Film

Tel-Avivban minden megtörténhet

  • 2020. január 11.

Mikrofilm

A palesztin–zsidó kapcsolatot annyi konfliktus terheli, hogy csak a legnagyobb körültekintéssel lehet bármilyen, akár politikai, akár művészi állítást tenni róla.

Nehéz helyzetben van az, aki a viszonyrendszert érintő komédiá­val próbálkozik. Magát a viszonyrendszert tenni meg egy vígjáték fő témájául pedig – hogy ez sikerülhet, arról az izraeli arab Szameh Zoabi műve erényei ellenére sem győz meg.

false

 

Fotó: Cirko Film

A cím egy palesztin gyártású harcias szappanoperáé. Amely gyakorlatilag folytatásos kémfilm az izraeli titkosszolgálat vezetőjének közelébe férkőző palesztin szépségről – ám a durván antiszemita történetet a Gázai övezetbe átjárást biztosító checkpoint izraeli parancsnoka írogatja az általa zsarolt arab stróman, Szalam segítségével. A sorozatnak ugyanis, a romantikus szál miatt, zsidó közönsége is van, elkötelezett háziasszonyok, köztük a tiszt felesége.

Az a kisebbik baj, hogy az erősen Woody Allen-i sztorihoz, amelyben egy botcsinálta szappanopera-író próbál lavírozni a különféle megrendelői és nézői elvárások között, kéne egy (fénykorát élő) Woody Allen, az álmatagon sodródó főhős azonban annyira nem érti, hogy mi történik vele, hogy az már nem humoros, legfeljebb nevetséges.

A nagyobbik probléma, hogy a film nem könnyedén szökdécsel az arab–zsidó konfliktusok aknamezején, hanem csak a szélén ácsorog. Szatirikus éle több mint visszafogott, szituációi valószerűtlenek, poénjai illedelmesek. Lehet, hogy a film puszta léte, mint a közeledés szimbolikus gesztusa bír jelentőséggel, de komédiaként erőtlen.

Forgalmazza a Cirko Film

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.