Tévésorozat

Szenvedő szerkezet

Ez minden, amit tudok

  • - köves -
  • 2020. július 11.

Mikrofilm

A katasztrófafilmek sorában Dominick és Thomas Birdsey története köröket ver bármely fiktív cunamira és digitálisan kitörő vulkánra, pedig a Birdsey ikrekre nem szakad rá más, csak az élet, az viszont nem szűnik szakadni.

Dominick az egészséges, de a dühét nehezen palástoló testvér, Thomas pedig az örök gondoskodásra szoruló, paranoid skizofréniás Birdsey – mindketten egy Amerikában népszerű regényből lettek egy minőségi minisorozatba átplántálva. Ritkán látni annyi szenvedést egy rakáson, amennyit ez a hat rész kiad, már-már gyanús, hogy valami nézői tűrésteszt folyik a háttérben, talán valahol volt is erről egy kisbetűs rész, amit elmulasztottunk elolvasni.

false

 

Fotó: HBO

Bizonyára vannak ilyen és még ilyenebb sorsok, mint a Birdsey fivéreké, inkább a feldolgozás módja kelt idővel ellenállást, mintha főhőseink feje felett akkor is viharfelhők sorakoznának, amikor a dolgok természetes rendje szerint mindenki másra egy kis napfény vetül. Ők azok, akik leesnek a létráról, autójukkal fára csavarodnak, lágy testrészeik ütést szenvednek el, és ezek csak az apróbb sorscsapások, hiszen még szót sem kért a zordon mostohaapa, az elhatalmasodó skizofrénia, a párkapcsolatok kudarca, a folytonos önsorsrontás és a zárt intézetek komor valósága. Ha pedig az eső is rákezd és Connecticut is a vigasztalan arcát mutatja, az már annyi a jóból, hogy a legszívesebben időt kérnénk: egy-két szenvedésmentes percet, ha szabadna! De persze nem szabad, így nem szégyen, ha gyorsan ható vígjátéksorozatokkal lazítunk le egy-egy epizód szenvedéstömege után. Menekülésképpen választhatjuk a szakmai finomságokban való elmerülést, már csak azért is, mert ilyenből rengeteg van, főleg Mark Ruffalónak köszönhetően.

Az örök bölcsesség szerint egy Ruffalónál jobb a több, és a színész nem is marad adós a nagy mutatvánnyal. Mindkét testvért ő alakítja, és ha lenne még két-három tartalék Birdsey fiú, az ő szenvedéseiket is bizonyára kitechnikázná. Mellette mindenki más csak szerény másodhegedűs lehet, és e mindenki alatt olyanok értendők, mint a kikapós hisztérikát álmából felriasztva is tökélyre vivő Juliette Lewis vagy Melissa Leo a haldokló anya hálátlan szerepében. E dupla leszúrt szenvedéstörténetben azonban Rosie O’Donnell az igazi hűhafaktor – talán van, akinek rémlik, ő volt Irma a kőkorszakiak között, de ezúttal nem a komika jön, hanem a drámai színész. Szociális munkást játszik, aki ha csak megjelenik, enyhet ad a temérdek, szépen kivitelezett szenvedésre.

Az HBO műsorán

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Majd én!

A jelenleg legtámogatottabb politikai párt, a Tisza előválasztásának első fordulóján kívül a Fidesz-kongresszus időpontja, illetve a kormánypárti jelöltek létezése körüli múlt heti ún. kommunikációs zavar keltett mérsékelt érdeklődést a honi közéletben.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.

A választókban bízva

Párttámogatás nélkül, főleg a saját korábbi teljesítményükre alapozva indulnak újra a budapesti ellenzéki országgyűlési képviselők az egyéni választókerületükben. Vannak állítólag rejtélyes üzenetszerűségek, biztató mérések és határozott támogatási ígéretek is.