Tévésorozat

Szenvedő szerkezet

Ez minden, amit tudok

  • - köves -
  • 2020. július 11.

Mikrofilm

A katasztrófafilmek sorában Dominick és Thomas Birdsey története köröket ver bármely fiktív cunamira és digitálisan kitörő vulkánra, pedig a Birdsey ikrekre nem szakad rá más, csak az élet, az viszont nem szűnik szakadni.

Dominick az egészséges, de a dühét nehezen palástoló testvér, Thomas pedig az örök gondoskodásra szoruló, paranoid skizofréniás Birdsey – mindketten egy Amerikában népszerű regényből lettek egy minőségi minisorozatba átplántálva. Ritkán látni annyi szenvedést egy rakáson, amennyit ez a hat rész kiad, már-már gyanús, hogy valami nézői tűrésteszt folyik a háttérben, talán valahol volt is erről egy kisbetűs rész, amit elmulasztottunk elolvasni.

false

 

Fotó: HBO

Bizonyára vannak ilyen és még ilyenebb sorsok, mint a Birdsey fivéreké, inkább a feldolgozás módja kelt idővel ellenállást, mintha főhőseink feje felett akkor is viharfelhők sorakoznának, amikor a dolgok természetes rendje szerint mindenki másra egy kis napfény vetül. Ők azok, akik leesnek a létráról, autójukkal fára csavarodnak, lágy testrészeik ütést szenvednek el, és ezek csak az apróbb sorscsapások, hiszen még szót sem kért a zordon mostohaapa, az elhatalmasodó skizofrénia, a párkapcsolatok kudarca, a folytonos önsorsrontás és a zárt intézetek komor valósága. Ha pedig az eső is rákezd és Connecticut is a vigasztalan arcát mutatja, az már annyi a jóból, hogy a legszívesebben időt kérnénk: egy-két szenvedésmentes percet, ha szabadna! De persze nem szabad, így nem szégyen, ha gyorsan ható vígjátéksorozatokkal lazítunk le egy-egy epizód szenvedéstömege után. Menekülésképpen választhatjuk a szakmai finomságokban való elmerülést, már csak azért is, mert ilyenből rengeteg van, főleg Mark Ruffalónak köszönhetően.

Az örök bölcsesség szerint egy Ruffalónál jobb a több, és a színész nem is marad adós a nagy mutatvánnyal. Mindkét testvért ő alakítja, és ha lenne még két-három tartalék Birdsey fiú, az ő szenvedéseiket is bizonyára kitechnikázná. Mellette mindenki más csak szerény másodhegedűs lehet, és e mindenki alatt olyanok értendők, mint a kikapós hisztérikát álmából felriasztva is tökélyre vivő Juliette Lewis vagy Melissa Leo a haldokló anya hálátlan szerepében. E dupla leszúrt szenvedéstörténetben azonban Rosie O’Donnell az igazi hűhafaktor – talán van, akinek rémlik, ő volt Irma a kőkorszakiak között, de ezúttal nem a komika jön, hanem a drámai színész. Szociális munkást játszik, aki ha csak megjelenik, enyhet ad a temérdek, szépen kivitelezett szenvedésre.

Az HBO műsorán

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.