Malcolm McDowell, Stanley Kubrick mesterművének főszereplője 48 évvel annak bemutatója után a Guardianben megjelent rövid írásával emlékezett vissza arra, milyen volt a filmen dolgozni.
Eddig sem lehettek kétségeink afelől, mennyire lehetett kellemes a legendásan perfekcionista Kubrick keze alatt dolgozni, de McDowell most egészen új dolgokat árult el a rendezőről. Mint írja, Kubrick sokáig jegelte Anthony Burgess Gépnarancs című regényének adaptációját, mert nem talált megfelelő főszereplőt hozzá – aztán amikor meglátta McDowellt Lindsay Anderson Ha…. című filmjében, rögtön tudta, hogy megvan a tökéletes Alex.
Kubrick szinte teljesen rászabta a szerepet – mikor a színész megkérdezte például tőle, hogyan fognak kinézni Alex és a drúgjai, a rendező megkérdezte, van-e nála valamilyen jelmez.
McDowellnek csak a krikett-felszerelése volt az autójában;
magára húzta, ez egyből be is jött Kubricknak. Egy dolgot azért változtatott: a szuszpenzort nadrágon kívül kellett hordania. McDowell a forgatás alatt folyamatosan kérdésekkel bombázta a rendezőt a figurával kapcsolatban, de Kubrick csak annyit mondott: „Nem tudom, mit akarok – csak azt tudom, hogy mit nem”. Végül a munkálatok hat hónapig tartottak, a 2001: Űrodüsszeia elszálló költségeiből tanulva pedig a rendező ezúttal végig odafigyelt a produkció büdzséjére.
| ||
A Mechanikus narancs 2,2 millió dollárból készült, ami egy amerikai filmhez képest nem sok – a brit mozik mércéjéhez viszonyítva viszont még így is magasnak számított. Érdekesen alakult annak a jelenetnek a forgatása is, amiben Alexet elkapják a rendőrök:
eredetileg Aubrey Morrisnak kellett volna leköpnie McDowellt,
ő azonban kifogyott a nyálból. Partnere, Steven Berkoff örömmel átvette a feladatot, és Kubrick kérésére direkt arcon köpte McDowellt. A jelenetet annyiszor felvették, hogy a színész a végére csurom nyál lett, és a pokolba kívánta a rendezőt és a filmet is.
Pedig ekkor még hátra volt egy ennél is nehezebb jelenet: az, amikor Alexnek átnevelő filmeket vetítenek, miközben még pislogni sem hagyják. McDowell nem hagyta, hogy rátegyék a szemére a műszert, ami megakadályozta volna, hogy összezárja szemhéjait, ezért hívtak egy doktort, aki érzéstelenítette a szemét.
A probléma az volt, hogy az ilyen műszereket szemműtéteknél alkalmazzák, amikor a páciens nyugodtan fekszik a műtőasztalon – McDowellnek azonban egy székben kellett ülnie, így a gép karjai folyamatosan lecsúsztak a szemhéjáról és belemartak a szaruhártyájába.
| ||
Amikor elmúlt az érzéstelenítő hatása,
a színész olyan fájdalmakat élt át, hogy majd beleőrült
– elmondása szerint azonban mindez kevésbé érdekelte a rendezőt. Ennél könnyebb feladat volt McDowellnek az a jelenet, amikor csapatával megerőszakolnak egy írót és a feleségét. Az epizódot számtalanszor újravették, kicserélték a díszletet, sőt, még az erőszakot elszenvedő színészeket is, de Kubricknak sehogy sem tetszett a dolog.
Egyszer csak odafordult McDowellhez: „Tudsz táncolni?”. A színész unottan igent mondott, majd elkezdte ugrándozva az Ének az esőbent érdekelni. A rendező fetrengett a röhögéstől, és még aznap megvásárolta a dal felhasználásának a jogait – a jelenet végül ennek köszönhetően állt össze.
A film hatalmas sikert aratott, a pozitív kritikák mellett párbeszédet is kezdeményezett az erőszakkal és az utcai bandákkal kapcsolatban. Pár év után viszont
Kubrick sorra kapta a halálos fenyegetéseket,
a rendőrség pedig azt javasolta, vonja vissza a filmet – így is tett, de kizárólag az Egyesült Királyságban. Addigra már úgyis szinte mindenki látta.
| ||
McDowell 100,000 dollárt és a bevételek 2,5 százalékát kérte fizetségként, ami óriási összeget jelentett volna – Kubrick azonban átverte a színészt. Azt állította, hogy a Warner stúdió megtagadta a 2,5 százalékos részesedést, valójában azonban ő tette zsebre az így befolyó pénzt.
Mint McDowell írja, sokáig haragudott emiatt Kubrickra, de már túltette magát a dolgon. „A film engem is a mozitörténet részévé tett” – magyarázta.
_top_story_lead_focuspoint_70x70.jpg)
