Tévésorozat

Szenvedő szerkezet

Ez minden, amit tudok

  • - köves -
  • 2020. július 11.

Mikrofilm

A katasztrófafilmek sorában Dominick és Thomas Birdsey története köröket ver bármely fiktív cunamira és digitálisan kitörő vulkánra, pedig a Birdsey ikrekre nem szakad rá más, csak az élet, az viszont nem szűnik szakadni.

Dominick az egészséges, de a dühét nehezen palástoló testvér, Thomas pedig az örök gondoskodásra szoruló, paranoid skizofréniás Birdsey – mindketten egy Amerikában népszerű regényből lettek egy minőségi minisorozatba átplántálva. Ritkán látni annyi szenvedést egy rakáson, amennyit ez a hat rész kiad, már-már gyanús, hogy valami nézői tűrésteszt folyik a háttérben, talán valahol volt is erről egy kisbetűs rész, amit elmulasztottunk elolvasni.

false

 

Fotó: HBO

Bizonyára vannak ilyen és még ilyenebb sorsok, mint a Birdsey fivéreké, inkább a feldolgozás módja kelt idővel ellenállást, mintha főhőseink feje felett akkor is viharfelhők sorakoznának, amikor a dolgok természetes rendje szerint mindenki másra egy kis napfény vetül. Ők azok, akik leesnek a létráról, autójukkal fára csavarodnak, lágy testrészeik ütést szenvednek el, és ezek csak az apróbb sorscsapások, hiszen még szót sem kért a zordon mostohaapa, az elhatalmasodó skizofrénia, a párkapcsolatok kudarca, a folytonos önsorsrontás és a zárt intézetek komor valósága. Ha pedig az eső is rákezd és Connecticut is a vigasztalan arcát mutatja, az már annyi a jóból, hogy a legszívesebben időt kérnénk: egy-két szenvedésmentes percet, ha szabadna! De persze nem szabad, így nem szégyen, ha gyorsan ható vígjátéksorozatokkal lazítunk le egy-egy epizód szenvedéstömege után. Menekülésképpen választhatjuk a szakmai finomságokban való elmerülést, már csak azért is, mert ilyenből rengeteg van, főleg Mark Ruffalónak köszönhetően.

Az örök bölcsesség szerint egy Ruffalónál jobb a több, és a színész nem is marad adós a nagy mutatvánnyal. Mindkét testvért ő alakítja, és ha lenne még két-három tartalék Birdsey fiú, az ő szenvedéseiket is bizonyára kitechnikázná. Mellette mindenki más csak szerény másodhegedűs lehet, és e mindenki alatt olyanok értendők, mint a kikapós hisztérikát álmából felriasztva is tökélyre vivő Juliette Lewis vagy Melissa Leo a haldokló anya hálátlan szerepében. E dupla leszúrt szenvedéstörténetben azonban Rosie O’Donnell az igazi hűhafaktor – talán van, akinek rémlik, ő volt Irma a kőkorszakiak között, de ezúttal nem a komika jön, hanem a drámai színész. Szociális munkást játszik, aki ha csak megjelenik, enyhet ad a temérdek, szépen kivitelezett szenvedésre.

Az HBO műsorán

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.