Film

Tel-Avivban minden megtörténhet

  • 2020. január 11.

Mikrofilm

A palesztin–zsidó kapcsolatot annyi konfliktus terheli, hogy csak a legnagyobb körültekintéssel lehet bármilyen, akár politikai, akár művészi állítást tenni róla.

Nehéz helyzetben van az, aki a viszonyrendszert érintő komédiá­val próbálkozik. Magát a viszonyrendszert tenni meg egy vígjáték fő témájául pedig – hogy ez sikerülhet, arról az izraeli arab Szameh Zoabi műve erényei ellenére sem győz meg.

false

 

Fotó: Cirko Film

A cím egy palesztin gyártású harcias szappanoperáé. Amely gyakorlatilag folytatásos kémfilm az izraeli titkosszolgálat vezetőjének közelébe férkőző palesztin szépségről – ám a durván antiszemita történetet a Gázai övezetbe átjárást biztosító checkpoint izraeli parancsnoka írogatja az általa zsarolt arab stróman, Szalam segítségével. A sorozatnak ugyanis, a romantikus szál miatt, zsidó közönsége is van, elkötelezett háziasszonyok, köztük a tiszt felesége.

Az a kisebbik baj, hogy az erősen Woody Allen-i sztorihoz, amelyben egy botcsinálta szappanopera-író próbál lavírozni a különféle megrendelői és nézői elvárások között, kéne egy (fénykorát élő) Woody Allen, az álmatagon sodródó főhős azonban annyira nem érti, hogy mi történik vele, hogy az már nem humoros, legfeljebb nevetséges.

A nagyobbik probléma, hogy a film nem könnyedén szökdécsel az arab–zsidó konfliktusok aknamezején, hanem csak a szélén ácsorog. Szatirikus éle több mint visszafogott, szituációi valószerűtlenek, poénjai illedelmesek. Lehet, hogy a film puszta léte, mint a közeledés szimbolikus gesztusa bír jelentőséggel, de komédiaként erőtlen.

Forgalmazza a Cirko Film

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.