Tévésorozat

Szenvedő szerkezet

Ez minden, amit tudok

  • - köves -
  • 2020. július 11.

Mikrofilm

A katasztrófafilmek sorában Dominick és Thomas Birdsey története köröket ver bármely fiktív cunamira és digitálisan kitörő vulkánra, pedig a Birdsey ikrekre nem szakad rá más, csak az élet, az viszont nem szűnik szakadni.

Dominick az egészséges, de a dühét nehezen palástoló testvér, Thomas pedig az örök gondoskodásra szoruló, paranoid skizofréniás Birdsey – mindketten egy Amerikában népszerű regényből lettek egy minőségi minisorozatba átplántálva. Ritkán látni annyi szenvedést egy rakáson, amennyit ez a hat rész kiad, már-már gyanús, hogy valami nézői tűrésteszt folyik a háttérben, talán valahol volt is erről egy kisbetűs rész, amit elmulasztottunk elolvasni.

false

 

Fotó: HBO

Bizonyára vannak ilyen és még ilyenebb sorsok, mint a Birdsey fivéreké, inkább a feldolgozás módja kelt idővel ellenállást, mintha főhőseink feje felett akkor is viharfelhők sorakoznának, amikor a dolgok természetes rendje szerint mindenki másra egy kis napfény vetül. Ők azok, akik leesnek a létráról, autójukkal fára csavarodnak, lágy testrészeik ütést szenvednek el, és ezek csak az apróbb sorscsapások, hiszen még szót sem kért a zordon mostohaapa, az elhatalmasodó skizofrénia, a párkapcsolatok kudarca, a folytonos önsorsrontás és a zárt intézetek komor valósága. Ha pedig az eső is rákezd és Connecticut is a vigasztalan arcát mutatja, az már annyi a jóból, hogy a legszívesebben időt kérnénk: egy-két szenvedésmentes percet, ha szabadna! De persze nem szabad, így nem szégyen, ha gyorsan ható vígjátéksorozatokkal lazítunk le egy-egy epizód szenvedéstömege után. Menekülésképpen választhatjuk a szakmai finomságokban való elmerülést, már csak azért is, mert ilyenből rengeteg van, főleg Mark Ruffalónak köszönhetően.

Az örök bölcsesség szerint egy Ruffalónál jobb a több, és a színész nem is marad adós a nagy mutatvánnyal. Mindkét testvért ő alakítja, és ha lenne még két-három tartalék Birdsey fiú, az ő szenvedéseiket is bizonyára kitechnikázná. Mellette mindenki más csak szerény másodhegedűs lehet, és e mindenki alatt olyanok értendők, mint a kikapós hisztérikát álmából felriasztva is tökélyre vivő Juliette Lewis vagy Melissa Leo a haldokló anya hálátlan szerepében. E dupla leszúrt szenvedéstörténetben azonban Rosie O’Donnell az igazi hűhafaktor – talán van, akinek rémlik, ő volt Irma a kőkorszakiak között, de ezúttal nem a komika jön, hanem a drámai színész. Szociális munkást játszik, aki ha csak megjelenik, enyhet ad a temérdek, szépen kivitelezett szenvedésre.

Az HBO műsorán

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.