Tombolt a Hollywood Boulevard: így sikongattak a nézők Carpenter eredeti Halloweenján

  • Szabó Ádám
  • 2019. október 19.

Mikrofilm

Ma már sehol sem akad ilyen lelkes közönség.

Tavaly a közbeeső epizódokat elfelejtve végre a mozikban is folytatódott John Carpenter eredeti Halloweenja, amire még maga a rendező is elismerően bólogatott.

Hiába azonban a mester jóváhagyása, a kritikai és pénzügyi siker, az első filmet nem lehet überelni. Míg mára hozzászoktunk a néha indokolatlanul idióta, máskor pengeéles gondolkodású, elpusztíthatatlan főgonoszokhoz, a mérgezett egérként rohangáló áldozatokhoz és a nem is olyan váratlan ijesztgetésekhez, mindez a slasher műfaj alapkövének számító első Halloween idején még nem számított sablonosnak.

Ezt bizonyítja egy most talált felvétel, melyre az AVClub hívta fel a figyelmet. A YouTube-ra felkerült
videón hallható hangot Kyle J.Wood rögzítette 1979-ben a Hollywood Boulevard moziban – ma már persze mindezt nem tehetné meg, de igazából film is alig akad, amelyen a nézők valóban sikongatnak félelmükben. A felvételen ugyanis ez hallgató: a Halloween ekkor

már közel egy éve futott a moziban, a nézők mégis visítanak,

tapsolnak, kiabálnak és szurkolnak – majd amikor Michael Myerstle puffantják, örömködés és taps hallható. Egy néző ráadásul bekiált egy Nostradamushoz illő tanácsot is: „Még egyszer!” – ekkor még nem sejthette, hogy Myers valóban elpusztíthatatlan: 40 év és kilenc mozi után még minimum két Halloween várható.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.