A Mechanikus narancs legdurvább jelenete pont olyan fájdalmas volt, ahogy kinézett

  • Szabó Ádám
  • 2019. április 8.

Mikrofilm

A rendező nemcsak alaposan megkínozta színészét, még le is nyúlta őt.

Malcolm McDowell, Stanley Kubrick mesterművének főszereplője 48 évvel annak bemutatója után a Guardianben megjelent rövid írásával emlékezett vissza arra, milyen volt a filmen dolgozni.

Eddig sem lehettek kétségeink afelől, mennyire lehetett kellemes a legendásan perfekcionista Kubrick keze alatt dolgozni, de McDowell most egészen új dolgokat árult el a rendezőről. Mint írja, Kubrick sokáig jegelte Anthony Burgess Gépnarancs című regényének adaptációját, mert nem talált megfelelő főszereplőt hozzá – aztán amikor meglátta McDowellt Lindsay Anderson Ha…. című filmjében, rögtön tudta, hogy megvan a tökéletes Alex.

Kubrick szinte teljesen rászabta a szerepet – mikor a színész megkérdezte például tőle, hogyan fognak kinézni Alex és a drúgjai, a rendező megkérdezte, van-e nála valamilyen jelmez.

McDowellnek csak a krikett-felszerelése volt az autójában;

magára húzta, ez egyből be is jött Kubricknak. Egy dolgot azért változtatott: a szuszpenzort nadrágon kívül kellett hordania. McDowell a forgatás alatt folyamatosan kérdésekkel bombázta a rendezőt a figurával kapcsolatban, de Kubrick csak annyit mondott: „Nem tudom, mit akarok – csak azt tudom, hogy mit nem”. Végül a munkálatok hat hónapig tartottak, a 2001: Űrodüsszeia elszálló költségeiből tanulva pedig a rendező ezúttal végig odafigyelt a produkció büdzséjére.

Malcolm McDowell

Malcolm McDowell

Fotó: imdb

A Mechanikus narancs 2,2 millió dollárból készült, ami egy amerikai filmhez képest nem sok – a brit mozik mércéjéhez viszonyítva viszont még így is magasnak számított. Érdekesen alakult annak a jelenetnek a forgatása is, amiben Alexet elkapják a rendőrök:

eredetileg Aubrey Morrisnak kellett volna leköpnie McDowellt,

ő azonban kifogyott a nyálból. Partnere, Steven Berkoff örömmel átvette a feladatot, és Kubrick kérésére direkt arcon köpte McDowellt. A jelenetet annyiszor felvették, hogy a színész a végére csurom nyál lett, és a pokolba kívánta a rendezőt és a filmet is.

Pedig ekkor még hátra volt egy ennél is nehezebb jelenet: az, amikor Alexnek átnevelő filmeket vetítenek, miközben még pislogni sem hagyják. McDowell nem hagyta, hogy rátegyék a szemére a műszert, ami megakadályozta volna, hogy összezárja szemhéjait, ezért hívtak egy doktort, aki érzéstelenítette a szemét.

A probléma az volt, hogy az ilyen műszereket szemműtéteknél alkalmazzák, amikor a páciens nyugodtan fekszik a műtőasztalon – McDowellnek azonban egy székben kellett ülnie, így a gép karjai folyamatosan lecsúsztak a szemhéjáról és belemartak a szaruhártyájába.

A hírhedt jelenet

A hírhedt jelenet

 

 

Amikor elmúlt az érzéstelenítő hatása,

a színész olyan fájdalmakat élt át, hogy majd beleőrült

– elmondása szerint azonban mindez kevésbé érdekelte a rendezőt. Ennél könnyebb feladat volt McDowellnek az a jelenet, amikor csapatával megerőszakolnak egy írót és a feleségét. Az epizódot számtalanszor újravették, kicserélték a díszletet, sőt, még az erőszakot elszenvedő színészeket is, de Kubricknak sehogy sem tetszett a dolog.

Egyszer csak odafordult McDowellhez: „Tudsz táncolni?”. A színész unottan igent mondott, majd elkezdte ugrándozva az Ének az esőbent érdekelni. A rendező fetrengett a röhögéstől, és még aznap megvásárolta a dal felhasználásának a jogait – a jelenet végül ennek köszönhetően állt össze.

A film hatalmas sikert aratott, a pozitív kritikák mellett párbeszédet is kezdeményezett az erőszakkal és az utcai bandákkal kapcsolatban. Pár év után viszont

Kubrick sorra kapta a halálos fenyegetéseket,

a rendőrség pedig azt javasolta, vonja vissza a filmet – így is tett, de kizárólag az Egyesült Királyságban. Addigra már úgyis szinte mindenki látta.

Stanley Kubrick

Stanley Kubrick

Fotó: imdb

McDowell 100,000 dollárt és a bevételek 2,5 százalékát kérte fizetségként, ami óriási összeget jelentett volna – Kubrick azonban átverte a színészt. Azt állította, hogy a Warner stúdió megtagadta a 2,5 százalékos részesedést, valójában azonban ő tette zsebre az így befolyó pénzt.

Mint McDowell írja, sokáig haragudott emiatt Kubrickra, de már túltette magát a dolgon. „A film engem is a mozitörténet részévé tett” – magyarázta.

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is. Munkássága középpontjában a normák, a hatalmi technológiák, a queer identitás, valamint a magánélet és az intimitás politikájának kérdései állnak.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Megbillenve

Eddig csak a fideszes médiagépezet és a kormányzati, állami propaganda folytatott lélektani hadviselést (is) Magyar Péter ellen, ám jó ideje működik ez már visszafele is – úgy tűnik, nem is hatástalanul.

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.