Tévésorozat

Szenvedő szerkezet

Ez minden, amit tudok

  • - köves -
  • 2020. július 11.

Mikrofilm

A katasztrófafilmek sorában Dominick és Thomas Birdsey története köröket ver bármely fiktív cunamira és digitálisan kitörő vulkánra, pedig a Birdsey ikrekre nem szakad rá más, csak az élet, az viszont nem szűnik szakadni.

Dominick az egészséges, de a dühét nehezen palástoló testvér, Thomas pedig az örök gondoskodásra szoruló, paranoid skizofréniás Birdsey – mindketten egy Amerikában népszerű regényből lettek egy minőségi minisorozatba átplántálva. Ritkán látni annyi szenvedést egy rakáson, amennyit ez a hat rész kiad, már-már gyanús, hogy valami nézői tűrésteszt folyik a háttérben, talán valahol volt is erről egy kisbetűs rész, amit elmulasztottunk elolvasni.

false

 

Fotó: HBO

Bizonyára vannak ilyen és még ilyenebb sorsok, mint a Birdsey fivéreké, inkább a feldolgozás módja kelt idővel ellenállást, mintha főhőseink feje felett akkor is viharfelhők sorakoznának, amikor a dolgok természetes rendje szerint mindenki másra egy kis napfény vetül. Ők azok, akik leesnek a létráról, autójukkal fára csavarodnak, lágy testrészeik ütést szenvednek el, és ezek csak az apróbb sorscsapások, hiszen még szót sem kért a zordon mostohaapa, az elhatalmasodó skizofrénia, a párkapcsolatok kudarca, a folytonos önsorsrontás és a zárt intézetek komor valósága. Ha pedig az eső is rákezd és Connecticut is a vigasztalan arcát mutatja, az már annyi a jóból, hogy a legszívesebben időt kérnénk: egy-két szenvedésmentes percet, ha szabadna! De persze nem szabad, így nem szégyen, ha gyorsan ható vígjátéksorozatokkal lazítunk le egy-egy epizód szenvedéstömege után. Menekülésképpen választhatjuk a szakmai finomságokban való elmerülést, már csak azért is, mert ilyenből rengeteg van, főleg Mark Ruffalónak köszönhetően.

Az örök bölcsesség szerint egy Ruffalónál jobb a több, és a színész nem is marad adós a nagy mutatvánnyal. Mindkét testvért ő alakítja, és ha lenne még két-három tartalék Birdsey fiú, az ő szenvedéseiket is bizonyára kitechnikázná. Mellette mindenki más csak szerény másodhegedűs lehet, és e mindenki alatt olyanok értendők, mint a kikapós hisztérikát álmából felriasztva is tökélyre vivő Juliette Lewis vagy Melissa Leo a haldokló anya hálátlan szerepében. E dupla leszúrt szenvedéstörténetben azonban Rosie O’Donnell az igazi hűhafaktor – talán van, akinek rémlik, ő volt Irma a kőkorszakiak között, de ezúttal nem a komika jön, hanem a drámai színész. Szociális munkást játszik, aki ha csak megjelenik, enyhet ad a temérdek, szépen kivitelezett szenvedésre.

Az HBO műsorán

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

A mókamester

„Mindenki nyugodjon le. Újra jó a víz Fehérváron” – közölte Takács Péter a Facebookon, egy szurikátát ábrázoló mémmel illusztrálva. Ez nagyjából azt jelenti, hogy eleve valami piti ügyről, műbalhéról volt szó.

A lélekkufárok

„Felkérjük Kuminetz Gézát (rektor atya – a szerk.), hogy tartsa fenn a dékán fegyelmi döntését, és szükség esetén követelje meg azon oktatók önkéntes távozását, akik tartósan aláássák az intézmény keresztény identitását” – áll a CitizenGO nevezetű „ultrakonzervatív” (lefordítva: bigott) lobbiszervezet hazai lerakatának augusztus 28-án kelt, Megvédjük a keresztény oktatás szabadságát a Pázmányon! című petíciójában.

„A hallgatással élteted”

Marika néven létrehozott egy alternatív köztársasági elnököt, akinek sikerült a lehetetlen: fideszes propagandistaként is képes volt szerethetővé válni. Nemcsak Marika titkáról, de arról is kérdezősködtünk, hogy miért olyan nehéz Magyar Pétert parodizálni, s mi hiányzik Sulyok Tamásból. Szó esett továbbá politikai ősélményről, hazaszeretetről és a véleményüket nem vállalókról is.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”