Tombolt a Hollywood Boulevard: így sikongattak a nézők Carpenter eredeti Halloweenján

  • Szabó Ádám
  • 2019. október 19.

Mikrofilm

Ma már sehol sem akad ilyen lelkes közönség.

Tavaly a közbeeső epizódokat elfelejtve végre a mozikban is folytatódott John Carpenter eredeti Halloweenja, amire még maga a rendező is elismerően bólogatott.

Hiába azonban a mester jóváhagyása, a kritikai és pénzügyi siker, az első filmet nem lehet überelni. Míg mára hozzászoktunk a néha indokolatlanul idióta, máskor pengeéles gondolkodású, elpusztíthatatlan főgonoszokhoz, a mérgezett egérként rohangáló áldozatokhoz és a nem is olyan váratlan ijesztgetésekhez, mindez a slasher műfaj alapkövének számító első Halloween idején még nem számított sablonosnak.

Ezt bizonyítja egy most talált felvétel, melyre az AVClub hívta fel a figyelmet. A YouTube-ra felkerült
videón hallható hangot Kyle J.Wood rögzítette 1979-ben a Hollywood Boulevard moziban – ma már persze mindezt nem tehetné meg, de igazából film is alig akad, amelyen a nézők valóban sikongatnak félelmükben. A felvételen ugyanis ez hallgató: a Halloween ekkor

már közel egy éve futott a moziban, a nézők mégis visítanak,

tapsolnak, kiabálnak és szurkolnak – majd amikor Michael Myerstle puffantják, örömködés és taps hallható. Egy néző ráadásul bekiált egy Nostradamushoz illő tanácsot is: „Még egyszer!” – ekkor még nem sejthette, hogy Myers valóban elpusztíthatatlan: 40 év és kilenc mozi után még minimum két Halloween várható.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.