Bollywood és az indiai film innen, Európából alig látszik. Megy a tévében pár szóra sem érdemes sorozat, amit általában két dél-amerikai matiné telenovella közé süllyesztenek a csatornák, de ennél tovább eddig nem jutottunk. Évente egyszer rendeznek indiai filmfesztivált is, ami persze jó, de a legkevésbé alkalmas arra, hogy behatóan megismerjük az indiai filmgyártást. Persze, a net és a YouTube korában elvben semmi sem lehetetlen, másodpercek alatt lehetne belekezdeni bármelyik indiai sorozatba vagy filmbe, csak hát annyi más, ígéretes darab van, hogy Indiáig ritkán jutunk el.
Ezért is jó, amit a Netflix mostanság csinál: a nagyobb országokban, ahol már megvetette a lábát, belekezd a saját produkciók gyártásába helyi stábbal, helyi színészekkel, helyi alapanyagból. Tulajdonképpen ők csak a pénzt, paripát, fegyvert adják, a többi a helyi erőkön múlik. Így született meg a dán The Rain (kritikánk itt olvasható), a német Dark (kritikánk itt), vagy éppen a portugál 3%. Most az indiai piacot akarják bevenni, ami, ha a potenciális előfizetők számát nézzük, a lehető legracionálisabb döntés. Mert Indiában is lehet fizető nézőket szerezni egy Narcosszal, vagy egy Daredevillel, de nyilván jobban fekszik a helyieknek, ha valami olyasmit pakol eléjük a streaming szolgáltató, amit tényleg nekik írtak, ami róluk szól. A Sacred Games pont ilyen, és szerencsénk, hogy a sorozat egy magyarnak vagy épp egy hollandnak is ugyanolyan érdekes.
Sacred Games | Official Trailer [HD] | Netflix
Sacred Games is a story of betrayal, glamour and grit that's set against the ever changing backdrop of Mumbai featuring Saif Ali Khan, Nawazuddin Siddiqui and Radhika Apte. Directed by Vikramaditya Motwane and Anurag Kashyap, Sacred Games premiere 6th July only on Netflix.
A Sacred Games elsőre olyan, mintha a forgatókönyvét egyszerre írta volna valamelyik amerikai krimi showrunnerje, néhány tehetséges indiai, és talán Gabriel García Márquezt is segítségül hívták. Pedig a megoldás ennél jóval egyszerűbb: a sorozat az indiai–amerikai író, Vikram Chandra 2006-os regénye alapján készült, és csupa indiai dolgozott az adaptáción. Ettől függetlenül az amerikai és brit sorozatokon nevelkedett nézőnek tengernyi dolog lesz ismerős: ez is egy zsarutörténet, középpontban a szimpatikus indiai nyomozóval, aki rejtélyes hívást kap, majd versenyt fut az idővel, mert elvileg 25 napja van arra, hogy megakadályozzon egy támadást. Láttunk már ilyet, Kiefer Sutherland is nagyon hasonlót csinált a 24-ben, csakhogy a Sacred Games ügyesen lép túl az előképeken. Ami egyrészt abból fakad, hogy a sorozat sokszor egyáltalán nem tűnik klasszikus kriminek: tele van apró epizódokkal, amik elsősorban arról szólnak, hogy milyen az élet Mumbaiban. És hát nem valami mesés: a rendőrség korrupt, ha segítséget szeretnél, napokig könyöröghetsz, és ha esetleg azon gondolkozol, hogy nem fogsz hamisan tanúskodni, jobb, ha leteszel róla. Mindezt a főszereplő, Sartaj szemszögéből látjuk, de vannak itt olyan mellékszereplők, akiknek néhány odavett mondata is sokatmondó. Ez nem jelenti azt, hogy az Indiával kapcsolatos sztereotípiák tömkelegét ömlesztenék ránk, inkább arról van szó, hogy a széria többször is kitekint, megmutat a kis történeteket, amelyek a cselekményt alig befolyásolják, de a világról, ahol járunk, sokat mesélnek.
| ||
Másrészt pedig az a Sacred Games nagy erőssége, hogy már az első részben elindít egy látszólag sehová sem tartó cselekményszálat, aminek persze az évad végére igenis lesz értelme. Retrospektív történetről van szó, ami visszavisz minket a nyolcvanas évekbe, amikor Mumbai még Bombay volt, és amikor az jött ide, aki szerette volna megcsinálni a szerencséjét – gyilkossággal, gyújtogatással, bűnözéssel. Arról szólnak ezek a jelenetek, hogyan lett a város császára a vidékről jött fiú, aki egyik pillanatban még a főnök ládáját cipelte, a másikban pedig kővel verte szét a fejét a vízben, hogy megmutassa, kit kell mostantól szolgálni. A sorozat pikantériája, hogy ez a srác a jelenben a rettegett maffiavezér, akinek a halála és rejtélyes üzenete indítja el a cselekményt.
| ||
A múltban játszódó jelenetek az igazán érdekesek a Sacred Gamesben, mert ezeknél érzékelni, hogy milyen is lehet az indiai sorozatgyártás: egyfajta ráérős tempó jellemzi, az információkat apránként adagolja a széria, és olykor csupán a lüktető zene az, ami viszi előre a cselekményt. De éppen a komótos tempó az, ami képes megágyazni a váratlan eseményeknek, elvégre azt Indiában is tudják, hogy sorozat nem létezik cliffhangerek nélkül. Ezeket pedig szép számmal adagolják, és miközben épül a múltban játszódó sztori, a jelenben zajló nyomozás is képes meglepni a nézőt. A tisztességes rendőr előbb-utóbb kénytelen a mocsokban gázolni, ha kell, a rendőrkapitány beugrik a kampányoló politikushoz, és simán kiütnek, ha dilemmázol, hogy hazudj-e egy tárgyaláson. Indiában járunk, de lehetnénk akár itthon is.
A Sacred Games péntek óta megtekinthető a Netflixen.
Kövesse a Magyar Narancs filmes blogját, a Mikrofilmet, amely rendszeresen új tartalommal jelentkezik. Ajánlók, előzetesek, toplisták, és még sok minden más a Mikrofilmen!
