Meghalt Éless Béla színész, rendező

  • Narancs.hu/MTI
  • 2020. december 28.

Mikrofilm

Számos filmben és sorozatban játszott, játékfilmjei mellett a közönség láthatta például a Kisváros és a Szomszédok című tévésorozatban is.

Nyolcvan éves korában elhunyt Éless Béla, az Éless-Szín alapítója, tulajdonosa, művészeti vezetője - tudatta hétfőn Facebook-oldalán a színház. Mint írják, a művészt hosszan tartó betegség után december 28-án, hétfőn hajnalban érte a halál. Búcsúztatásáról később adnak tájékoztatást.

Éless Béla 1940. április 23-án született Kassán. 1963 és 1973 között a Tatabányai Bányász Színpad tagja, a társulat alapító rendezője, 1974 és 1984 között a Budapesti Perem Színpad alapítója, művészeti vezetője, rendezője volt. A Magyar Rádió rendezője volt 1976 és 1985 között, 1986 és 1988 között a József Attila Színház rendezője és színésze volt. 1987 és 1996 között a Tatabányai Jászai Mari Színház alapítója, 1989-től igazgató-művészeti vezetője, 1997 és 2008 között a Budaörsi Játékszín alapítója, igazgató-művészeti vezetője volt.

Éless-Szín néven magánszínházat alapított, amely 2009 óta működik. Számos filmben és sorozatban játszott, játékfilmjei mellett a közönség láthatta például a Kisváros és a Szomszédok című tévésorozatban is. Munkásságáért 2006-ban a Magyar Köztársaság Lovagkeresztjével tüntették ki, 2020-ban Gobbi Hilda-életműdíjat kapott.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.