A kisebb nemzeti filmgyártók amerikai blockbusterekkel folytatott versengése nem ma kezdődött (bár izgalmas új fejlemény, hogy a Netflixhez hasonló nagy streamingszolgáltatók lelkesen támogatják a kimondottan bizonyos országokhoz és nyelvekhez igazított tartalmak gyártását).
Legendák, hagyományok és babonák szövetébe ágyazott mély és megható tanmese párját ritkító animációval – az ír folklórtrilógia záródarabja, a Wolfwalkers ott folytatja, ahol elődei abbahagyták.
Az elmúlt években megbízható rendszerességgel bukkant fel egy-egy erős, eredeti nézőpontú izraeli háborús film a Foxtrott-tól a Libanonon és a Libanoni keringőn át a Beaufort-ig.
Egy musical bemutatója után a két fő Broadway-sztár saját kiválóságától eltelten nyilatkozik, hogy az ők jelentős, tömegekre gyakorolt befolyásuk mennyire nagy felelősséget ró rájuk, ezért a hozzájuk hasonló kiemelkedő tehetségű és ezért méltán népszerű celebeknek kötelességük kiállni a… miért is? Igen, a jogokért, na.
Számos filmben és sorozatban játszott, játékfilmjei mellett a közönség láthatta például a Kisváros és a Szomszédok című tévésorozatban is.
