Hideg van, mindig hideg. Az elégtelen előző évi termés miatt koplalva túlélt tavasszal is, az aktuális termést esőzéssel tönkretevő nyáron is, a mezőn is, a fűtetlen házban is: mindig látszik a lehelet. Paraszti élet a 19. század közepére elszegényedett Dániában – akárha itt, az Alföldön, vagy bárhol, ahol a mindig lenézett és megvetett, de lenézőit és megvetőit századok óta etető parasztok küzdöttek valaha is a túlélésért. A felszínen maradni próbáló özvegy gazda és családja – saját lánya, elhalt húgának fiai – egyre hátrébb kénytelen helyet foglalni a spirituális gesztust sosem látott, de a társadalmi hierarchiát pontosan leképező templomban. Csak állni ne kelljen, hátul, a falnál, a koldusok között! Meg kell válni, előbb az állatoktól, aztán a földtől (mocsaras pusztaság), aztán a háztól (nem ér semmit, de vele megy a nagylány is, kivételes szépség, a tehetős – svéd! – földesúrnál biztonságosabb élete lesz, mint nincstelen szerelménél volna), aztán a becsülettől (a biztosítási pénz reményében felgyújtani a tanyát), aztán az embermivolttól (a tűzben meghal a kisebbik fiú, a nagyobbikat meg kell ölni, mert rájött a csalásra). Egyszerre jön el a vélelmezett mennyország (a jólét kényelmével vigasztalódó lány végül boldog menyegzőjét ünnepelheti) és a valóságos pokol (a morális megsemmisülés és lelki kiüresedés az apa részére).
Hihetetlenül erőteljes, realista dráma egy nemzetközi karriert befutott, sokoldalú színész lenyűgöző alakításával. Jesper Christensen, jegyezzük meg a nevét, nem csak a jelenkor legnagyobbjai közé tartozik.
Elérhető az HBO-n
