől nem áll távol a hasonló viccelődés: ő rendezte a zeneiparon gúnyolódó Popsztár: Soha ne állj le (a soha le nem állással)-t, a The Lonely Island paródiacsapat több rövidfilmjét, de producerként közreműködött A Lego kaland elkészítésében is, mely szellemiségében talán a legközelebb áll A Csipet Csapathoz. Első számú inspirációul mégsem ezt, hanem a Roger nyúl a pácbant jelölte meg. És valóban, a mozi olyan, mintha ennek, és a Halálos fegyver-szerű zsarukomédiáknak a keveréke lenne.

Ami igazán szórakoztató benne, hogy saját karaktereivel sem bánik kesztyűs kézzel: míg Chip megmaradt az eredeti sorozattól megszokott rajzolt formában, a sztársághoz ragaszkodó Dale ironikus módon 3D-ráncfelvarráson esett át, így ő inkább az Alvin és a mókusok filmadaptációjának főhőseire hajaz. De a forgatókönyv azt sem felejti el, hogy a film úgy gúnyolódik a folytatásokon és rebootokon, hogy maga is egy közülük. Épp ezért A Csipet Csapat az előzményfilmekhez hasonlóan bemutatja, hogyan találkozott először Chip és Dale, a remake-ekhez mérten a sztori ismét egy rejtély megoldásáról szól, az örökségfilmekhez méltóan pedig az eredeti sorozat előtt is fejet hajt.

A sok vicc és visszautalás a játékidő nagy részében el tudja takarni, ám teljesen nem képes elfedni, hogy mindezek alatt meglehetősen vékonyka a film: ha lehántjuk róla a jópofa díszítést, kapunk egy sima nyomozós sztorit. Ezeket a történeteket a sorozat huszonpár percben mesélte el, ahhoz tehát, hogy a film játékideje kitöltse a másfél órát, alaposan fel kellett habosítani. Ettől függetlenül azonban a Chip és Dale remek példája annak, hogyan lehet kreatív módon hozzányúlni a jól ismert klasszikusokhoz.

Chip és Dale: A Csipet Csapat elérhető a Disney+-on.

 

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódásról és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.

Kire ütött ez a gyerek?

Az 1907-ben született dráma eredetiben a The Playboy of the Western World címet viseli. A magyar fordításokhoz több címváltozat is született: Ungvári Tamás A nyugati világ bajnokának, Nádasdy Ádám A Nyugat hősének fordította, a Miskolci Nemzeti Színházban pedig Hamvai Kornél átültetésében A Nyugat császáraként játsszák.

2 forint

„Újabb energiaválság felé robog Európa, ebből kellene Magyarországnak kimaradni, ami nem könnyű, hiszen ami most a magyar benzinkutakon történik, az már felháborító, sőt talán vérlázító is” – e szavakkal indította Orbán Viktor a beígért repülőrajtot indiai kiruccanása után. Hazatérve ugyanis a miniszterelnök szembesült egynémely adatsorral, meg leginkább azzal, hogy, a legendás Danajka néni szavaival élve, „drágulnak az árak”. Az üzemanyagé is.

Kiárusítás

Lassan másfél éve szivárgott ki, hogy az állam egy olyan arab befektetőnek, Mohamed Alabbarnak adná Budapest legértékesebb egybefüggő belterületét, a Rákosrendezőt, aki mindenféle felhőkarcolót képzel oda, egyebek mellett a Hősök tere látképébe belerondítót is.

24 óra

„Megállapodást kellene kötnie. Szerintem tönkreteszi Oroszországot azzal, ha nem köt megállapodást – mondotta Trump elnök a beiktatása utáni órákban Vlagyimir Putyinról, majd hozzátette azt is, hogy „szerintem Oroszország nagy bajba kerül”. Trump azt is elárulta, hogy telefonbeszélgetést tervez az orosz elnökkel, de még nem tudja, mikor. Nemrég azt is megjegyezte, hogy Oroszország egymillió embert veszített az Ukrajna ellen indított háborújában. (Ez a szám az orosz áldozatok felső becslése.)

A Menhir

Bár soha nem jutott a hatalom közelébe, mérgező jelenlétével így is át tudta hangolni a francia közgondolkodást. Több mint fél évszázadig volt elmaradhatatlan szereplője a politikai életnek. Újrafazonírozott pártját lánya, Marine Le Pen, eszmei hagyatékát az alt-right francia letéteményese, Éric Zemmour viszi tovább.

Nehogy elrabolják

Huszonéves nőként lett vizsgáló a magyar rendőrségen, és idővel kivívta férfi kollégái megbecsülését. Már vezetői beosztásban dolgozott, amikor az ORFK-hoz hívták; azt hitte, szakmai teljesítményére figyeltek fel – tévedett. Patócs Ilona A nyomozó című könyve nem regény, hanem egy karrier és egy csalódás dokumentuma.