Szakított az ikonikus komikus páros

  • Szabó Ádám
  • 2019. április 8.

Mikrofilm

Megannyi sikeres vígjáték után produkciós cégük most lehúzza a rolót.

Adam McKay pár éve úgy döntött, „A Taplógáz és a Tesó-Tusa rendezője” titulust valami sokkal komolyabbra cseréli – A nagy dobás és az Alelnök után, egy Oscarral a hóna alatt immár ő a szatirikus filmpublicisztikák királya, Amerika kritikus, ám változatlanul humoros hangja.

A rendező pálfordulása persze nem járhatott áldozok nélkül – a Deadline értesülései szerint McKay és egykori állandó színésze, Will Ferrell végleg szakítottak egymással, és a közös projektek helyett inkább saját, önálló munkáikra koncentrálnak.

24 éves barátság

A duó 1995-ben találkozott először, amikor együtt kerültek a Saturday Night Live című szkeccsműsorhoz. Ferrell a show egyik legismertebb komikusa lett, aki olyan filmekkel, mint a Mi a manó vagy a Sulihuligánok sikerrel katapultált a nagyvászonra is.

Will Ferrell

Will Ferrell

Fotó: Wikipédia

 

McKay karrierje is szépen alakult a műsornál, hat éven belül vezető íróvá vált, és Ferrell-lel számos, mára ikonikusnak számító vígjátékot készítettek együtt. 13 évvel ezelőtt Chris Henchyvel kiegészülve megalapították Gary Sanchez nevű produkciós vállalatukat – a név Ferrelltől származik, és a páros egyik vicces nyilatkozata szerint egy képzeletbeli paraguayi vállalkozót és pénzembert takar.

A Tesó tusa hírhedt jelenete:

Olyan sikerek készültek a cég neve alatt, mint a Megjött apuci! vagy Pancser police. Később megalapították a Gloria Sanchez nevű testvérvállalatot is, ami kisebb, nő-központú komédiákra specializálódott. Szintén nevükhöz fűződik a Funny or die című online videós viccoldal. A Gary Sancheznek van még pár készülőben lévő filmje – amint ezek befejeződnek, a cég lehúzza a rolót.

Útkereszteződés

Mint McKay és Ferrell elmondták, továbbra is közeli barátok maradtak, és várhatóan a jövőben is lesznek közös projektjeik, de A híres Ron Burgundy legendájához hasonló közös vígjátékot egy ideig biztosan nem készítenek együtt.

Adam McKay (balra) az Alelnök forgatásán

Adam McKay (balra) az Alelnök forgatásán

Fotó: Matt Kennedy/Annapurna Pictures

 

A rendező vélhetően megmarad a számára díjesőt hozó kritikus hangvételű, politikai üzenetekkel tűzdelt filmeknél, míg Ferrell a közepesen komoly hangvételű vígjátékok mellett továbbra is rutinszerűen hozza szokásos komédiáit: az óriásit bukó Holmes & Watson után a 2014-es svéd Lavina amerikai remake-jében vállalt főszerepet, hogy aztán ismét összeálljon Ünneprontók ünnepe rendezőjével, David Dobkinnal: az Eurovision az itthon rettenetesen komolyan vett Eurovíziós Dalfesztivál című giccsműsorból csinál majd viccet.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.